2012. augusztus 26., vasárnap

One Shot. II.


Sziasztok! :)
Hát igen, egy új One Shot, remélem tetszik, és olvassátok majd! :))
Köszönöm a több, mint 1500 kattintást, és a 3 rendszeres olvasót! :))
Imádlak titeket! :))<3
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
Jó olvasást! :)
xoxo <3


                                                                        You saved my life
                               (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=Tn_grzj41Ns)



Hello, Lana Collins vagyok, 18 éves. Már egy éve, hogy a szüleim meghaltak autóbalesetben, így egyedül maradtam, pontosabban a bácsikámmal. Nehéz időszak volt, mikor elvesztettem a szüleimet, így az alkoholba, a cigibe, és a vágdosásba menekültem. A drogokhoz gyáva voltam bevallom, de nem bántam, öngyilkos nem akartam lenni, csak enyhíteni akartam a fájdalmat. A bácsikámat azelőtt kb. kétszer láttam, nem tudtam róla kb. semmit, de miután hozzáköltöztem sokat segített nekem, bár az elején nagyon nehéz lehetett velem. Elzártam magam a külvilág elől, senkivel sem akartam beszélni. Volt egy barátom, Derek. Rossz társaság, folyton együtt ittunk, és sajnos megtette velem azt. Rögtön szakítottam vele, de folyamatosan zaklatott. Ez még több vagdosást eredményezett. Bulikról bulikra jártam, igaz barátaim nemigen lettek. Egyedül voltam, és ha úgy vesszük, a bácsikám mentett meg. Egyébként a bácsikám neve Paul Higgins, ismerős név?! Nos, nekem fogalmam sem volt róla pontosan ki is ő, egészen néhány hónappal ezelöttig..



Néhány hónappal ezelőtt...

~Paul bácsi, pontosan mit is dolgozol?-kérdezem tőle már a kocsiban. Épp a munkahelyére megyünk. Kb. az első alkalom, hogy ennyi időre emberek közé merészkedek. Igen, ezt mind Paul-nak köszönhetem. Hihetetlen milyen hatással van az emberekre. Viszont sajnos azt még nem sikerült elérnie, hogy bízzak az emberekben, csak benne bízom. Elérte, hogy kevesebbet, és okosabban bulizzak, de a vágásos dolgot nem tudja, mindig karkötőkkel takarom. Sajnos a vágásokról nem olyan könnyű leszokni..
Azt is neki köszönhetem, hogy úgy öltözök, mint egy normális lány, mert eddig vagy úgy öltöztem, mint egy lotyó, vagy nem érdekelt, és csak egy bő pulcsit és egy nadrágot vettem fel. Most viszont egy világoskék ig, egy világos farmer, és egy fekete magassarkú van rajtam. Szeretek magassarkút hordani, ugyanis a 156 centimmel nem tartozok a magasak közé, viszont szeretek kicsi lenni.


~Majd meglátod.-kacsint rám. ~Itt is vagyunk.-kanyarodik be egy parkolóba.
Kicsit ideges vagyok, mert mondta, hogy számítsak emberekre, és huzamosabb ideig kell velük lennem, és ez nem könnyű. Bemegyünk, és már szinte régi ismerősként köszöntik Paul-t, aki kedvesen köszön vissza. 

Kezdek egyre idegesebb lenni, de átkarol, és így megnyugtat kicsit. Bemegyünk az irodájába, de még mindig karol. Szembe találom magam 5 fiúval. Egy világosbarna hajúval, aki kedvesen mosolyog, egy göndör hajúval, aki kacéran (?) mosolyog, egy fekete hajúval, aki féloldalasan mosolyog, egy másik barna hajúval, akinek hatalmas vigyor van az arcán, és egy szőkével... és a felismerés csak úgy belém hasít..

~Derek ne könyörgöm..-könyörögtem, de csak megpofozott.
~Maradj nyugton, egyszer már megtettem, másodszor is menni fog.-mondja, és kezdi ruháimat levenni.
Próbálok sikítani, menekülni, de ő erősebb. Csak fekszek tehetetlenül, és várom, hogy megtegye, mikor egyszer csak eltűnik. Szememet egy kis idő után kinyitom, és egy angyallal találom szembe magam. Hófehér bőre, és szőke haja van.. de várjunk csak, vérzik. Óvatosan orrához érintem kezemet, mire elmosolyodik, és ölébe vesz. Nem tudom hova megyünk, de nem félek. Olyan melegséggel tölt el a közelsége, hogy csak ő és én vagyunk, senki más, és minden olyan nyugodt.
Egy kórházba vitt. Megvizsgáltak... soha többet! A váróteremben ismét meglátom őt. Már nem vérzik. Közeledik hozzám, a szívem hevesebben ver.
~Jobban vagy?-kérdezi mosolyogva, mikor elém ért.
~Igen, köszönöm. Te?-válaszolom félve
~Én is.-mosolyog. ~Egyébként Niall vagyok.-nyújtja felém kezét.
~Lana.-fogadom el. Tehát az angyalom neve Niall, és valóságos.
~Öm.-kezdi tarkóját vakarva. ~Megadod a telefonszámodat?
Nem tudom mit feleljek. Derekben is megbíztam, és rosszul tettem. De érzem, hogy ő más. Tehetetlenül lehajtom a fejem.
~Hé semmibaj, gondolom a volt barátod volt ez a fickó.-mondja kedvesen, én pedig még jobbsn elszégyellem magam.
~Ne haragudj.-nézek rá könnyes szemekkel.
~Megértelek.-mosolyog rám.
~Mi lenne ha megadnád nekem, és felhívlak, ha készen állok?-kezdem ~Najó, ez hülyeség, miért várnál rám..
~Hé, ez nagyon jó ötlet.-mosolyog rám. ~Odaadod a telefonod?-kérdezi, én pedig kezébe adom. Beírja a számát, majd végig simít a karomon
~Várni fogok rád.-mondja, és már ment is el.
Soha nem volt bátorságom felhívni, de nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Minden álmomban őt láttam. Egyik nap elmentem egy tetováló szalonba, és felirattam a derekam vonalánál függőlegesen, hogy angel, de úgy, hogy az összes betű kicsi, kivéve az N betű, Niall neve miatt. Tehát így néz ki: aNgel, és egy apró szívecske is van mellette.

Emlékeimből visszatérve rögtön a tetoválásomra kapom a kezem, és mélyen gyönyörű kék szemeibe nézek.

~Srácok, ő itt az unokahúgom, Lana Collins, Lana, ők itt a One Direction, Liam Harry Zayn Louis és Niall.
Niall... csak ez a név ismétlődik a fejemben
~Sziasztok.-mosolygok erőtlenül rájuk.
~Szia.-állnak fel, és ölelnek meg egyesével.
Az ő ölelésénél ismét kellemes melegség jár át. Vajon emlékszik rám?! Vajon várt rám?!
Paul-ék megbeszélést tartanak, nem nagyon figyelek, legtöbbször Niall-t nézem, de nem túl feltünően.

Szünetet tartanak, így elindulok megkeresni a büfét, mert már majdnem szomjan halok. Már a folyosón jártam, mikor meghallom a nevemet.
~Lana.-ér utol a fiú.. a fiú, aki megmentette az életemet. ~Szia.-mosolyog rám zavartan
~Szia.-teszek hasonlóképpen
~Öm, figyelj Lana.. emlékszel rám?-kérdezi
~Igen Niall, nem telt el őgy nap, hogy ne gondoltam volna rád.-vallom be lehajtott fejjel
~De akkor miért nem hívtál?-kérdezte, de láttam szemében a csillogást.
~Mert féltem.-mondtam. Hihetetlen, senkinek nem mertem megnyílni, de ő annyira más. ~Hisz nem tudhattam kíváncsi vagy-e még rám, vagy hogy egyáltalán egy ilyen lány mint én, és egy ilyen fiú mint te.. annyira lehetetlennek hangzik.-mondom lehajtott fejjel.
~Hé Lana.-fogta meg államat így kényszerítve, hogy rá nézzek. ~Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád, hogy ne vártam volna a hívásod. Azon voltam, hogy kikeresem a számod, de soha nem tettem, mert azt hittem nem vagy kíváncsi rám.-mondta, én pedig elszégyelltem magam.
Nem tudom mikor öleltem meg utoljára valakit Paul-on kívül, de szükségem volt Niall ölelésére, így kezemet szorosan átfontam nyaka körül, arcomat pedig nyakába fúrtam. Éreztem, hogy meglepődik, de hamarosan derekam körül érzem kezeit, és ő is nyakamba fúrja arcát.
~Úgy sajnálom Niall, pedig akkora szükségem van rád.-mondom nyakában.
Elenged, de közel maradunk egymáshoz. Megfogja kezeimet, és arca közeledik felém, míg végül ajkaink összeérnek. Egész testem megborzong, és a szokásos melegség járja át a testem. Miután elválnak ajkaink csak nézzük egymást mosolyogva, majd feleszmélünk, és visszamegyünk a többiekhez.
A székem helyett Niall felajánlja a combjait, így a megbeszélés további részét az ölében töltöm.

Mikor vége van a megbeszélésnek a fiúk meghívnak hozzájuk medencézni, így odamegyünk, csak előtte hozzánk, a fürdőruhámért.
~Várjunk csak Lana...-kezdi a kocsiban Paul, ahol egyébként a fiúk is vannak. ~N betű, Niall az?-kérdezi
~Igen.-mosolyodok el
~Micsoda?-kérdezi Niall
~Majd meglátod.-mosolygok rá
Igen, Paul-nak elmondtam az egész dolgot, csak azt nem, hogy Niall-nak hívják, csak hogy N-el kezdődik a neve
~Ez durva, ez a sors.-mosolyog Paul
~Akkor a sors most szeret.-mondom Niall-ra mosolyogva
Otthon gyorsan felszaladok a szobámba, és előkeresem az ezer éve nem használt kék-fehér csíkos bikinimet. Felveszem, majd rá egy újjatlant és egy short-ot is. Sajnos karkötőimet nem vehetem le a vágások miatt, de hátha nem lesz feltünő...



~Na mi is az a dolog, amiről a kocsiban beszéltetek?-kérdezi Harry mikor megérkeztünk hozzájuk.
~Meglátjátok ha fürdőruhában leszek.-kacsintok rájuk, ők pedig felmennek a szobájukba, én pedig kiülök a medencéhez.

Hihetetlen. Először is az, hogy találkozom Niall-al, másodszor pedig, hogy a fiúkkal ilyen könnyű minden, biztonságban érzem magam, pedig még csak nem is ismerem igazán őket..
~Min gondolkozol?-hallok meg egy kellemes hangot a fülemben. Felállok, és Niall-el találom szembe magam.
~Hogy biztonságban vagyok.-mosolygok rá, mire megölel.
~Mellettem senki nem bánthat, érted?-kérdezi ölelés közben
~Köszönöm.-ölelem még szorosabban.

Hamarosan megjön az összes fiú egyszál fürdőnadrágban és törölközőben, amit nekem is hoztak.
~Na mutii.-kérlel Louis, én pedig elmosolyodom.
Először leveszem a nadrágom, majd a felsőm. Rögtön észreveszik és odajönnek.
~Niall neve miatt nagy az N betű?-kérdezi mosolyogva Liam, mire bólintok.
~Ezt mikor csináltad?-kérdezte Niall
~Nem sokkal a történtek után.-mondom neki, ő pedig jó szorosan megölel.
~Még soha nem tett ilyet senki miattam.-mondta nyakamnak

Ezután nagyon jól éreztük magunkat. Már ezer éve nem úsztam, nagyon jól esett.
~Hé Lana, nem veszed le a karkötőidet soha?-kérdezte vacsi közben -amit a medencénél eszünk- Zayn
~Öm nemigazán.-mondtam kicsit zavarban.
Most mit mondhattam volna?! Ja nem, mert elég csúnya vágások vannak rajta.. na persze, aztán kidobnának. Eskü, én most belepusztulnék, ha el kéne hagynom Niall-t..
~Lana.-szólit Niall már vacsora után. ~Nem szeretnék erőltetni semmit, de nem akarsz itt aludni ma este?-kérdezi félve Niall
~De, szívesen.-mosolygok rá, ő pedig megkönnyebülten sóhajt egyet, majd megölel.

Este kaptam Niall-tól egy alsónadrágot és egy pólót. Olyan jó illata volt.
~Jól érezted magad ma?-kérdezte az ágyban ülve Niall
~Nagyon, köszönöm.-mosolygok rá öléből. Viszonozza mosolyomat, majd megcsókol. ~Valamit el kell mondanom Niall.-hajtom le a fejemet a csók után.
~Nekem bármit elmondhatsz.-mosolyog bíztatóan
Vettem egy mély lélegzetet, és szépen elkezdtem leszedni az összes karkötőt a kezemről. Nem mertem Niall-ra pillantani, csak elkezdtek folyni a könnyeim. Niall megfogta a csuklómat, de nem mertem szemébe nézni.. Azonban megfogta államat, így belenéztem gyönyörű kék szemeibe, amik most az aggodalomtól csillogtak.
~Miért?-csak ennyit kérdezett
~Mert..-és elmondtam neki az egész történetet a szüleim halálától fogva Derek-en át mindent. Soha senkinek nem mondtam el.-és már annyira bánom. Sajnálom Niall.
~Ugye többet nem csinálod?-kérdezte aggódva
~Nem, mert te már itt vagy nekem.-mondtam, és hozzábújtam, ő pedig szorosan megölelt. ~Ígérd meg, hogy nem hagysz el.-kértem
~Soha semmiért nem hagynálak el.-mosolygott, majd megcsókolt..

Néhány hónappal később...

Nos igen, ez a mi történetünk Niall-el.
Most már itt lakom vele, és minden lehető percet együtt töltünk, én pedig újra boldog vagyok, hiszen itt van nekem, és örökre itt is lesz.. ! :)


2012. augusztus 25., szombat

36. fejezet: Kiscica


                                                                                      36.fejezet: Kiscica
                                         (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=E2tMV96xULk)

Oké, meghaltam?! Nem kapok levegőt. Próbálok megmozdulni, de nem tudok. Fejemet forgatom, hogy rájöjjek mivan, mikor meglátom Harry-t, aki rajtam fekszik. Megpróbáltam lelökni magamról, de nem bizonyult könnyű feladatnak.
~Harry megfulladok.-mondtam neki nevetve, miután még át is ölelt. Motyogott valamit, de inkább csak még jobban bújt. ~Harry olyan vagy mint egy kiscica, de kár hogy a súlyod nem egy kiscicáé.-mondom nevetve
~Megsértődök.-mondja még félálomban
~Csak szállj le rólam.-mondom, mire morog valamit, de végre újra kapok levegőt. ~Levegő!-lélegzek fel.
~Ennyire nem vagyok nehéz.-mondja ~Legalábbis van mikor nem zavar, hogy rajtad fekszek.-mormolja fülembe
~Harry te még ilyenkor is perverz vagy?!-nevetek
~Szokásom.-húzza féloldalas mosolyra száját, mire vállba csapom ~Na ezt most miért?
~Mert ez olyan.. jaj.-mondom kezemmel eltakarva arcom
~Ez olyan hmm?-kérdezi, de már nem mellőlem, hanem ráült a csípőmre, és kezeimet elvette arcom elől.
~Leszállnál rólam?-kérdezem nevetve
~Nem ameddig nem válaszolsz.-mondja megint csak féloldalasan mosolyogva
~Ez egy olyan : Harry Styles vagyok, és ettől a mosolyomtól megőrülnek a lányok nézés.-mondom, és szerintem belepirultam.
~Hmm.-mondja kaján vigyorral az arcán
~Nem akarsz leszállni rólam?-kérdeztem
~Nekem jobb ötletem van.-mondta, és elkezdte nyakamat csókolgatni.
~Te normális vagy?-kérdezem, mire rám néz. ~Bárki bármikor benyithat.-világosítom fel.
~Oké, de most úgy veszem, tartozol nekem!-kacsint rám, majd visszafekszik.
Megforgatom a szemem, majd elindulok ki.
~Hova mész?-kérdezi
~Szükségem van a napi kakaóadagomra!-fordulok felé
~Akkor várj, megyek én is.-mondja, és így együtt megyünk ki a konyhába. ~Nekemiiis.-nyávog(?) Harry, miközben felül a konyhapultra. Felhúzom az egyik szemöldököm, mire rám villantja féloldalas mosolyát.
~A francba Styles!-mondtam, és megcsináltam neki is a kakaóját.
~Megvan a gyenge pontod.-mosolyog győzedelmesen, majd miután odaadtam neki a kakaóját, és felültem mellé, adott egy puszit az arcomra.
~Egyébként te ma olyan vagy, mint egy macska.-mondom neki. ~Reggel a bújás, most meg a nyávogás...-mondom neki a végét elnevetve.
~Várd ki a végét.-kacsint rám
~Na mi lesz akkor?-kérdezem még mindig nevetve
~Jön a vadmacska.-mondja a fülembe
~Pedig én szeretem a bújós kiscicákat.-nézek rá bociszemekkel
~Akkor gyere.-ugrik le a pultról, és nyújtja felém a kezét.
Odamentünk a kanapéhoz. Leültetett, ő pedig lefeküdt, és fejét ölembe hajtotta. Elmosolyodtam, és haját kezdtem piszkálni.
~Ezt mindenki imádja.-mondja, én pedig csak elmosolyodtam.
~Ezt most sokan félreérthetnék.-mondom ki hangosan a gondolataimat.
~De nem fogják, tudják, hogy legjobb barátok vagyunk.-mosolyog rám bátorítóan
~Jó hogy vagy nekem Harry.-mosolygok rá
~Én is örülök, hogy te itt vagy nekem.-mosolyog ő is.
Igen, nagyon szeretem Harry-t. Lassan olyan szerepet fog betölteni az életemben, mint Cole. Soha nem hittem, hogy lesz még valaki, akivel olyan jó barátok leszünk. Harry-nek sokat köszönhetek. Tényleg mindig velem van.

Fogalmam sincs mióta nézhettük így a tv-t, de a fiúk szépen lassan csatlakoztak hozzánk. Először Liam, aztán Niall, Louis és végül Zayn is felkelt.
~Rajtad hogy-hogy Harry cuccai vannak?-kérdezte Louis
~Hát tudjátok, vagyis Liam és Niall tudják, hogy mi Harry-vel nem taxival mentünk a buszhoz, hanem gyalog, de eltévedtünk. Szerintem legalább félórát sétáltunk, mikor rátaláltunk Paul-ra. Visszajöttünk, de nem akartam Zayn-t felébreszteni, mert annyira ki volt ütve, hogy szüksége volt az alvásra, így Harry-nél aludtunk.-mondom a végül is majdnem teljesen igazságot.
Szerencsére nem faggatóztak tovább.
~Srácok.-jött be Paul. ~15 perc múlva ott vagyunk Miami-ban!!-mondja, én meg úgy megörültem hogy végre napozhatok, meg úszhatok. ~Este hivatalosak vagytok egy ilyen vörösszőnyeges celebpartira.-mondja Paul, és ment is a dolgára.
Elmentünk készülődni. Felvettem az egyik kedvenc bikinimet, aminek fekete alsója, és neon színű felsője van, és felvettem hozzá egy fekete átlátszóbb ruhát.


Elmentünk egy zárt strandra, és mindenki rögtön bement a vízbe. Még Zayn is bemerészkedett miután megmondtam neki, hogy megvédem. Aztán kifeküdtünk a napra. Minden olyan nyugis volt, és boldog. Aztán eszembe jutott, hogy én ma még nem tanultam.

~Basszuus.-ültem fel, mire mindenki rám nézett. ~Ma nem tanultam, és most minden nap számít.-estem kétségbe.
~Hé Becky nyugi, visszamehetünk.-mosolyog kedvesen Liam
~Nem, pihenjetek, rátok fér, majd én visszamegyek.-mondom, és szedem is össze a cuccom. ~Valaki meg tudja mondani hány óra, és hogy hánykor lesz este ez a buli?
~Fél3, és 8-kor.-mondja Liam
~Köszi, akkor este találkozunk, sziasztok.-adok egy gyors csókot Zayn-nek, és már megyek is.
Fantasztikus mondhatom. Itt vagyok Miami-ban, és mit csinálok?! Tanulok. Pff.
Visszamentem, és fürdőruhában elkezdtem tanulni. Ekkora … mindegy. Legyek már túl ezen.

Nem tudom mióta tanulhattam, de megcsörrent a telefonom, és kijelzőn Dan virított.

~Szia Dan.-köszönök kedvesen
~Hello kislány, gépközelben vagy?-kérdezi
~Igen, miért?-érdeklődöm
~Nem jössz fel Skype-ra?-kérdezi
~De, legalább kikérdezhetnél.-mondom nevetve
~Oké, akkor várlak.-mondta nevetve, majd megszakadt a vonal
Gyorsan felmentem Skype-ra, és elfogadtam Dan videóhívását.

~Daaaaaan!-integetek vigyorogva
~Beckyy!-tesz ő is hasonlóképpen. ~Hol vagytok most?
~Miamiban!-mosolygok
~Igen, sejthettem volna, hogy valami hasonlóhelyen vagy.-nevet
~Mert?-kérdezem
~Fürdőruha.-csak ennyit mond, nekem meg beletelt pár másodpercbe, hogy leessen
~Ja igen, épp a strandon voltunk, mikor rájöttem még ma nem tanultam, így visszakellet jönnöm.-húzom el a számat
~Ez nem lehet a legkellemesebb.-húzza el a száját ő is. ~De mesélj milyen eddig?-kérdezi mosolyogva
~Nagyon jó! Tegnap buliztunk Orlandoban, és eltévedtünk az egyik bandataggal.-mesélem
~Na az szép lehetett.-nevet
~És veled miújság?-kérdezem kedvesen
~Semmi különös, élem a sulis életet, fotózásra járok.-mondja ~Jaj képzeld, csinálnak majd egy karácsonyi sorozatot rólam.-mondja lelkesen
~Igen? Uuu, majd küldj képeket!-lelkesedek vele
~Te leszel az első aki látja majd.-nevet
~Ajánlom is!-nevetek vele. ~Na, akkor kikérdezel?-kérdezem
~Na halljuk kislány.-dől hátra, én pedig elkezdem a beszámolómat a jó öreg töriről. ~Szép.-mondja elismerően
~Megtisztelő.-nevetek
~Segítesz a matekban?-kérdezi bátortalanul
~Persze, jó lesz ez a közös tanulás.-nevetek, mire ő is.
Az elkövetkezendő órát matekkal, és nevetéssel töltöttük.

~Becky!-ront be a szobába Louis
~Louis! A szívrohamot hoztad rám.-nevetek
~Csak szólni akartam, hogy visszajöttünk.-mondja
~Hány óra?-lepődök meg
~Fél6. Mindjárt kajálunk.-mondja
~Basszus, oké egy pillanat és megyek.-mondom ~Dan, ugye nem haragszol?-fordulom vissza a gépemhez
~Dehogyis, úgyis befejeztük a tanulást, érezd jól magad.-mosolyog rám.
~Köszi, akkor még beszélünk, puszi.-küldök puszit a gépnek
~Oké, csok.-integet, majd megszakad a kapcsolat.
Kikapcsolom a gépet, és megyek át a szobámba, hogy vegyek fel valamit a fürdőruhámra. 

Mivel rendeltek kaját a fiúk, így csak Zayn egyik rövidnadrágját, és egy ujjatlan pólót vettem fel.
~Amugy kivel beszélgettél?-kérdezi Lou már evés közben
~Egy barátommal.-vonok vállat.
~Honnan ismered?-faggatózik tovább
~A suliban találkoztunk először, aztán kiderült, hogy ugyanaz a menedzserünk.-mondtam
~Á, szóval egy cicafiú.-mondta Harry nevetve
~Egyáltalán nem.-mondtam ~Egyébként végre fel tudom venni az új ruhámat.-örvendeztem
~Melyiket?-kérdezi Harry
~Még nem láttad.-válaszoltam mosolyogva
~Akkor mire várunk?!-kérdezte
~Majd meglátod mikor a többiek.-mosolyogtam rá.
~Nemáááááááááár.-nyávogott (?)
~Macska!-nevettem, mire ő is elmosolyodott
~Macska?!-kérdezte Louis
~Hosszú történet.-legyintettem
Utána már nyugodtan fejeztük be a vacsorát. Elment Zayn fürdeni, aztán én is, de bevittem mindent, ami kell, mert tényleg meglepetésként szeretném a ruhámat. Egyébként a ruha világoszöld, pántnélküli és hosszú, a mellrésze pedig egy kicsit csillog. Felvettem hozzá egy fekete magassarkút, és még így is a földig ért, aminek örültem, mert így terveztem. Hajamat kicsit begöndörítettem, majd tettem fel egy kis sminket, és voila la, kész is


~Becky mennünk kell!-hallom meg Liam hangját, így utoljára még ellenörzöm magam, majd kimegyek a fiúkhoz a nappaliba.
Egy percig kb. csak néztek, ami jól esett, és kicsit el is pirultam.
~Gyönyörű vagy.-lép mellém Zayn, mire a többiek is feleszmélnek, és bólogatnak.
~Elismerésem hercegnő.-mondja Harry
~Megtisztelő.-mosolygok rá.
Durva ez a vörösszőnyeges bevonulás. Mindenhol kamerák villognak, vagy riporterek üvöltöznek.
Bementünk, és leültünk a nekünk foglalt helyre. 

Elég jó hangulata volt ennek az egésznek, viszont Harry-nek egyre több ital csúszott le a torkán.
~Harry szerintem elég lesz.-súgtam oda neki.
~Ugyan hercegnő, teljesen jól vagyok.-mosolygott, de mit ne mondjak, be volt csiccsentve.
~Nem, elég volt.-vettem ki a kezéből a poharat
~Add visszaaa.-kérlelt, de inkább lehúztam a maradék pezsgőjét.
~Mit is?-kérdeztem, és letettem az asztalra az üres poharat.
~Most vadmacska leszek.-súgta a fülembe
~Szerintem meg józan legyél.-veregettem meg a vállát.
Ezután abból állt a fél estém, hogy az egyik szemem Harry-n volt, hogy nem-e csinál hülyeséget, de szerencsére Liam is segített, így nem ivott többet. Zayn-el táncoltunk, annyira édes volt. Elmondta közben, hogy mennyire szeret. Hát nem édes?! De!

Éjfél körül jöttünk el, mert holnap fellépés. Egyébként este, már a koncert után indulunk tovább San Diego-ba, így nem tudunk bulizni, de ott 3 napot töltünk, így lesz alkalmunk. Utána pedig Los Angeles jön, és vele együtt a fél éves fordulónk is. Még ki kéne találnom mit vegyek. Bulizni tuti fogunk, a fiúk ezt már közölték velünk.
Alig vártam már, hogy bebújhassunk az ágyba, és aludhassak egy jót. Nem okoztam magamnak csalódást, mert kb. 5 perc után el is nyomott szépen az álom...


Sziasztok! :)
Kicsit eltér ez a rész a többitől, de inkább azért, mert a képeket a szöveghez tűztem, remélem tetszik! :))
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat!:))))
xoxo <3

2012. augusztus 23., csütörtök

35. fejezet: Leggo'


                                                                                   35.fejezet: Leggo'
                                   (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=8gyLR4NfMiI)

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom eszméletlenül néz ki a busz. Egy nagy közös rész van a közepén, amolyan nappali szerűség, és mögötte pedig egy konyha. A nappalit sok ajtó ölelte körbe.
~Na milyen?-kérdezte Liam mellőlem
~Nem semmi.-mondom elismerően, mire felnevet, és leveti magát a hatalmas kanapéra.
~Becky van egy meglepetésem.-jön mellém Paul. ~Gyere.-ezzel elindultunk, és meg sem álltunk a legutolsó szobáig. Rá volt írva, hogy 1D kíméljen. Elmosolyodtam, mikor megláttam. ~Szóval tudom, hogy a végzős évedben vagy, és arra gondoltam kell egy hely, ahol nyugodtan tanulhatsz, így ez a szoba csak a tied. Hangszigetelt, és itt a legerősebb a net kapcsolat. Van benne egy íróasztal, de egy ágy is, ha ott kényelmesebben tanulsz, és a fiúkkal vettünk neked egy laptop-ot is. Mondandója végén kinyitotta az ajtót, de én csak leesett állal néztem Paul-t. ~Na nem mész be?-kérdezi vigyorogva
~Had öleljelek meg.-kértem, mire felnevetett, és megölelt. Még ha csak megölelt volna.. felemelt és össze-vissza szorongatott. Próbáltam vissza szorongatni, de az én erőm az övével szemben... szerintem egyértelmű. ~Köszönömköszönöm, imádlak Paul!-mondtam miután letett.
~Nincsmit, én is kislány.-nevetett
~Mi történt?-jöttek oda a fiúk
~Ó ez milyen szoba?-kezdett kíváncsiskodni Louis, mire Paul becsukta az ajtót.
~Olvassatok fiúk!-mondta, és az ajtóra felhelyezett szövegre mutogatott.
~De miééééééééééért?!-nyavalygott (?) Harry
~Mert ez Becky tanulószobája!-mondta nyomatékosan Paul.
~Óóó.-mondták szinte egyszerre, majd visszamentek a nappaliba. Paul-al egymásra néztünk és kb. egyszerre megforgattuk a szemünket, majd el is röhögtük magunkat. Mi is odamentünk hozzájuk, és Paul ismertette az állomásokat.
~Na remélem minden mindenkinek világos.-mondta Paul, mire mindenki egy igen-el válaszolt, és ment is a maga dolgára.

~Oké srácok, mit lehet egy buszon csinálni?-kérdeztem őket.
~Ó nagyon sok mindent.-mondta szemöldökét húzogatva Harry
~Egyéb ötlet?-nézek körbe ismét
~Twister?-veti fel az ötletet Niall. Mindenki beleegyezett, így azt játszottunk.
Imádok twisterezni, jókat lehet nevetni közben. Volt olyan, hogy Niall volt legalul, rajta Louis, aztán keresztben én, de aztán ránk mászott Harry és összedöltünk.
Este mindenki bemászott a szobájába, és próbált minél hamarabb elaludni, mert reggel már Orlando-ban leszünk, ahol a fiúk rádióznak egyet, aztán este koncert.

~Zayn?!-kérdeztem mellkasáról az ágyban
~Hmm?-hallom meg a hangját
~Nem tudok aludni, nem akarsz valamit mesélni? Persze megértem ha álmos vagy csak egy javaslat..-mondtam bizonytalanul
~Elmesélhetem a múltkori álmomat?-kérdezi kedvesen, mire felülök törökülésbe, ahova követ engem is.
~Jó vagy rossz?-kérdezem
~Nekem nagyon jó, te eldöntheted.-mondta titokzatosan
~Ajaj, kíváncsivá tettél.-mondtam neki, mire elmosolyodott.
~Néhány évvel későbbre jártunk. Volt egy gyönyörű kislányunk, és már házasok voltunk, és nagyon boldogok.-mondta lágyan Zayn.
~Ez nagyon édes.-fészkelődtem ölébe ~És hogy nézett ki a lányunk?-kérdezte
~A szeme a tied, kreol bőr és sűrű barna haj.-mondta
~Gyönyörű lehet.-mondom magam elé képzelve
~Akárcsak te.-csókol homlokon.
~És hogy hívták?-kérdezem kíváncsian
~Sofia.-válaszolja
~Ez tetszik.-tanakodom el
~És nekem hagyta, hogy etessem.-nevet kicsit fel.
~Hát persze, neked melyik nő tudna ellenállni?!-kérdezem mosolyogva
~Hasonlót mondtál az álmomba is.-mondja mosolyogva
~Már ismersz.-mondom még jobban hozzábújva
Nem tudom meddig ülhettünk így, de engem így nyomhatott el az álom. Azt éreztem még félálomba, hogy Zayn már fekve átkarol, de rögtön visszaaludtam.

Reggel Zayn már nem volt mellettem. Ránéztem az órámra, és fél 10 volt. Már rég rádíóznak.
Elmentem mosakodni, felvettem egy pamut rövidnadrágot, és egy pólót egy vastagzoknival, és mentem is be a tanulószobámba. Tegnap csak ledobtam a táskámat -igen hoztam egy külön táskát a tancuccaimnak – az ágyra, így most azt gyorsan kipakoltam. Bekapcsoltam a gépem, és a háttér a fiúk voltak. Felnevetem a kép láttán.

 Benyomtam az internetet, és megnéztem az e-mail-jeimet, ahol már várt a mai tanulnivaló. Szuper. Mielőtt neki láttam volna akárminek is, kimentem a konyhába, hogy ne legyen üres a gyomrom. A hűtőn láttam egy cetlit.

Nem akarjuk, hogy megőrülj a tanulásban, így találsz a hűtőben sok csokit, és energiaitalt, pudingot, teát. A szekrényben meg gumicukrot.
Szeretünk!
One Direction személyesen ;D

Oké, először is imádom őket, másodszor nem normálisak.
Kivettem egy snickers-t, egy bounty-t, egy kinder bueno-t, és egy bomba-t, majd visszamentem a szobába.
Már háromnegyed2, és végre befejeztem mára a tanulást. Háromnegyed2?! 15 percem van beérni a táncpróbára.
Mindent úgy hagyva mentem át a szobámba. Felvettem egy szürke laza melegítőnadrágot egy kék félvállas felsőt, és egy edzőcipőt. Lazán összefogtam a hajam, felkaptam a telefonom, és egy üveg ásványvizet, és már rohantam is be az épületbe. Oké, most merre?! Voltak kiírások, megkerestem a táncterem szót, és rohantam is. Hihetetlen, de sikerült beérnem időben.

Lefárasztott a táncpróba, most épp a színpad felé tartunk, hogy ott is lepróbáljuk. Mikor odaértünk a fiúk akkor fejezték be a próbát, így már fel is tudtunk menni, míg a fiúk leültek a nézőtérre.
6 óra volt, mikor befejeztük mindannyian a próbát, és visszamentünk a buszba. Volt egy óránk elkészülni.

~Harry!-mentem ki üvöltve a folyosóra, és kopogás nélkül rontottam be hozzá. ~Zayn azt mondta megyünk utána bulizni, mit vegyek fel?-álltam meg ajtajában.
~Na látod, pl. erre kellettek a kicsi sexy ruhák.-állt fel vigyorogva, és mentünk be a szobámba. ~Remélem hoztál belőlük eleget.-nézett be a szekrénybe
~Mivel azt mondtad abból pakoljak bőven, nem volt más választásom.-mondtam, mire kihúzott egy fekete pántnélküli mini feszülős ruhát. ~Mekkora lotyót akarsz belőlem csinálni?-kérdezem, mire Zayn és Harry is felnevettek.
~Semekkorát hercegnő, ezt vedd fel, és azt a barack színű magassarkút, szívesen.-mosolyog önelégülten, majd ki is ment.
~Oké, nem elég, hogy a fellépőruhám lotyós, de még a bulizós is.-ülök le tehetetlenül az ágyra
~Jaj cica nyugi, csak az én lotyóm vagy.-nevet Zayn, mire beleütök a vállába. ~Amúgy szerintem egyáltalán nem lotyós, nagyon jól néz ki.-mondja a ruhát méregetve ~Milyen a fellépőruhád?-kérdezi
~Hát majd meglátod!-azzal bevonultam a fürdőbe.
Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, és felvettem a fellépőruhám, ami egy fekete kisgatyából, egy sportmelltartó szerűségből, és egy ingből állt, ami nyitva volt. Jee. Nem.

Mikor visszamentem a szobába Zayn nem volt ott, és nyitva volt az ajtó, így hallottam, hogy a nappaliban vannak.
Kimentem, és próbáltam elosonni mellettük, de nem sikerült, pedig olyan közel volt.
~Héé cica, gyere csak ide.-hallom meg szerelmem hangját, így kénytelen vagyok megfordulni, és leülni hozzájuk.
~Ez a fellépőruhátok?-kérdezi kaján vigyorral Harry
~Nem, hobbiból öltözöm így.-mondom kicsi szarkazmussal
~Tökmindegy, jól néz ki.-mondja Louis
Ezután szerencsére elindultunk be. Szétváltunk, én mentem a táncosokhoz, ők pedig az öltözőjükbe.
A koncert hihetetlen volt. Minden alkalommal eszméletlen. Úgy feldobódtam tőle!

~Készen vagytok már srácok?-kérdezem már bulira készen a nappaliból, mire végre-valahára kitolják a popójukat.
~Na látod, mondtam, hogy nem lotyós.-lép hozzám Harry
~Mindig igazad van.-mondom szem forgatva
~Tudom.-mondja, mire vállba ütöm.
~Na mehetünk?-kérdezi Louis, mire bólintunk, és elindulunk.

A hely nagyon jól néz ki. Kék a fő szín, ez már nálam pluszpont!

~Üljetek le, hozok inni.-mondja Louis
~Még mit nem, veled megyek!-mondom gyorsan. Nem szeretnék még egy olyan „balesetet” mint múltkor.
~És mit igyunk ma? Mondjuk ihatnánk metaxát..-tanakodik Louis, de a végét elröhögi
~Mondjuk megverhetnélek..-tanakszom most én
~Jaj túlságosan is imádsz ahoz.-mondja, és igaza van.
~Ihatnánk valami koktélt.-mondom, mire bólogat. ~Blue tequila!-mondom
~6 blue tequila-t kérek, és az egyiket alkohol mentesen.-adja le a rendelést Louis.
Megkaptuk az italainkat, és visszamentünk a többiekhez. Megittuk őket, majd táncoltunk. Aztán megint ittunk, megint táncoltunk. Ördögi körforgás. Azt hiszem olyan 4 óra lehetett, mikor úgy döntöttünk hazamegyünk. Taxival akartak menni, de én nem. Mondtam menjenek nyugodtan, de nem engedték, hogy egyedül menjek. Liam nem jöhetett velem, mert kellett a fiúkhoz egy józan. Zayn és Louis totál kiütötték magukat, szóval maradt Niall és Harry. Harry sem volt a legjózanabb, de ő ragaszkodott hozzá, hogy velem sétáljon. Legalább kitisztul egy kicsit a feje.

Már egy ideje sétáltunk, Harry keze a vállamat karolta.
~Harry, szerintem eltévedtünk.-álltam meg.
~Igen, lehet.-néz körbe, mire kitört belőlem a nevetés, ami őt is nevetésre késztette, így két 18 éves fiatal hajnali negyed5 körül az utca közepén áll, és röhög. Érdekes látvány lehet.
Már szerintem 20 perce sétálunk, és még mindig semmi. Harry-vel folyamatosan röhögünk valamin. Már lassan kel fel a nap, mindjárt elindul a busz, mi meg kitudja hol vagyunk.

~Figyelj Harry, szerintem meg kéne kérdeznünk valakit.-álltunk meg, és néztünk körbe. ~Ott egy férfi, ő csak tudja!-mutatok egy nekünk háttal álló telefonáló férfira.
~Elnézést.-veregeti meg a hátát Harry, mire a csávó megfordul. ~Paul!-örvendezünk mindannyian
~Srácok hol voltatok? -kérdezi útközben Paul.
~Eltévedtünk.-mondja Harry
~Jellemző.-mondja szemét forgatva Paul, mire mindketten felnevetünk. ~Most, hogy megvagytok, indulhatunk is.-monjda Paul már a buszban.

~Alszol velem?-kérdezi Harry halkan
~Perszeeee.-mondom szem forgatva
~Naaaaa, nem csinálunk semmit.-néz rám bociszemekkel
~Akkor meg miért?-nézek rá
~Á, szóval azt akarod csinálni, oké.-mondja szemöldökét húzogatva
~Harry!-nézek rá szúrósan
~Paul is elmondja nekik, hogy későn jöttünk, és nem akartad felébreszteni, mert annyira részeg volt, hogy szüksége van az alvásra.-mondja Harry
~Te ezekben profi vagy Styles!-mondom neki, mire elvigyorodik. ~Aj oké, csak adj valami ruhát.-adom be a derekam.
Végül is mi csak 2 legjobb barát vagyunk. Miért ne aludhatnánk együtt?! Cole-al is aludtam együtt nem egyszer.
Kaptam Harry-től egy alsónadrágot, és egy pólót. Egymás mellett feküdtünk, de nekem muszáj volt valamit megkérdeznem
~Harry?!-kezdem halkan
~Hmm?-kérdezi, és felém fordul
~Mi legjobb barátok vagyunk, ugye?-kérdezem, mire bólogat. ~Akkor miért ne aludhatnánk együtt?!-kérdezem
~Igazad van, csak nem akarom, hogy félreértsék, és hogy véletlen összevesz Zayn-el.-mondja kedvesen
~Oh, oké. Köszi.-mosolygok rá.
~Imádlak.-mosolyog rám ~Na fordulj meg.-mondja, én meg furcsán nézek rá. ~Na nyugi, bízz bennem.-villantja rám mosolyát, én pedig megfordulok. Közelebb kúszik, és átrakja kezét hasamon. Felnevetek kicsit, majd hagyom, hogy elnyomjon az álom...

Becky edző szerelése:



Becky fellépő szerelése: (sapka nélkül!!)



Becky bulizós szerelése:


Sziasztok! :)
Nagyon szépen köszönöm, a több mint 1300 kattintást! :))
                     Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
                      Olvassátok ha szeretnétek a másik blogomat is, az nem fanfiction, hanem az életem kb. :)                                                  
                                                                                xoxo <3

2012. augusztus 21., kedd

34.fejezet: Készülődés


                                                                                       34.fejezet: Készülődés
                                           (ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=fSA9G_4zRtQ)

-Zayn szemszöge-

Most, hogy Becky elkezdte a végzős évét, tisztában vagyok vele, hogy kevesebbet fogunk találkozni. Borzalmas már a gondolat is.
Egyik este lent tv-ztünk a fiúkkal, -igen, Becky-nek fel kellett mennie tanulni.. - amikor telefonom jelzett, hogy tweet-eltek a nevemmel.

@Becky_J _ Tudjátok milyen jó érzés megtalálni azt a valakit, aki minden csóknál pillangók repkedjenek a gyomrodban, megremegjen a lábad, és újra, egyre jobban szerelmes legyél?! :) Szeretlek @Zaynmalik ! <3

Legalább negyvenszer olvastam vissza. Tényleg ezt érzi?! Tényleg ennyire szeret?! Annyira boldog vagyok! A tudat, hogy van valaki az életedben, aki szeret téged, és te is szereted őt mindennél jobban, az valami hihetetlenül fantasztikus érzés, de komolyan!

@Zaynmalik _ Az az érzés, amikor az életednél is jobban szeretsz valakit, és ő is így érez, az valami hihetetlen. Ennél boldogabb már nem is lehetnék! Szeretlek @Becky_J ! <3

Annyira boldog vagyok! Tényleg vele képzelem el az egész életemet!
Felmentem a szobánkba, lezuhanyoztam, és bebújtam Becky mellé, és ellátogattam álomországba..

Az álomban néhány évvel később:

~Zayn tudnál kicsit segíteni?-hallom meg a másik szobából szerelmem hangját. Rögtön felállok, és átmegyek a konyhába.
Megpillantom őt. Gyönyörű. Épp etetni próbálja a kislányunkat, Sofia-t, aki persze nem nagyon hagyja magát. Kuncogva odamegyek hozzájuk, és elkérem Becky-től a kanalat.
~Na hercegnő, apuci kedvéért?-nézek rá gyönyörű kislányunkra, aki felnevet, és elfogadja az ételt. Szemei akárcsak Becky-é, gyönyörű kékek. Bőre az enyém, szép kreol. Haja dús sötét barna, és már majdnem egy éves.
~Neked senki nem tud ellenállni.-mondja kedvesen immáron feleségem. Felé fordulok, és egy csókot lehelek szájára. Minden csókja felért egy boldogság hullámmal,és érzéseim csak erősödtek iránta.
~Szerintem a kislányunknak sem fog.-mondom számat húzogatva, mire kicsit felnevet.
~De van egy apukája, aki majd mindenkitől meg fogja védeni.-simít végig kedvesen az arcomon
Ismét megcsókolom. Mintha az első csókunk lenne, mintha csak ismerkednénk, új érzések, vágyak minden. Benne megtaláltam mind azt, amire nekem szükségem lehet..

Jelen

Reggel mosolyogva keltem. Szerintem még soha nem keltem így. Becky sajnos már nem volt mellettem, de nekem az álmom miatt akkor is jó kedvem volt. Lementem a többiekhez, akik már nagyban reggeliztek.
~Mi történt az éjjel Zayn?-kérdezte szemöldökét húzogatva Hazza
~Csak jót álmodtam.-válaszolom
~Srácok egy óra múlva itt van Paul.-mondja Liam

Már itt ülünk Paul irodájában, ahol végre elmondja mit is akart már 2 napja.
~Na srácok nagy híreim vannak..-kezdi Paul. ~2 hét múlva turnézni indulunk!-örvendezik, ahogy mi is.
~Paul, ugye Becky is jön velünk?-kérdezem tőle
~Hát persze, a tánckar is jön velünk, meg egyébként is, jegyben jártok ember!-emel fel Paul.
Hála az égnek, köszönöm! Megőröltem volna nélküle kb. fél évig. Oké, fél év kb. a turné, vannak közte pihenőnapok, de egy-két nap nem pótolna fél évet! De így, minden tökéletes lesz! Alig várom, hogy elmondhassam már Becky-nek!

-Becky szemszöge-

Annyira hihetetlenül boldog lettem mikor kiderült, hogy turnézni megyünk!
Viszont rá jöttem, hogy szólni kell a tanáromnak, és az igazgatónőnek is.
A boldogságom kihatott a ruha választásomra is. Felvettem egy – tőlem nem megszokott – hosszú citromsárga derékszoknyát, egy fekete pántnélkülit. Hezitáltam, hogy magassarkút vegyek-e, de rájöttem, hogy azzal túl elegáns lennék, így egy szandált választottam. Egy Louis Vuiton táskát, Zayn nyakláncát, kedvenc karkötőmet, és egy fülbevalót is vettem. Furcsa volt számomra ez az összeállítás, de elmondom őszintén tetszett, nagyon is! Fel akartam venni még egy farmer mellényt is, de annyira meleg volt, hogy inkább passzoltam.

~Öm, Mr. Jones..-kezdtem a tanítás végén. ~Kb. 2 hét múlva turnézni indulok.-mondtam idegesen.
~Öm, rendben, megtenné, hogy még ma bemegy emiatt az igazgatónőhöz?-kérdezi kedvesen
~Igen, így terveztem.-válaszolom kedvesen
~Nagyszerű, akkor meg van a hétvégére a tanulnivalója, és ne feledje, hétfőn dolgozat, nincs tanítás, de be kell mennie ha jól emlékszem 8-ra.-mondja
~Igen, köszönöm, viszlát!-köszönök el
~Viszlát Becky, és sok sikert a dolgozathoz!-mondja kedvesen, és már megy is.

Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és már mentem is a suli fele, azonban két kb. 11 év körüli kislány megállított.
~Szia, te vagy Becky Johnson?-kérdezi kedvesen az egyik
~Sziasztok, igen.-felelem mosolyogva
~Kaphatunk egy aláírást?-kérdezi, és elém tolnak egy-egy kis füzetet, és tollat.
~Öm, persze..-mondom kicsit zavarban, de aláírtam
~Köszönjük.-mondja az egyik
~Nagyon szépen táncolsz.-mondja a másik
~És nagyon aranyosak vagytok Zayn-el.-mondja az első
~Köszönöm, aranyosak vagytok!-mosolygok rájuk
~Köszi még egyszer, szia!-köszönnek el
~Sziasztok!-integetek nekik kedvesen
Kissé meglepő fordulat volt ez, de nagyon aranyosak voltak

~Hé szupermodell!-jön ölelésre tárva karjait Dan már a sulinál. ~Hát ilyenkor kell iskolába jönni?-kérdezi nevetve miután elengedett
~Szia Dan.-köszönök kedvesen. ~Hát tudod aki megteheti.-nevetek
~Jaj ezer bocsánat hercegnő.-hajol meg elöttem, mire kicsit vállba verem ~És még verekszik is!-nevet Dan
~Szívesen vernélek még tovább, de muszáj bemennem oda.-mutatok az iskolára
~Igazgató?-kérdezi kedvesen, mire bólintok. ~Nem lenne baj, ha veled tartanék?-kérdezi vigyorogva
~Ha szeretnél.-mondom, és indulunk is.
~Amugy csini vagy.-mondja kedvesen már a suli folyosóján.
~Köszi.-mosolygok rá ~Akkor mi legyen?-állunk meg az igazgatói előtt
~Hogy érted?-néz rám kíváncsian
~Hét, hogy megvársz itt kint, vagy hazamész?-kérdezem
~Megvárlak.-mosolyog rám, én pedig bemegyek az irodába.

~Jónapot!-köszönök kedvesen
~Á szervusz Becky! Gyere ülj le!-mondja kedvesen, én pedig leülök.
~Szóval, kb. 2 hét múlva turnézni megyek..-mondom kicsit félve
~Rendben, akkor először is szeretnék egy pontos dátumot.-mondja kedvesen
~Október 4.-én indulunk.-mondom, és leesik, hogy Zayn-nel az évfordulónkat, vagy mit már ki tudja hol fogjuk tölteni
~És mennyi ideig lenne el?-kérdezi
~Kb. fél évig, de erre nem tudok pontos dátumot.-mondom kicsit félve
~Rendben, akkor internet hozzáférése lesz?-kérdezi
~Igen.-mondom kedvesen
~Nagyszerű, akkor interneten kapja majd meg minden óra anyagát, viszont a témazárókra vissza kéne jönnie.-mondja. Oké, ezt hogy a fenébe fogom megoldani?!
~Öm, rendben.-mosolyt erőltettem arcomra. Szerintem elég érdekes fejet vághattam.
~Nagyon jó! Köszönöm, hogy szólt, szólok a tanárának a fejleményekről.-mosolygott kedvesen
~Köszönöm szépen, viszlát.-álltam fel.
~Viszlát Becky.-köszönt kedvesen, én pedig már kint is voltam.

~Minden rendben? Mintha szellemet láttál volna.-nevet Dan
~Kocsival vagy?-kérdezem, mire bólint ~És haza is viszel?-nézek rá bociszemekkel, mire elneveti magát, egyik kezét átrakja vállamon, és elindulunk kifele. ~Imádok így sétálni veled, de ha ezt meglátják elkezdenek pletykálni.-állok meg a kijáratnál, mire leveszi a kezét.
~Na elmondod milyen szellemet láttál?-kérdezi Dan a kocsiban. Egyébként jó kis kocsija van, egy BMW M3asa, ha jól tudom.
~Hát turnézni megyünk, és akárhol vagyok, vissza kell majd jönnöm a tz-kre..-mondom
~Az nem lesz semmi.-mondja
Jókat nevettünk az úton, Dan elég jófej, jó barátra leltem.
~Jé, most látom, hogy van tetkód.-mondja Dan, mikor megálltunk egy piros lámpánál.
~Nem rég csináltattam.-nézem kezemet ~Van mégegy.-mondom
~És hol?-kérdezi meglepetten
~Majd meglátod egyszer.-kacsintok rá
~Jól van, megint kezdi Miss. Titokzatos.-nevet fel Dan, mire én is.
~Köszi, hogy hazahoztál.-mosolygok rá
~Nincsmit, szép házatok van.-mondja a házat méregetve
~Hát igazából a fiúké.-mondom, mire furcsán néz rám. ~A One Direction-é.-világosítom fel.
~Ó.-világosodik meg.
~Na akkor még találkozunk.-ölelem meg már amennyire engedi a sebváltó. ~Szia
~Szia Becky.-köszön, én pedig szálltam is ki az autóból, ő pedig hajtott is el.

Bementem a házba, és nem voltak a srácok a nappaliban.
~Hahó srácok.-üvöltöm el magam
~Konyha!-hallok meg egy hangot.
Bementem a konyhába, és mind tömték magukat.
~Hoppá hercegnő.-”köszönt” Harry
~Sziasztok.-ültem le Zayn mellé, és adtam neki egy csókot.
~Milyen kis csini vagy.-mondta Louis, mire mind bólogattak.
~Jó lesz letépni rólad.-duruzsolta fülembe Zayn, hogy csak én halljam. Szerintem picit kezdett a fejem egy paradicsoméra hasonlítani.
~Jaj el ne felejtsem mondani.-kezdek bele. ~Ma voltam bent a suliban, hogy elmondja turnézni megyünk.-itt elkezdtek húúú-zni. ~És azt mondta, hogy minden témazárónál vissza kell hogy ide utazzak.-mondtam, mire leesett az álluk.
~És ha mondjuk Ausztráliában leszünk?-kérdezi Louis.
~Akkor is vissza kell mennem.-húzom el a szám
~Ez durva, de nyugi, hamar túl leszünk rajta.-karolta át derekamat Zayn. Olyan jó, hogy van nekem.
~Azt valaki meg tudja mondani nekem, hogy hol leszünk 11.-én?-kérdezem
~Öhm, ha jól emlékszem Los Angeles-ben.-monjda Liam
~Tökéletes.-csókol meg Zayn, én pedig elmosolyodtam
~Mi lesz akkor?-néz furcsán Niall
~Fél évesek leszünk.-mondom vidáman
~Azt meg kell ünnepelnünk!-újjongott Louis, mire csak elnevettük magunkat

Az idő gyorsan telt. Jól sikerült a dogám is. Szinte észre sem vettem, hogy elszállt az idő. Most épp itt állok egy nyitott üres bőrönddel a szekrényem előtt, és fogalmam sincs miket rakjak el. Persze a fiúk most ki tudja hol vannak, így segíteni sem tudnak. 10 perc ácsorgás után inkább felhívtam Harry-t.

~Harry segíts!-mondom rögtön, miután felvette
~Szia Becky, miújság?-kérdezi nevetve
~Harry ötletem nincs mit pakoljak be.-mondom kissé nyafogva
~Még mindig nem pakoltál be?-kérdezi nevetve
~Harold nem vicces, segíts!-kérlelem
~Na oké, akkor ha sorolom jó lesz?-kérdezi, és hallom hangján hogy vigyorog.
~Igenigenigen, köszii!-lelkendezve ugráltam vissza a szekrényem elé.
~Oké, akkor először is cipők.-kezdte, és vagy 20 percen keresztül ecsetelte miket kéne elraknom. Telefonszámlára kíváncsi leszek... ~És ugye kellenek majd ilyen sexy kis mini egyberuhák is.-mondja halál nyugodtan
~Az miért is?-kérdezem hitetlenkedve
~Bíz bennem!-mondta, én meg csak sóhajtottam egyet. ~Na, akkor kell olyan is, ami kicsit estélyisebb.-mondja
~Hogy milyenebb?!-kérdezem
~Najó, estére otthon vagyunk, azt megmondom abból melyikeket rakd el, oké?-kérdezi nevetve
~Imádlak Harry!-hálálkodtam
~Tudom, én is, na mennem kell mert szerintem nem tudják hova tűntem.-nevet ~Légy jó hercegnő.-mondja
~Oké, köszi Harry még egyszer, szia!-köszönök el, majd leraktam a telefont.
Oké, hála Harry-nek nagyjából be vagyok pakolva. Egy nagyobb bőrönd, és egy nagyobb sporttáska. Egész jól pakoltam.

Holnap reggel indulunk. Már nagyon várom. Holnap ruhámat kikészítettem, majd lementem a konyhába. 
Épp egy kis gumicukrot tömtem magamba a tv előtt, mikor végre megjöttek a fiúk.
~Sziasztok.-köszöntem kedvesen mikor lehuppantak hozzám a kanapéra.
~Szia.-köszöntek szinte egyszerre, Zayn pedig adott egy csókot.
~Niall.szóltam oda az ír fiúcskának. Rám nézett, én pedig odadobtam neki a gumicukrot
~Imádlak!-mondta, és már falta is a finomságot.
~Na hercegnő gyere.-állt fel Harry, és kezét nyújtotta nekem is.

Felmentünk a szobába, ahol szépen ledobott 5 estélyi szerű ruhát az ágyra.
~Köszönöm Harry, megmentetted az életem.-vigyorogtam rá
~Szokásom.-vigyorogva közelebb lépett.
Ajkait nyakamhoz nyomtam, és úgy beszélt rekedtes hangon.
~Hiányzol.-duruzsolta nyakamnak
~Harry..-kezdtem, de ő csak elkezdte nyakamat csókolgatni. ~Harry megigérted.-mondtam mire rám nézett
~Megígértem, hogy ugyanúgy legjobb barátok leszünk, és ez így van.-mosolyodott el huncutul
~Javíthatatlan vagy Styles!-nevettem, és löktem egy aprót mellkasán, majd gyorsan elraktam a maradék ruhát, és visszamentünk a többiekhez.
Mivel már így is este volt nem maradtunk lent sokat, mindenki ment fel a szobájába benyomni a szunyát.

Reggel az ébresztőórára keltünk Zayn-el, és mindketten nyűgösek voltunk.
Nagy nehezen rá vettük magunkat a készülődésre -egyébként kicsit összeöltöztünk Zayn-el, amit egy csókkal díjazott,-így bő félóra múlva már mind a nappaliban vártuk Paul-t.
~Jóreggelt srácok!-rontott be(?) Paul. ~Készen álltok?! -kérdezte lelkesen, mire felugrottunk, és kifutottunk.
Megtorpantam. Hatalmas busz állt a házunk előtt. Szerintem kicsit nyitva is volt a szám miközben néztem.
~Na milyen?-kérdezte mellettem Liam
~Durva!-nézek rá vigyorogva
~Akkor gyere, nézd meg belülről!-fogta meg kezem, és bementünk a hatalmas buszba...

Becky első szerelése:


Becky utazós szerelése:


Sziasztok! :)
Mit is mondhatnék... hát nem tudok mit mondani :D
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo<3