2012. július 29., vasárnap

27.fejezet: Mindenki


                                                                                        27.fejezet: Mindenki
                                   (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=UJtB55MaoD0)

-Becky szemszöge-

Miközben Harry szobája felé mentem elgondolkoztam, hogy mégis miért neki mondom el. Nos nem tudom. Zayn-t és Niall-t nem akartam ezzel terhelni, eddig oké. Viszont Liam-mel annyi mindent, köztük ilyeneket is megbeszélek, bízom benne, de valamiért most nem akartam ezzel foglalkoztatni. Louis az egyetlen aki tudott a Niall-os dologról, bízom benne, de szerintem neki bőven elég volt ennyi. Harry olyan, mint én, csak fiu. Nagyon könnyen szót értünk egymással. Halkan benyitottam, becsuktam magam mögött az ajtót, és leültem Harry mellé az ágyra.

~Harry, ébredj kérlek.-kezdtem simogatni haját, mire felém fordult, és megölelt, de még mindig aludt. ~Harry.-mondtam nevetve, mire kinyitotta a szemeit.
~Jaj, bocsi.-engedett el, majd ült fel. ~Minden oké?-kérdezte
~Nem, beszélhetünk?-kérdeztem félve
~Hát persze, bármikor itt vagyok neked-mondta kedvesen, én meg elmosolyodtam
~Tudod, amikor egyik reggel sírtam az álmom miatt, emlékszel?-kérdeztem, mire bólogatott.
~Nos Cole, a legjobb barátom. Amikor a régi tánciskolámba jártam, akkor ismertük meg egymást. Nem mondanám, hogy rögtön jóban lettünk, de aztán mégis. Legjobb barátok lettünk, szinte testvérek voltunk. Mindent meg tudtuk beszélni, vagyis majdnem. Tudod egy táncos élete nem mindig habos torta. Amikor a színpadon vagy, akkor jó, de amik előtte történnek, nos azok idegtépőek. Cole egy idő után elkezdett furcsán viselkedni. Először azt mondta szerelmi csalódás, de itt több volt. Hirtelen hangulatváltozásai lettek. Azelött is hangulatember volt, de ez durva lett. Aztán egyik nap megláttam a kezét. Azelött ölelt meg, mielött fölvette volna a csuklószorítóját. Nem mertem megkérdezni tőle, de egy idő után, még mindig voltak vágások. Egyik nap félre hívtam, és megkérdeztem mi történt. Azt mondta semmi, nyugodjak meg, tud magára vigyázni. Mondtam, hogy nem hiszem, erre azt mondta, hogy csalódott bennem. Mondtam neki, hogy én is benne, erre ott hagyott. 2 nap múlva félre hívott, és adott egy plüss állatot, hogy ne haragudjak, megbocsájtottam neki, ráadásul megigérte, hogy nem bántja többet magát. Egy ideig tényleg nem látszott a kezén semmi, és újra a régi volt. Aztán egy nap, félre hívott, elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy legjobb barátok vagyunk, és nagyon szeret, majd megölelt, és mikor megölelt azt suttogta a fülembe, hogy sajnálom. Nem értettem, de aztán elengedett, szemei felfele kezdtek nézni, kezei remegtek, ahogy lábai is, készült összeesni, megfogtam, de együtt elestünk a földre. Láttam a kezén a vagdosást, nem értettem miért csinálta. Ott ültem fölötte, és sírtam. Bevitték a kórházba, és azt mondták találtak a szervezetében drogot. Azt tudtam, hogy cigizik, de ezt nem. Azt is mondták, hogy nagyon sok vért vesztett. 2 napig volt kómában, és az orvosok azt mondták, nem tudnak mit tenni, többet nem ébredt fel..-fejeztem be már zokogva a történetet. Harry egy ideig csak döbbenten meredt maga elé, majd ölébe húzott, és nyugtatni próbált.
~Jobban kellett volna figyelnem rá.-mondtam még mindig sírva
~Ez nem a te hibád.-mondta nyugtatva Harry
~Ráadásul gyáva és gyenge voltam. A temetést végig zokogtam, és utána csak egyszer voltam képes elmenni a sírjához.-mondtam
~Becky könyörgöm ne gyötörd magad.-kérlelt Harry
~Megkérhetlek valamire?-néztem fel rá, mire bólogatott. ~Eljönnél velem a hétvégén a temetőbe Párizsba?-kérdeztem
~Ha ezt szeretnéd, akkor természetesen.-válaszolta kedvesen. ~De csak mi?-kérdezte
~Igen, nem szeretném ha Zayn még ennél is gyengébbnek lásson, a fiuknak meg még nem merem elmondani, majd ha visszajöttünk.-mondtam kicsit már nyugodtabban
~Rendben.-válaszolta lágyan
~Köszönöm, hogy meghallgattál.-bújtam oda hozzá.
~Bármikor.-válaszolta mosolyogva, mire én is mosolyogtam, adtam az arcára egy puszit, elköszöntünk, én pedig mentem vissza Zayn-hez. Vissza feküdtem az ágyba, és szorosan Zayn-hez bújtam, és nagy nehezen elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem Zayn még aludt, én inkább lementem a konyhába, ahol Liam épp kakaót csinált.

~Jó reggelt.-köszöntem kedvesen
~Neked is, kakaót?-kérdezte még mindig a kakaóval ügyködve
~Kérek, köszi.-ültem le az egyik székre. Elém rakta a kakaót és nagyot nézett
~Becky minden rendben?-kérdezte aggódva, én meg nem tudtam miről beszél. ~Nagyon vörösek és karikásak a szemeid.-mondta
~Öm, igen.-hazudtam ~Egyébként hogy-hogy ilyen korán? Még csak 7 óra.-kérdeztem
~Futni indultam, nem jössz?-kérdezte kedvesen
~De, egy perc!-mondtam. Gyorsan megittam a kakaómat, felvettem egy sortot, egy újjatlant, az edző cipőm, összefogtam a hajam, és indultunk is Liam-el. Egy parkba mentünk futni. Már 2 órája futottunk, mikor megszólalt Liam telefonja, így megálltunk.

~Szia!... Igen...Futunk.. Mindjárt.. Okés, szia!-tette le a telefont. ~Haza kéne lassan mennünk.-mondta Liam
~Futás hazáig?-kérdeztem lelkesen, mire elmosolyodott, és futottunk.
~Nyertem!-lépett be a házba Liam
~Persze, ha megfogsz hátulról, felemelsz és arrébb raksz te tisztességesnek nevezed..-mondtam nevetve
~Nem mondtam, hogy tisztességesen!-mondta nevetve Liam, és a többiek pont akkor jöttek ki.

~Jó reggelt csipkerózsikák!-köszöntem nekik kedvesen, majd odamentem Zayn-hez és megcsókoltam.
~Nektek is, minden oké?-kérdezte Louis, mire bólogattunk
~Persze, megyek fürdeni.-mondtam, és elindultam felfele
~Jövök én is!-jött utánam Zayn, mire megforgattam a szemem, de megfogtam a kezét, és így mentünk be.
~Együtt vagy külön?-kérdeztem mikor beértünk a szobába
~Ez kérdés?-nevetett, majd felkapott, és vitt be a fürdőszobába. Letett, és megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt, folyamatosan kerültek le a ruhák, ahogy haladtunk be a zuhanyzóba. Levegőhiánynál megengedtem a vizet.
~Ja, hogy te zuhanyozni akarsz.-mondta Zayn, de elröhögte a végét.
~Nem, hobbiból járok be a zuhanyzóba.-mondtam nevetve. Gyorsan lefürödtünk, majd törölközőben visszamentünk a szobába.
~Megyünk valamerre?-kérdeztem gardróbomat nézegetve
~Öm, milyen nap van?-kérdezte
~Csütörtök.-válaszoltam nevetve
~Akkor ma rádiózunk!-válaszolta lelkesen
~Na miért lettél ilyen lelkes?-kérdeztem mosolyogva
~Mert a múltkori interjún nem mondtam konkrét választ, hogy megkértem-e a kezed, mert nem voltál ott, de most ott leszel, így mindenki megtudja!-csókolt meg a végén Zayn.
~Akkor készülődjünk!-mondtam nevetve, és szinte belemásztam a szekrényembe.

Felvettem egy fehér ujjatlant, egy szép kék csőnadrágot, egy bézs színhez hasonlító magassarkút, és egy szürke kardigánt. Miután kész lettünk elindultunk a fiukkal a rádióba. Az interjú elég jó hangulatban telt, nagyon sokat röhögtünk.

~Nos Zayn, miujság a barátnőddel?-kérdezte az egyik rádiós műsorvezető
~Köszönöm, minden rendben vele.-válaszolta kedvesen
~Hallom mostanában volt a 18. szülinapja, ugye?-kérdezte
~Igen.-mondta még mindig kedvesen Zayn
~Először is boldog szülinapot neki, másrészt mit adtál neki?-kérdezte vidáman
~Köszi, és sok mindent.-mondta titokzatosan Zayn
~Na Zayn, gondolom hallottad, hogy felröppent a pletyka, miszerint megkérted a kezét. Nos, mi az igazság?-kérdezte a műsorvezető
~Igen, hallottam, és szeretném megerősíteni, ugyanis tényleg megkértem, és igen-t mondott!-válaszolta mosolyogva Zayn
~Gratulálok! Emberek élő egyenesebe hallhatták, Zayn Malik eljegyezte barátnőjét!-mondta be a műsorvezető
~Köszi hogy itt voltatok srácok, remélem még találkozunk!-mondta
~Mi is, és mi köszönjük!-mosolygott Liam
Miután kijöttek Zayn rögtön odajött hozzám és megcsókolt, majd megölelt.
~Végre mindenki tudja, hogy csak az enyém vagy.-mondta fülembe, én meg felkuncogtam.
Mikor hazaértünk mindenki leült a tv elé.

~Becky beszélhetnénk?-nézett rám Harry, mire bólogattam, és kimentünk a konyhába. ~Ugye tudod, hogy valahogy el kell mondanod Zayn-nek meg a többieknek a tervedet a hétvégéről?!-nézett rám Harry
~Igen, de csak holnap, még át kell gondolnom hogy mit hogyan mondjak.-válaszoltam, mire megölelt, és visszamentünk. A nap további része nyugisan telt. Kb. minden második tv bemondás rólunk szólt. Este felmentünk a szobánkba, szorosan hozzábújtam Zayn-hez, és azon gondolkoztam, hogyan fogom nekik elmondani holnap.

Reggel szinte egyszerre ébredtünk Zayn-el, rögtön megcsókolt, és mikor kelt volna ki, utána szóltam.

~Várj Zayn, beszélhetnénk?-kérdeztem félve
~Persze, minden rendben?-ült vissza mellém aggódva
~Multkor amikor sírva ébredtem, akkor Cloe-ról, a legjobb barátomról álmodtam. Még nem állok készen elmesélni az egész történetet, de a lényeg, hogy már több mint másfél éve, hogy meghalt, nekem pedig csak egyszer volt erőm elmenni. Arra gondoltam, hogy holnap visszautazom, hogy elmenjek a sírjához. Egy embernek meséltem el az egész történetet, és az Harry. Tegnap este mondtam el neki, és kértem, hogy jöjjön el velem. Vasárnap már jönnénk is haza, ugye megengeded?-néztem rá könnyes szemekkel.
~Kicsim persze, menjél.-húzott magához. ~De miért nem nekem mondtad?-kérdezte halkan
~Mert nem akartam, hogy még ennél is gyengébbnek láss.-válaszoltam ugyanolyan halkan
Kezei közé vette az arcom, majd adott egy csókot.
~Te így vagy tökéletes, bárhogy látlak ugyanúgy szeretni foglak!-mondta kedvesen
~Szeretlek!-mondtam mosolyogva
~Én is téged!-mondta kedvesen
~Miután visszajöttünk, megígérem hogy elmesélem nektek a történetet Cole-ról.-mondtam hozzábújva
~Nem kell, ha nem akarod.-mondta kedvesen
~De, szeretném ha tudnád, meg a fiuk is.-mondtam. ~Viszont éhen halok!-álltam fel mosolyogva, mire felnevetett, és lementünk a konyhába, ahol már mind lent voltak. Leültünk reggelizni, majd Zayn közelebb hajolt.
~Hánykor akartok indulni holnap?-kérdezte halkan
~Még reggel.-válaszoltam
~Ha 9 körüli gépre foglalok, az jó?-kérdezte
~Köszönöm!-adtam egy csókot szájára.
Délután elmondtam Harry-nek hogy hánykor megyünk, így még ma bepakoltunk. A srácoknak elmondtam azt, amit reggel Zayn-nek, mire mind megölelgettek. Este mikor befeküdtünk az ágyba egyikünk se tudott elaludni.

~Zayn, én félek.-vallottam be.
~Én is.-mondta ő is, mire felültem
~De hát te mitől?-kérdeztem
~Nem leszek ott veled, hogy megvédjelek bármitől is.-mondta
~De Harry ott lesz, meg véd ő, hidd el!-próbáltam nyugtatni
~Tudom, de nehéz elengedni.-vallotta be
~De nem engedsz el, csak egy éjszaka, mindig velem leszel.-fogtam meg nyakláncomat.
~Ígérd meg, hogy mindig rajtad lesz!-fogta meg azt a kezemet, amelyik a nyakláncomat fogta
~Megigérem!-adtam neki egy csókot, majd visszafeküdtünk. Éreztem, hogy Zayn addig nem fog elaludni míg én ébren vagyok, ezért erőt vettem magamon és belevetettem magam álomországba...

Becky szerelése:


Sziasztok! :)
Először is szeretném megköszönni a több mint 500 oldalmegjelenítést! :'))
Másodszor holnap reggel elutazom egy hétre, így nem most kedden, hanem utána való kedden vagy szerdán lesz csak új rész :S
Harmadszor úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha utána nem naponta, hanem 2-3 naponta hoznám a részeket,egyrészt hátha ki jön belőletek néhány komment :$ Másrészt mostanában ihlet hiány van, és nem szeretnék halál unalmas részeket, harmadrészt így talán hosszabb is lesz a történet! :)
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))))
Nemsokára találkozunk, addig is szép nyarat! :))
xoxo<3

2012. július 28., szombat

26. fejezet: Like kids


                                                                                  26.fejezet: Like kids.
                     (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=GtQpu11ZNGI&feature=g-vrec)
                                  (:http://www.youtube.com/watch?v=nSvyH4k_mXg)

-Becky szemszöge-

Sikítva ébredtem, mire Zayn is felriadt. Felült hozzám, én meg hozzábújtam, és csak sírtam.
~Becky, ss csak egy álom.-próbált nyugtatni szerelmem, de nem is sejti, hogy ez több volt, mint egy álom. Ekkor berontottak a fiuk.
~Sikítást hallottunk...Becky mi történt?-kérdezte riadtan Liam, mire mind leültek az ágyba
~Rosszat álmodott. -válaszolt helyettem Zayn
~Nem.-mondtam, majd kiegyenesedtem, és 4 aggódó szempárral találtam szembe magam. ~Mármint de, rosszat álmodtam, de ebben sokkal több minden volt.-folytattam lehajtott fejjel. ~Nem meséltem nektek a legjobb barátomról, Cole-ról, mert nehéz..-itt elcsuklott a hangom, és ismét sírni kezdtem. Zayn az ölébe húzott, és elkezdte simogatni a hátamat.
~Becky, nem kell beszélned róla, ha még nem állsz készen.-mondta kedvesen Liam, mire a többiek bólogattak.
~Szolgálhatok a húgomnak nutellás palacsintával?-állt fel Louis, mire elmosolyodtam
~Megtisztelő lenne.-mondtam még mindig mosolyogva. Elindultunk lefele, Zayn pedig egy percre sem engedett el. Még evés közben is az egyik keze a derekamon volt. Édes volt. Reggeli után felöltöztünk, és indultunk is Niall-ért a kórházba. Mivel most hűvösebb volt, igen drága Londoni időjárás.. ezért egy fekete cicanadrágot egy szürke bő pulcsit, és egy kis csizmát vettem.
 Örültem, hogy Niall jól van, és már kijöhet a kórházból. Mikor odaértünk Niall épp a papírokat írta alá, és akkor értünk oda, mikor elköszönt az orvostól. Egyből a nyakába ugrottunk, majd egyesével is. Niall miatt elmentünk a Nando's-ba is, és teletömtük magunkat. Elindultunk sétálni, én pedig megláttam egy vidámparkot, és megálltam.

~Aztaa.-néztem a hatalmas vidámparkra. A többiek meg szépen elnevették magukat
~Mi van cica, nem voltál még vidámparkba?-kérdezte nevetve Zayn
~De, de annak már vagy 1000 éve.-csodáltam még mindig a vidámparkot
~Akkor mire várunk?!-nézett körbe Louis, én pedig rámosolyogtam, és a hátára ugrottam, és úgy mentünk be a vidámparkba.
~Na mire szeretnél először felülni hercegnő?-kérdezte Harry, miután leszálltam Louis hátáról.
~Nem tudom, ti tuti többet voltatok már, mutassátok az utat!-mondtam vigyorogva
~Te akartad!-nézett rám sejtelmesen Harry, és elindultunk.
Oké, mai nap tanulsága: Ne hagyd, hogy 5 fiu mondja meg mire ülj fel a vidámparkban, SOHA! Mindenre felültünk szerintem, én már a felénél szívinfarktust kaptam. Mondjuk kaptam vattacukrot is. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, a reggeli kiborulásomnak már nyoma sem volt, hálás vagyok nekik. 6 után jöttünk el, én pedig tele voltam energiával. Össze-vissza ugráltam, még Louis-t is vittem a hátamon, mármint futkároztam vele. Nem vagyunk normálisak. Hazaértünk 7 körül, nekem meg még mindig sok volt az energiám.

~Esti medencézés srácok?-kérdeztem tőlük lelkesen
~Jóó!-ordították el magukat egyszerre, így felfutottunk öltözni.
~Zayn, szerinted melyiket vegyem?-mutatta kisebb fürdőruha gyűjteményemre. Zayn odajött, méregetni kezdte, majd rábökött egy pink pántnélkülire.
~Ez elég sexi.-karolta át a derekam, és csókolgatni kezdte a nyakam.
~Akkor megnézzük rajtam is ennyire tetszeni fog.-bújtam ki nevetve öleléséből és mentem be a fürdőbe. Még hallottam, hogy egy héé hagyja el a száját, de én csak elmosolyodtam.
~Na milyen?-fordultam körbe miután kijöttem a fürdőből. Egyből elkapott és magához húzott.
~Hmm.-ennyit mondott, majd lecsapott a számra.
~Srácok uralkodjatok magatokon, rátok várunk!-üvöltötte el magát Louis, mire Zayn megforgatta a szemeit, én meg nevetve húztam magam után.
~Hu Becky, ez aztán fürdőruha!-jött közelebb Hazza. ~Vizesen is ilyen jó?-kérdezte huncut mosollyal, majd felkapott és szépen bedobott. Épphogy feljöttem a felszínre már ugrott is be mellém.

~Motmár bármikor bedobhatlak, a húgom vagy!-nevetett Harry, mire lefröcsköltem, és a víz alá nyomtam, de megfogta a lábam, és lehúzott maga mellé.
~Én is szeretlek Harry.-mondtam miután feljöttünk a felszínre
~Tudom.-mondta, majd megölelt.
~Srácok jöttök labdázni?-kérdezte Liam, mire odaúsztunk hozzájuk.
~Oké, akkor Zayn Becky és én vagyunk egy csapat, és ti pedig a másik-mondta Liam, majd elfoglaltuk a helyünket. Én nyitottam.
~Készülj a bosszúra Styles!-mondtam, majd átdobtam a labdát, ami pont Harry előtt állt meg, és szépen belefröcskölt az arcába. Mind szakadtunk. Kb. egész játék alatt egymást dobáltuk, a fiuk meg szakadtak.
~Najó, gyere csak ide!-úszott közelebb Harry, én pedig úsztam távolabb. Sajnos sarokba szorított, de mielött elkaphatott volna átúsztam a lába között, és úsztam ki a partra, de elkapott. ~Nem volt rossz, de gyorsabb vagyok!-mondta, majd megfogott, kiemelt, és szépen bedobott. Nos ezt vagy 10x eljátszotta, és akkor is csak azért hagyta abba, mert azt mondtam ő nyert. Ezután kiültünk a partra kicsit sörözni. Már éjfél volt, de nagyon jól elvoltunk, és a délelötti hűvös időjárásnak nyoma sem volt, mert még így éjfélkor fürdőruhában se fáztunk. Hirtelen ötlettől vezérelve beleugrottam a medencébe, és csak lebegtem, azonban nem tudtam sokáig, mert mind követtek, csak ők nem a lebegést választották, hanem a baromkodást, jellemző. Úgy döntöttek megint olyat játszunk, hogy egymás nyakába ülünk, és lelökjük a másikat. Nos Zayn kiúszott a partra ugye.
~Had üljek most Harry nyakába!-kérleltem a fiukat, és belementek. Így Niall nyakában Louis ült, Liam volt a bíró. ~Csak fogj szorosan, ha nem engedsz el miénk a győzelem!-mondtam Harry-nek, majd felmásztam a nyakába.
~Elvetted Babycakes-t, most meglakolsz!-mondta fenyegetően Louis, én pedig megforgattam a szemem, és letámadtam. 10 perc kemény kűzdelem után megtaláltam Louis gyenge pontját az oldalán, így leesett. Harry meg hátra dobott.
~Harold!-mondtam neki fenyegetően, és közelebb mentem.
~Nyertünk!-kapott fel. Nem tudnék rá soha haragudni, olyan kis aranyos.
Már 2 óra volt, és egyre több volt bennünk a sör, persze Liam-et kivéve, és egyébként nagyon tisztelem, hogy ennyire figyel a veséjére!
~Ki áll ki ellenem egy úszóversenyre?-álltam fel
~Nekem még tartozó eggyel!-állt fel Liam is, majd beugrottunk a medencébe. Niall volt a bíró.
Úsztam ahogy tudtam, de Liam nagyon jó volt, így pont egyszerre értünk oda.
~Azta, nagyon jó vagy!-mondtam neki, mikor mentünk kifele
~Te sem panaszkodhatsz!-nevetett Liam
Kb. 4 fele beestünk a nappaliba, de a kanapénál tovább nem jutottunk, így ott nyomott el minket az álom.

Reggel elég érdekes pózban találtam magunkat mikor felkeltem. Louis és Niall terültek el legalul. Louis-on Harry, Niall-ön Liam feküdt, aztán Harry-n én, mellettem pedig Zayn, és még mindig fürdőruhában vagyunk, csak volt rajtunk egy hatalmas takaró, amit ne kérdezzetek hogy került oda. Óvatosan felkeltem, próbáltam senkit se lelökni, nos ennek az lett a vége, hogy én estem le. Felálltam, és mentem a konyhába, higy csináljak 6 kakaót. Pont mikor kész lettem jött be Liam és Harry.
~Jó reggelt fiuk, kakaót?-toltam eléjük 1-1- bögrét, ők meg hálásan rám mosolyogtak
~Egyébként hogy került ránk az a takaró?-kérdeztem kiváncsian
~Én hoztam.-mosolygott kedvesen Liam
~És te hol aludtál? Mármint kin?-kérdezte nevetve Harry
~Rajtad, Zayn mellett.-válaszoltam nevetve
~Mi ez a jó kedv így hajnalban?-jött ki álmosan Louis. ~Az kakaó? Én is!-nézett rám bociszemekkel, mire elé nyújtottam a kakaóval teli répás bögréjét, mire adott az arcomra egy puszit.
~Csak arról beszéltünk, hogy ki kin aludt.-mondtam nevetve. Hamarosan felébredt Niall és Zayn is, majd miután megitták ők is az édes csodájukat leültünk tv-zni.
~Ó, már megint mi..szupi.-mondtam pöp szarkazmussal a hangomban, mire felröhögtek, Zayn meg átkarolt.

Mostanában elég sokat lehet hallani Zayn Malik és Becky Johnson kapcsolatáról. Kaptak hideget meleget is, most pedig a „meleg” visszajelzések lesznek többen. Tegnap Becky és a fiuk vidámparkban jártak, és egy szemfüles fotósunk lekapta a párocskát, amint épp vattacukrot esznek. Édesek. Azonban nem csak ezt kapta le, ugyanis Becky gyűrűs újján egy eljegyzési gyűrű virít. Mostanában volt a lány 18. születésnapja, vajon Zayn egyik ajándéka lett volna, hogy megkéri a lány kezét?! Kiderítjük! Addig is sok boldogságot nekik.

~Ez gyors volt.-mondtam
~Hamar megtudták.-mondta Liam
~Hát nézz már rá arra a kőre, a vak is kiszúrja.-nevett Harry, mire mi is felnevettünk
~Nem, majd egy kavics nagyságú gyémántot veszek neki.-mondta kedvesen Zayn, mire rámosolyogtam, ő pedig megcsókolt. A csókunkat telefonom csörgése zavarta meg. Felfutottam, és a kijelzőn Tod neve állt.
~Szia Tod!-köszöntem kedvesen
~Szia Becky! Láttad az újságot, amin a címlapon vagy?-kérdezte lelkesen
~Igen, és alig akartam elhinni!-mondtam nevetve
~Pedig elhiheted, ahogyan azt is, hogy 2 óra múlva a Calzedonia-val lesz fotózásod!-mondta még mindig lelkesen
~Igen? Jóég! Ugyanoda menjek?-kérdeztem
~Igen, 2 óra múlva! -mondta
~Oké, köszönöm, szia!-köszöntem el
~Szia Becky!-köszönt el ő is, én pedig rohantam is le a fiukhoz

~Srácok! Felkért a Calzedonia egy fotózásra!-ugráltam
~Ez fantasztikus Becky!-álltak fel, és öleltek meg.
~Oké, 2 óra múlva kezdődik, és még mindig fürdőruhában vagyok.-néztem magamra, mire felnevettek. ~Valaki eljön velem?-néztem körbe bociszemekkel
~Bocsi kicsim, interjúnk lesz.-húzta el a száját Zayn.
~De elvihetünk, mert akkor arra megyünk. Kb nekünk is akkor kell menni.-mondta Liam
~Azt megköszönném!-mondtam kedvesen. ~Harry, ruha, most!-néztem göndör barátunkra, aki tisztelgett, és elindultunk fel.
~Van valami elképzelésed?-kérdezte Harry a szobába érve
~Hát találkozom elvileg a főszerkesztővel, szóval nem akarok csöves lenni.-nevettem el magam
~Öltöztettelek már valaha csövesnek?-kérdezte nevetve
~Soha!-mondtam, és megöleltem.
10 perc kutakodás után adott egy ujjatlan alul megkötött inget, egy világosbarna csőnadrágot, egy barna magassarkú szandált, egy sálat, és egy táskát. Megköszöntem neki, ő lement a többiekhez, én pedig zuhanyozni. Felöltöztem, egy apró sminket raktam magamra, és mikor kiértem a fürdőből már Zayn felöltözve várt a szobában.

~Hmm.-megint ennyit mondott, magához húzott és megcsókolt.
~Gyere, elkésünk!-mondtam nevetve mikor elszakadtunk egymástól.
A fiuk kitettek a ház előtt, mentek tovább én pedig mentem be.
~Á szia Becky, jó újra látni!-köszönt Tod
~Szia Tod, téged is!-köszöntem vissza.
~Gyere, még a fotózás előtt bemutatnálak valakinek.-indultunk el, majd egy hölgy előtt megálltunk. ~Becky, ő itt Stella Fonnes, a Calzedonia vezetője-mutatott a hölgyre Tod
~Nagyon örülök, Becky Johnson.-nyújtottam felé kezemet
~Szintúgy, Stella Fonnes, nagyon jók a képeid.-rázta meg kezünket.
~Na Becky, menj készülődni.-mondta kedvesen Tod, én pedig már ott sem voltam.
Ez a fotózás is jól ment. Néha oda pillantottam Stellára, aki mosolyogva nézett, szóval jó lehettem. A fotózás után kaptam egy sms-t Zayn-től, hogy 5 perc és itt van, várjam meg. Elindultam kifele, de Stella megállított.
~Becky, nagyszerű voltál, szép jövő áll elötted!-mondta kedvesen
~Köszönöm szépen.-mondtam, és ekkor jött be Zayn, aki odajött hozzám és egy csókot lehelt a számra
~Bocsánat, te vagy Zayn Malik igaz?-kérdezte kedvesen Stella
~Igen-nyújtotta kezét barátságosan Zayn
~Stella Fonnes, a Calzedonia vezetője-rázta meg kezüket. ~A barátnője igazán tehetséges, vigyázzon rá!-mondta mosolyogva
~Vigyázok rá!-mosolygott Zayn
~Ha megbocsájtotok nekem mennem kell, örültem hogy találkozhattam veletek, szép napot!-köszönt el Stella
~Köszönjük, viszont!-köszönt el kedvesen Zayn
~Viszlát!-köszöntem el én is, majd mentünk is ki a kocsihoz.

~Vajon engem is fel kér Stella, hogy álljak modell-t?-vett fel hülye pózokat Zayn, mikor már otthon ültünk.
~Ilyen pózokkal? Persze!-nevettem el magamat. ~Na meg ilyen popóval!-nevettem tovább
~Bejön,mi?-kérdezte szemöldökét húzogatva
~Ó de mennyire!-röhögtem tovább, mire beleült az ölembe. ~Nem cserélünk helyet inkább?-kérdeztem nevetve, mire főlállt, és én is, majd az ölébe húzott. Egy ideig tv-ztünk, aztán úgy döntöttünk inkább elmegyönk aludni, ám mikor becsuktam a szemem előjött a tegnapi álmom. Nem mertem elaludni. Féltem. Már vagy fél órája forgolódtam, Zayn is elaludt, de én nem mertem. Halkan kikeltem, és Harry szobája felé vettem az irányt...

Becky első szerelése:


Becky fürdőruhája:


Becky második szerelése:


Sziasztok! :)
Igazából annyira nincs mit hozzáfűznöm :D 
Még az előzőhöz annyit, hogy én azzal mondjuk kicsit meg voltam elégedve :D
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :)))
xoxo <3

2012. július 27., péntek

25. fejezet: Cry


                                                                                           25.fejezet: Cry
                                          (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=DksSPZTZES0)

-Becky szemszöge-

Mikor Niall megcsókolt elsírtam magam. Elgyengültem, majdnem visszacsókoltam, mert fáj a szívem érte. Aztán elfutott, és akkor egy autó jött felé, és elütötte. Elordítottam magam, és odafutottam hozzá. Letérdeltem hozzá, megfogtam a kezét és nevét ordítva sírtam. A sofőr kiszállt, de mondtam neki, hogy ne maradjon. Eszembe jutott, hogy kéne tennem valamit, ezért egyik kezemmel elengedtem Niall-ét, és Zayn számát kezdtem tárcsázni.

~Hol vagytok kicsim?-kérdezte aggódva a telefonban Zayn
~Zayn...Niall.... egy autó... gyertek!-ennyit bírtam a sírástól szaggatottan kibökni.
~Hol vagytok?-kérdezte feszülten
~A..park..bejáratától..nem messze.-mondtam még mindig sírva
~Ne mozdulj!-mondta, és letette a telefont. Visszaraktam a zsebembe a telefont, és Niall kezét kezdtem ismét szorongatni.

~Niall kérlek, kelj fel!-könyörögtem neki, kezét szorítva, de ő csak feküdt ott eszméletlenül. ~Ne csináld ezt velem, kérlek!-de nem történt semmi. Csak sírtam fölötte, nem tudtam abbahagyni.
Nemsokára megérkeztek a fiuk, és hamarosan a mentők is. Nem tudtam magamtól felállni annyira sírtam, így Zayn és Louis segítettek. Beszálltunk a kocsiba, és a mentő után mentünk. Még mindig sírok, nem hiszem el, ez az egész az én hibám. Niall-t bevitték egy kórterembe, mi pedig itt ülünk és várunk. A sírásomat halkabbra vettem, de könnyeim folyamatosan utat törtek maguknak. A fiuk folyamatosan nyugtatni próbálnak, de egyszerűen nem tudok lenyugodni, az egész az én hibám.

~Louis.-szipogtam egyet. ~Beszélhetnénk egy kicsit?-néztem rá, mire bólintott, átkarolt, és ki sétáltunk a kórház kertjébe.
~Louis annyira sajnálom, ez az egész az én hibám.-mondtam neki, és megint utat törtek a könnyeim.
~Honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdezte Louis.
~Onnan, hogy miután elmentünk, megcsókolt, és én nem csókoltam vissza, csak sírni kezdtem, ő pedig emiatt elfutott, és nem figyelt, és ezért ütötte el az autó.-mondtam, és összerogytam a földre. Louis rögtön utánam kapott, és segített felállni.
~~Becky, ez nem a te hibád, még csak ne is gondolj ilyenekre.-mondta Louis, miközben szorosan átölelt, és hátamat simogatta. Nem tudom meddig állhattunk így, de kezdtem megnyugodni, hála Louis-nak. ~Gyere, hátha be tudunk már menni hozzá.-mondta kedvesen, majd megfogta a kezem, és úgy mentünk vissza. Visszaültünk, Louis végig fogta az egyik kezem, a másikat Zayn, Liam és Harry pedig elöttem térdeltek, és a lábamat simogatták nyugtatás képpen, de láttam rajtuk, hogy ők is idegesek barátjukért.

~Jónapot, önök Mr. Horan hozzátartozói?-jött ki egy orvos, mi pedig bólogattunk. ~Rendben, akkor egyesével be tudnak menni hozzá.
~Had menjek elöször én srácok!-kérte Liam, mi pedig bólogattunk, és már ment is el az orvossal.
~Lehetek utolsó?-kérdeztem halkan, mire bólogattak. Liam után Harry ment, aztán Louis, Zayn és végül én. Beléptem a szobába, és megláttam. Pont úgy fekszik most, mint amikor elütötte az autó, némán és fehéren. Szokásos kedves mosolya most nincs az arcán, és mozogni sem mozog. Leültem az ágy melletti székre, megfogtam kezét, és ismét könnybe lábadt a szemem.

~Niall, annyira sajnálom, én ezt nem akartam, én azt akarom, hogy boldog legyél.-mondtam miközben kézfejét simogattam. ~Tényleg szeretlek Niall, de meg kell értened, hogy nem ugyanolyan értelemben, mint te engem.-folytattam, de annyira nehéz volt. ~Eszméletlen fontos vagy nekem, belepusztulnék ha elveszítenélek, tényleg, azt nem élném túl, kérlek Niall kelj fel!-sírtam el magam ismét, és fejemet kezünkre hajtottam. Teljes csönd volt a szobában, csak a szipogásomat és a monitorok egyenletes pittyegését lehetett hallani...

-Zayn szemszöge-

Becky teljesen magába zuhant, én meg nem tudok mit tenni. Próbálom nyugtatni, de szinte képtelenség. Most, hogy bent van, talán kicsit megnyugszik.

~Zayn beszélhetnénk?-kérdezte Louis, én pedig bólogattam, és kimentünk a hátsókertbe
~Becky-ről lenne szó.-kezdte Louis, majd vett egy mély levegőt, és folytatta. ~És Niall-ről.-itt kifújta, én pedig kiváncsian néztem rá. ~Figylej, én ezt nem akartam, hogy megutdd, fpleg nem tőlem, de jelenesetben nem tudok mást tenni sajnos.-nézett rám kétségbeesetten
~Louis az ég szerelmére bökd már ki.-kértem barátomat
~Niall szerelmes Becky-be, és el is mondta neki.-mondta végül, én meg leblokkoltam. ~Most azért is zuhant ennyire magába Becky, mert magát okolja a történtek miatt. -folytatta
~De hát miért?-szólaltam meg szinte alig hallhatóan
~Mert először is elmondta, hogy nem tudja viszonozni a szerelmét, de nem bírná ha elvesztené, aztán miután Niall után ment Niall megcsókolta őt, de ő nem viszonozta, csak elsírta magát, és ezután futott el Niall..-mondta el Louis a történetet. Nem tudtam szóhoz jutni. Niall szerelmes Becky-be?! Mi?!
~De akkor Becky nem szerelmes belé, ugye?-néztem segélykérően barátomra
~Nem, téged szeret, nagyon is, csak tetszett neki az elején Niall, de már nem, viszont nem bírná ki, ha most elveszítené.-mondta Louis.
~Azt mi se.-borultam barátom nyakába. Egyformán fontos nekünk a másik élete, nem tudnánk elviselni a másik hiányát.
~Fel fog épülni.-mondta nyugtatóan
~Erős gyerek tudom, és Becky túl lesz rajta?-kérdeztem
~Felébred Niall, és jobban lesz ő is.-bíztatóan rám mosolygott Louis
~Köszönöm Louis, igazi barát vagy!-mondtam neki hálásan miközben a folyosón mentünk vissza.
~Mi mindig itt leszünk egymásnak!-mondta vállamat megveregetve

~Srácok, Becky még nem jött vissza?-néztem körbe, mire nem-et intettek. Elindultam Niall szobája felé, és halkan benyitottam. Ott ült Becky az ágya mellett, és fejét a fiu kezére hajtotta. Odaültem mellé, mire felnézett és hozzám bújt.
~Ugye fel fog épülni?-kérdezte hozzám bújva
~Persze, mi itt vagyunk neki, és elég erős.-nyugtattam, és tényleg így is gondoltam. Nem haragszom Niall-re, megértem hogy neki nehéz. Megérdemli a boldogságot, és biztos vagyok benne, hogy meg is fogja. Bejött az orvos, hogy menjünk ki egy kicsit, amíg elvégeznek néhány vizsgálatot. Így tettünk, és mikor kiértünk nem csak a fiukat láttuk meg. Demi Lovato is ott volt. Oké, tudtam, hogy találkozgatnak, de Demi-t elnézve, ahigy aggódik, itt többről lesz szó. Na ő az, aki Niall-nek igazán kell, Demi teljesen az esete.

~Szia Demi!-köszöntem kedvesen
~Sziasztok, be tudok menni Niall-höz?-kérdezte
~Egy picit később, most vizsgálják.-válaszoltam lágyan, mire bólintott. Leültünk Becky-vel, Demi pedig fel-alá járkált.
~Jaj de bunkó vagyok!-állt meg hirtelen Becky. ~Szia Demi Lovato vagyok.-nyújtotta kezét kedvesen Becky felé.
~Szia, Becky Johnson, örülök, hogy megismerhetlek, csak kár, hogy ilyen körülmények közt, egyébként nagy példaképem vagy!-válaszolta kedvesen Becky.
~Megtisztelő, én is sajnálom, hogy ilyen körülmények közt ismerhetlek meg.-húzta el a száját Demi. ~Nem akarsz kicsit kijönni a levegőre?-kérdezte Becky-től, aki bólogatott, és elmentek, gondolom a hátsókertbe..

-Becky szemszöge-

Hihetetlen, hogy találkoztam Demi-vel, de nem értem miért van itt. Ennyire jóban lenne a fiukkal?

~Egyébként hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem, mikor kiértünk a kertbe
~Hát tudod, Niall-el mostanában találkozgatunk, és elég jól elvagyunk, én pedig nagyon megkedveltem, és fontos nekem, nagyon megijedtem mikor meghallottam hogy kórházban van.-mondta Demi, és látszott rajta, hogy tényleg ideges.
~Ó, nem is tudtam.-kezdtem. ~De akkor gratulálok vagy sok sikert nektek!-mondtam lelkesen, mert annyira örültem, hogy van egy ilyen lány Niall mellett.
~Köszönjük, de nekem kéne gratulálnom Zayn-hez, elég jól megvagytok, nem?-kérdezte kedvesen
~Hát igen, köszönjük. Tulajdonképpen megkérte a kezem.-simítottam végig a gyűrűmön
~Uristen, akkor tényleg gratulálok!-ölelt meg. ~Mikor?-kérdezte gyűrűmet kémlelve
~Hát ma, vagyis tegnap este-mondtam. Teljesen elvesztettem az időérzékem.
~Ez fantasztikus! Nagyon édesek vagytok együtt.-mondta mosolyogva Demi, mire én is rámosolyogtam.
~Nem megyünk vissza? Hátha be tudsz hozzá menni.-kérdeztem Demi-től, ő pedig bólogatott és így visszamentünk. Demi be tudott menni, én pedig leültem Zayn-hez, és hozzábújtam
~Annyira szeretlek.-mondtam neki
~Mindennél jobban, örökre.-mondta ő
~Örökre.-ismételtem
Niall még nem ébredt fel, így hazamentünk, és Demi is tartott velünk. Egy szót se szóltunk egész úton. Végig Zayn és Demi kezét fogtam. Egymást erősítettük. Mindenki ment a saját szoobájába, Demi pedig Niall-éba. Nagy nehezen, de végül Zayn jelenlétének köszönhetően elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem Zayn nem volt mellettem, de gondoltam, hogy lent van. Kikeltem az ágyból, és átmentem Demi-hez, aki épp akkor kelt.

~Szia.-nyitottam be
~Szia gyere csak.mondta
~Köszi, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy hozzak-e valami ruhát?!-kérdeztem kedvesen
~Azt nagyon megköszönném.-mondta, én pedig mentem is a szobámba
Mivel elég meleg van kint, kivettem neki egy farmer short-ot, egy laza fehér pólót, és adtam neki a biztonság kedvéért egy kardigánt. Átvittem neki, majd elmentem készülődni. Felvettem egy feliratos újjatlant, egy short-ot, elraktam egy farmer dzsekit, a Zayn-től kapott nyakláncomat, és felvettem egy fullcap-et, mert elég szépen fest a szemem a sok sírástól. Miután mind készen lettünk elindultunk a kórházba. Azt mondták most mind bemehetünk, mert éjjel felkelt egyszer. Ott ültünk mind a hatan, és arra vártunk, hogy Niall felébredjem, és szerencsére kb. 10 percre érkezésünkre megtörtént a csoda. Niall felébredt. 10 percig beszélgettünk, és látszott, hogy Niall jobban van.

~Srácok, kicsit beszélhetnék Becky-vel?-kérdezte Niall, mire bólogattak, és kimentek
~Annyira sajnálom Niall, ez az egész az én hibám..-kezdtem, de Niall lenyugtatott
~Becky ss nyugi. Ne mondj ilyen ostobaságokat.-mondta mosolyogva
~Szeretlek Niall.-mondtam kedvesen
~Én is téged, örökre! Gyere ide.-mondta, én pedig megöleltem
~Egyébként nagyon édesek vagytok Demi-vel, ott aludt a szobádban éjjel, itt volt és itt idegeskedett velünk.-mondtam, miután visszaültem
~Igen?-kérdezte meglepődve, mire bólogattam. ~Nagyon kedvelem őt.-mondta kedvesen
~Ő is téged, hidd el. Nagyon örülök nektek!-mondtam vidáman
~Köszönöm.-mondta kedvesen. ~Be hívnád nekem?-kérdezte, én pedig bólogattam, és miután megöleltem, beküldtem Demi-t. Megálltam a hangszigetelt ablak előtt, és néztem őket. Végre visszatért Niall mosolya, vidámsága, életteltelisége, és ezt Demi-nek köszönheti. Hirtelen valaki átkarolt hátulról, és mikor megfordultam Zayn-nel találtam szembe magam
~Édesek, nem?-kérdeztem tőle Niall-ékre mutatva
~Igen.-mondta kedvesen, majd magához húzott.
Visszamentünk a többiekhez, majd Demi-vel együtt még bementünk kicsit Niall-hoz, és azt mondták holnap napközben már hazajöhet. Nagyon megörültünk. Délután mikor hazamentünk eléggé fáradt voltam, így ledőltem az ágyba, és hirtelen álmaimba csöppentem..

A régi táncsulimnál voltunk. Ott álltam az öltözőnél, és megláttam Cole-t, a legjobb barátomat. El se hittem, hogy látom, odafutottam hozzá, és a nyakába ugrottam, ő pedig szorosan megölelt. Szemébe néztem, és láttam hogy vörösek. Kérdeztem mi történt, de mindig csak azt mondta semmi.
~Cole, tudom, hogy történt valami, mond el kérlek, megoldjuk együtt.-kérleltem már sokadszorra.
~Hidd el Becky, semmi nincs.-mondta mosolyogva, de én tudtam, hogy ez nem így van.
~Cole, ne csináld ezt kérlek!-mondtam, de csak felnevetett, és megölelt, ám mikor elengedett valami történt. Szeme fölfelé nézett, kezei erőtlenek lettek, és éreztem, hogy már alig áll a lábain. Megfogtam, ám együtt elestünk a földre. Kérleltem, hogy keljen föl, de nem történt semmi, csak zokogtam, és segítségért üvöltöztem, de nem történt semmi....

Becky szerelése:


Demi szerelése:


Sziasztok! :)
Itt is az új rész, bocsi hogy ilyenkor, elöbb nem tudtam :S
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo <3

2012. július 26., csütörtök

24. fejezet: A Special Night, or a Nightmare


                                                                 24.fejezet: A Special Night, or a Nightmare
                                             (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=KP86Rcs2j14)

-Becky szemszöge-

~Becky Johnson, az életemnél is jobban szeretlek, hozzám jössz?-kérdezte Zayn, én pedig levegőt is elfelejtettem venni.

Ami abban a pillanatban lejátszódott bennem, arra nincsenek szavak. Életem szerelme itt térdel elöttem, és össze akarja kötni az életét velem. Gondolhatnátok: Akkor miért nem felelsz már?! Ez nehéz. Nem csak a kor miatt, mert az csak egy szám, hanem bevillant Tyler arca, Niall arca, és Zayn arca is. Zayn-hez kötődöm a legjobban, de Tyler-t ezzel valószínűleg nagyon megbántom, és lehet elvesztem, nos Niall-t is. Mondta, hogy túl akar lenni rajtam, de ez most biztos nehéz neki, hiszen miután elmondtam neki, hogy az elején nekem is tetszett, így meg is nehezítettem, az eleve nehéz dolgát. Jó voltam. Niall-höz tényleg nagyon erős szál köt, de nem szerelmi, azonban néha azt érzem több, mint baráti, de tényleg nem szerelmi. Viszont itt áll elöttem álmaim fiuja, aki csak rám vár, hogy összekössük az életünket. Valóban akarom én ezt? Igen, de nehéz. Biztos vagyok benne, hogy szeretem Zayn-t, hogy ő az igazi, és hogy vele akarok lenni mindig, de ott van az az érzés, amikor bevillan főként Niall arca. A mindig vidám, mosolygós kis szőke ír fiúcska, aki ha lép az elején, talán ő térdelne itt elöttem. De nem így lett. Talán a sors akarta. Igen, a sors Zayn-t szánta nekem, és nem Niall-t, és tudom, hogy ezt ő is tudja. Akkor miért nem válaszolok?! Mert félek. Félek elveszíteni embereket. Annyi embert vesztettem el életemben, kezdve apámmal, akiről még Zayn előtt is nehezemre esett beszélni, pedig vele könnyebb. Aztán a legjobb barátomat, aki már szinte a testvérem volt, Cole. Róla nem beszéltem Zayn-nek, mert nagyon fáj. Rögtön a sírás kerülget, ha csak eszembe is jut. Aztán Tyler. Nos, azt hiszem a kapcsolatunk soha nem lesz olyan, mint régen. Most pedig ha Niall-t is elveszteném, szerintem belepusztulnék. Viszont, Niall Zayn-nek és nekem is a barátja, szóval támogat minket, nem?! És ha támogat, akkor elfogad minket, és túl lesz rajtam, megigérte. Jó, ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de mégis. Még soha senki iránt nem éreztem ilyet, mint Zayn iránt. Boldog vagyok vele, nagyon szeretem, nekem ő kell, a sors is őt szánta nekem, és ezért hálás is vagyok neki. Sőt, azért is, hogy megismerhettem a fiukat, El-t és Dani-t is. Csak nézem Zayn arcát, ahogy egyre elgyötörtebb lesz, ahogy telnek a másodpercek, viszont nekem szükségem volt erre a kis gondolkodási időre, hogy átértékeljem a dolgokat.

~Zayn.. én mindennél jobban szeretlek..-kezdtem, és láttam arcán, hogy megijedt. ~Nagyon örülnék, ha hozzád mehetnék, igen!-mondtam elmosolyodva, mire kifújta a bent tartott levegőjét, elmosolyodott, felállt, és az újjamra húzta a gyűrűt, megcsókolt, és szorosan megölelt. Igen ez volt a legjobb döntés... Azonban, mielött ismét belemerültem volna gondolataimba, hirtelen tapsolást és füttyögést hallottam meg, majd előjött egy csomó ember, és a boldog szülinapot kezdték el énekelni. Bekönnyeztem. Annyira édesek, különösen Zayn. A fiuk rögtön odafutottak hozzám, és közösen megöleltek, aztán egyesével is.

~Annyira örülök nektek!-ölelt meg elöször Liam
~Üdv a családban hivatalosan is!-emelt fel Louis.
~Mint húgom, hivatalosan is belökhetlek bármikor is a vízbe!-mondta vigyorogva Harry.
~Mintha eddig nem voltál halál nyugodt, miközben beledobtál!-mondtam nevetve, mire csak adott az arcomra egy puszit.
~Gratulálok nektek!-jött oda mosolyogva Niall, és szorosan megölelt.
~Köszönöm Niall, szeretlek.-mondtam ölelése közben a fülébe.
~Én is téged.-mondta, majd elengedett, és még egyszer rám mosolygott.
~Na akkor nézd meg mit kapsz tőlünk!-csapta össze tenyereit vidáman Hazza, és Lou felém nyújtott egy nagy dobozt. Kinyitottam és tele volt mindennel, ruhákkal táskával, cipőkkel, kiegészítőkkel. Tejóég.
~Srácok tejóég, ezek fantasztikusak!-mondtam és csoportos ölelésbe törtünk ki.
~Dejó telefon tokok, egyet kölcsön adsz majd?-nevett Zayn
~Na Mr. Egó, inkább csináljunk egy közös képet!-vette elő telefonját Harry
~Hé, neked Louis-os a telefon hátuljad?-néztem rá, de közben szakadtam a nevetéstől.
~Igen, nekem meg Harry-s!-vette elő büszkén a telefonját Louis, én pedig már alig kaptam levegőt.
~Na ne nevess, inkább kép! Csíz!-kattintott Harry, belőlem meg megint kitört a röhögőgörcs.
~Becky! Boldog szülinapot és gratulálunk!-ugrott a nyakamba El és Dani.
~Jaj lányok köszönöm, imádlak titeket!-mondtam kicsit már megkönnyezve
~Mi is, de bontsd ki az ajándékod!-ugrált El
~Várj, azt a fiuktól kaptad?-nézett rám kiváncsian Dani, mire bólintottam. ~Hogy a fenébe hoztatok ilyen jót össze?-nézett már a fiukra, akik csak elnevették magukat. A lányoktól ruhát, és cipőket kaptam, amik eszméletlenül néztek ki!
~Na azt hiszem én jövök.-jött felém idegesen Zayn
~Kicsim, nekem az a legnagyobb ajándék, hogy vagy nekem!-mondtam, már a sírás határán, ő pedig megölelt. Kaptam tőle egy pilótaszemcsit, de aranyos, emlékszik, hogy ilyet akartam! És egy eszméletlen jó pólót.
Ezután anya, és a hugom közeledtek. Rögtön a nyakukba borultam.
~Annyira szeretünk kicsim, és örülünk nektek!-mondta anya, és szipogott. Hálásan rá mosolyogtam
~Gyere ide Zayn egy kicsit.-mondta anya, Zayn pedig már mellettem is volt, anya pedig rögtön megölelte, ahogy a húgom is.
Ezután jött Zayn-ék családja, ahol engem is végig ölelgettek.
Nagyon jól telt a buli, mindenki jól érezte magát, aztán valamikor elindultunk Zayn-el ott a parkban sétálni. Kézen fogva sétáltunk, nem beszéltünk, de szerintem ez így volt tökéletes, aztán megálltunk szembe egymásnak, majd homlokát az enyémnek döntötte.
~Köszönöm!-szólalt meg hirtelen Zayn
~De hát mit?-néztem rá kiváncsian
~Hogy az enyém vagy.-mondta mosolyogva, mire én is elmosolyodtam, majd megcsókoltam.
~Visszamegyünk? Ahogy hallom a fiuk beinditották a partit, most hogy a szülők elmentek.-mondtam nevetve, mert meghallottam a Sexy and I know it számot. Zayn elmosolyodott, és visszamentünk. Ahogy sehtettem, a fiuk ott táncoltak össze-vissza néhány barátjukkal. Nekem se kellett több, Zayn-t magammal rángatva mentem beljebb, és kezdtünk el táncolni. Nagyon jól éreztük magunkat. Beálltunk egy körbe, és mindig ment be valaki, vagy valakik táncolni. Nos mi Danielle-el bedobtuk a tánctudásunkat, de utánunk jött Zayn az ő kis seggrázásával, és a Larry Stylinson páros is, akik kitudja milyen táncot folytattak, de én már a hasamat fogtam a röhögéstől. Kb. 2 órán keresztül még táncoltunk, amikor úgy döntöttünk leülünk, és iszunk valamit. Láttam, hogy Niall elindul valamerre, én pedig késztetést éreztem arra, hogy kövessem, ezért elnézést kértem a többiektől, és Niall után indultam..

-Niall szemszöge-

Tényleg jól éreztük magunkat Becky buliján, kicsit próbáltam kizárni a világot, és csak szórakozni, és ez sikerült is szerencsére, azonban, előjöttek a fejembe a gondolatok, így elindultam valamerre. Nem figyeltem, hogy merre megyek, és nem is érdekelt, csak ki akartam szellőztetni a fejem. Annyira nehéz elfelejteni Becky-t. Csak barátként szabad rá gondolnom. Egy nagyon jó barát, igen...aj. Miért vagyok ilyen hülye?! Miért nem léptem akkor?! Most az enyém lehetne, engem szeretne, nem nekem kedvezett a sors most. Viszont Zayn a barátom, így természetesen örülök, hogy boldog, és támogatom mindenben, és mellette vagyok mindig, de még kell egy kis idő, hogy fel tudjam dolgozni a történteket.

~Niall!-hallottam meg nevem hangját, és mikor megfordultam Becky-t láttam közeledni.
~Becky, hát te?-kérdeztem tőle, mikor odaért elém.
~Láttam hogy elindultál, minden rendben?-kérdezte, és láttam rajta, hogy aggódik, miattam.
~Öm, persze, csak kiszellőztetem a fejem.-mondtam neki
~Hát jó, akkor hagylak.-mondta, és épp fordult meg, de karja után nyúltam
~Várj, maradhatsz, ha szeretnél.-mondtam neki kedvesen
~Rendben.-mondta mosolyogva. Csak álltunk ott, és meg se szólaltunk. Egymás szemeit kémleltük. Teljesen elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Magával ragadt. Fogalmam sincs mióta állhattunk ott, de arcom közeledni kezdett az övéhez.
~Niall, kérlek.-mondta, mikor arcunkat kb. 2 centi választotta el.
~Sajnálom...-mondtam, és akkor számat az övére tapasztottam. Nem tudom mi vezérelt, de végre megtettem, sokkal elöbb kellett volna. Éreztem puha ajkait, azonban sajnos nem csókolt vissza, és éreztem, ahogy könnyei folynak le. ~Sajnálom..-mondtam ismét, miután elváltak ajkaink. Ezután futni kezdtem. Menekültem. Nem merek még egyszer a szemébe nézni. Csak mentem, nem mertem hátra nézni, hogy tehettem ezt?! Idióta vagyok. Igazából az a nagy kérdés, hogy miért most tettem meg, és miért nem akkor, mikor még lett volna esélyem. Nem vagyok normális.
~Niall!-hallottam meg Becky síros hangját. ~Neee!-itt már sikított. Azonban többre nem emlékszem, mert mikor oldalra fordultam egy hatalmas duda hangot hallottam meg, fényszórókat láttam, és utána minden elsötétült...

Becky a fiuktól kapott ajándékai:


Becky, Eleanor-tól és Danielle-től kapott ajándékai:


A One Direction ruhái:


A gyűrű:


Sziasztok! :)
Nem tudok mit hozzáfűzni a részhez, remélem tetszik! :))
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo <3

2012. július 25., szerda

23. fejezet: So?!


                                                                                            23.fejezet: So?!
                                             (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=nmjdaBaZe8Y)

-Zayn szemszöge-

Az idő csak úgy telt, a napok egymás után tűntek el, én pedig egyre idegesebb lettem. Fel se tűnt, de ma este lesz a nagy nap. Reggel Becky-t reggelivel fogadtam, most pedig elmentek a fiukkal egy táncterembe, mert Becky táncolni akart, a lányokkal, El-el és Dani-vel pedig ajándékot nézünk éppen.

~Uristen! Ezt tőlem kell, hogy kapja!-mutatott fel Eleanor egy elég sexi fehérnél kicsit sötétebb cipzáros ruhát.
~Ez egy jó ötlet EL!-mondtam vidáman
~Gondoltam Zayn, hogy neked tetszeni fog!-mondta vidáman
~Okos vagy! Viszont én mit vegyek itt neki?-néztem körbe az üzleten
~Találtam neked valamit, Becky ízlését ismerve, ez tuti tetszeni fog!-közeledett felém Dani, egy szürke NYC feliratú laza pólóval.
~Akkor ezt megvesszük!-mondtam, és elindultunk a kassza felé
~Cipőboolt!-üvöltötte el magát Danielle mikor kiértünk, és rohantak is az említett bolt felé.
~Atyaég, ezt nézzétek!-jött oda Dani egy szürke csillogós magassarkúval a kezében. ~Ez az övé lesz!-mondta, és már mentek is tovább keresgélni, én inkább napszemüveget néztem. Találtam is egy jót, és említette, hogy szeretne pilótaszemüveget, így ez jó lesz. Miután fizettem szembe találtam magammal a lányokat.
~Kész vagytok?-néztem rájuk vigyorogva
~Aha.-mondták, és fizettek. El egy arany-fekete Nike cipőt vett, míg Dani a magassarkú mellé vett, egy hasonló szürke magas szárú sportcipőt.
~Lányok mit vegyek még neki?-kérdeztem, mikor leültünk egy kávézóba
~Hát rózsát mindenképp!-mondta Dani, és El is bólogatott. ~És szerintem írj neki valami szépet, annyi elég lesz!-mondta kedvesen Dani.
~Köszi lányok, nem tudom mit csinálnék nélkületek!-mondtam hálásan mosolyogva rájuk
~Elmentél volna tegnap a fiukkal vásárolni, és kitudja mit hoztatok volna össze.-nevetett El
~Egyébként kíváncsi vagyok mit hoztak össze..-mondta tanakodva Dani
~Erre én is kíváncsi vagyok!-mondtam nevetve, mire ők is felnevettek.
Hamarosan hazafele vettük az irányt, hogy elkészüljünk, majd mentünk is ki a parkba. Miközben vártuk, hogy megérkezzenek a cuccok, leültem egy padra, és visszaemlékeztem, hogy mennyire ideges voltam, mikor anyával és Becky anyukájával beszéltem az ötletemről..

2 nappal ezelött

~Szia kicsim, hogy vagy?-ölelt meg anya, miután beléptem a házba
~Szia anya, jól vagyok köszönöm, egy fontos dologról szeretnék veled beszélni.-mondtam kissé idegesen
~Gyere, üljünk le.-mondta, és leültünk a kanapéra, de nem tudtam, hogy hogyan kezdhetnék bele. ~Kicsim, tudod, hogy bármiről beszélhetsz nekem.-simogatta meg vállamat bíztatóan anya
~Mint tudod, holnapután lesz Becky 18. szülinapja, és arra gondoltam megkérem a kezét, de az esküvőt még nem a közel jövőben tervezem nyugi, de szeretném ha lenne valami, ami tényleg összeköt minket.-böktem ki végül.
~Kicsim ez nagyszerű, annyira örülök, hogy boldog vagy, és Becky is nagyszerű lány, és bármi kell, csak szólj!-mondta kedvesen anya, mire megöleltem
~Köszönöm,szeretlek!-mondtam neki ölelés közben. Miután elengedtük egymást rám mosolygott, és láttam rajta, hogy könnyek szöktek a szemébe. ~Minden rendben?-kérdeztem aggódva
~Persze, csak el sem hiszem, hogy a kisfiam felnőtt férfi lett, csak azt nem tudom mikor történt ez.-mondta mosolyogva
~Jaj anya, örökre a kisfiad leszek, ugye tudod?-néztem rá, mire bólogatott, és megölelt.
Megbeszéltük a részleteket, én pedig elindultam sétálni. 
Fogalmam sem volt, hogy hogyan mondjam el Becky anyukájának a tervemet, meg hogy egyáltalán fog-e támogatni benne. Már 20 perce sétáltam, mikor végre rávettem magam a telefonálásra.

~Igen?-szólt bele Becky anyukája.
~Jónapot Mrs. Johnson, Zayn vagyok.-üdvözöltem kedvesen
~Á szia Zayn, jó hallani a hangod! Minek köszönhetem hívásod?-kérdezte kedvesen
~Tudja, már több, mint 2 hónapja vagyunk együtt a lányával, és holnapután lesz 18, és arra gondoltam megkérem a kezét, de nyugodjon meg, az esküvőt még nem a közeljövőben tervezem, de nagyon szeretném ha lenne valami, ami még jobban összeköt minket.-mondtam félve a már jól begyakorolt szövegemet
~Jaj Zayn, ez fantasztikus, és annyira örülök, hogy így érzel, tudod a lányom hihetetlenül szerelmes beléd.-mondta, és hallottam, hogy szipog.
~Szóval megengedi?-kérdeztem rá a biztonság kedvéért.
~Hát persze!-mondta kedvesen
~Nagyon köszönöm!-hálálkodtam, majd megbeszéltük a részleteket, és ők is ideutaznak holnapután.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Leültem egy padra, és elővettem a zsebemből a gyűrűt, és csak nézegettem. Elmosolyodtam. A legjobb helyen lesz. Így már összeköt minket majd ez a kis tárgy is...

~Zayn gyere, itt vannak a cuccok.-zökkentett ki Eleanor visszaemlékezésemből.
Elég jól összehoztuk a helyet, jól nézett ki. Az emberek egyre csak gyűltek és gyűltek. Elmondtam nekik, hogy mikor kell előbújniuk. Le volt rendezve minden, de igazából az egész Becky-n múlik...

-Becky szemszöge-

Reggel Zayn nutellával és eperrel fogadott, hát nem édes?! Aztán a fiuk azt mondták, hogy kibéreltek nekem tánctermet, és ott lehetek egész délelött. Több se kellett nekem, rohantam fel öltözni, és az ágyamon már ki volt készítve ruha, amin volt egy cetli:

Engedd meg, hogy ma a bátyád öltöztessen! ;)
xx Louis. :)

Elmosolyodtam ezen, és persze felvettem a kikészített csíkos pólót, egy csőfarmert, egy barnás táskát, egy ballerina cipőt, és a Zayn-től kapott nyakláncot. Arra gondoltam egybe összefonom oldalra a hajam, úgy már régen volt. Miután elkészültem mentünk is a helyre. Szép nagy volt, tele tükrökkel. A fiuk végig ott ültek, csak Zayn nem volt velük, elmondta, hogy ajándékot vesz, pedig mondtam neki, hogy nem fontos, de hajthatatlan. Elvesztem tánc közben. Kizártam a külvilágot, és csak én léteztem és a zene. Annyira jó volt! Ebédelni természetesen a Nando's-ban voltunk, és nagyon sokat hülyültünk, és elég hangosan. Ezt főleg abból szűröm le, hogy elég furcsán, és néha lekezelően néztek ránk, de nem érdekelte egyikünket sem. Hazamentünk olyan 3 körül, és úsztunk egyet, de Zayn sehol sem volt, hol lehet ennyi ideig. Hiányzik. 5 körül visszamentünk a házba, a fiuk pedig egy szatyrot nyújtottak át, hogy Zayn Danielle és Eleanor küldi, és kérik, hogy vedd fel. Mondanom se kell, hogy dejavu-m volt, de nem tudtam mire vélni, mert miután kinéztem az ablakon, és megbizonyosodtam róla, hogy a ház körül nincsenek, nem tudtam túl sok mindenre gondolni. Egy nagyon szép pántnélküli barack színű ruha volt benne, egy rövidebb fazonú farmerdzseki, egy barna magastalpú. Egy barna táska, és még virágok is voltak benne. Felöltöztem, és beraktam a virágokat a vázába, majd elindultunk. Hiába kérdezgettem a fiukat, egy szót sem szóltak. Aztán megérkeztünk egy parkba. Valahol a közepénél járhattunk, amikor a fiuk azt mondták maradjak itt, 2 percet várjak, majd induljak el arra, amerre ők mentek. Hát köszi. Azt azért tudni kell rólam, hogy nem vagyok valami jó a tájékozódásban, és most enyhén fogalmazta. Végül is, vártam, aztán elindultam. Fogalmam sem volt merre mehetek, vagy hogy merre járhatok, csak mentem, mikor megpillantottam egy szépen feldíszített helyet, és a közepén Zayn-t...

-Harry szemszöge-

Tegnap

A srácokkal úgy döntöttünk kiteszünk magunkért, ezért Zayn kivételével együtt elindultunk a plázába Becky-nek ajándékért. Nos, 4 fiu egy lánynak vásárol ajándékot, mi sülhet ki ebből?! Már 15 perce csak sétáltunk, és nem jutottunk semmire.

~Najó, állj, srácok ennek így sok értelme nincs.-állt meg Liam, mire mi is.
~Igaza van, beszéljünk meg elöször valamit.-mondtam
~Becky-nek kék a kedvenc színe, szerintem próbáljunk olyan cuccokat szerezni, amik kékek.-mondtam
~Na ez már valami!-mondta elismerően Liam
~És szereti Zayn-t, szóval ha látunk valami Zayn-eset, azt megvesszük!-mondta Louis, mire felnevettünk.
~Akkor szerintem kezdjük egy cipőbolttal.-mondta Niall, mi pedig elindultunk a kijelölt hely felé.
~Hányas cipőt kell néznünk?-állt meg Liam az ajtónál.
~36-osat, megnéztem mielött eljöttünk!-mondtam büszkén, mire megveregette a vállam, és szétszóródtunk.
~Srácok ehhez mit szóltok?- emelt fel Lou egy szép világoskék Vans sportcipőt.
~Ez elég jó!-mondta Niall, mi pedig bólogattunk.
~És ez?-kérdezte, mikor felemeltem egy mélykék magassarkút.
~Szerintem vegyük meg mindkettőt!-mondta Liam, és így is tettünk.
~Kiegészítők?-nézett körbe Lou, és elindultunk az egyik bolt felé.
~Oké, tuti kell táska, elöször azt nézzünk!-mondta Liam
~Ezek a kék táskák borzalmasak!-mondta fintorogva
~És ez a fehér?-emelt fel egyet Niall, mi pedig bólogattunk.
~Ezt nézzétek!-intett nekünk nevetve Louis. Odaértünk, és telefon hátuljak voltak, és mindegyiken külön-külön rajta voltunk.
~Ez jó lesz Zayn-esben.-mondta nevetve Liam
~Oké, de én veszek egy Babycake-eset!-mondta rám pillantva Louis
~Jó, én pedig egy BooBear-osat!-mentem bele a játékba, így egy táskával, egy Zayn-es egy Louis-os, és egy jómagam arcával díszített telefontokkal mentünk tovább.
~Valami nyaklánc?-nézett körbe Liam, és indultunk tovább a legközelebbi ékszerbolthoz.
~Azta, ez kell neki tuti!-mondta Louis, és egy szív alakú zászlós medáll volt rajta, egy csillogó Z betűvel. Ezt is megvettük.
~Srácok, nem halogathattjuk tovább, jöjjön a ruha!-mondta Liam, mi pedig csoportölelésbe törtünk ki, és elindultunk egy ruhaüzletbe.
~Szétvűlunk, én megyek Niall-el balra, ti pedig jobbra.-osztotta ki a feladatot Liam
~Supermaaaaaaaaaaan-üvöltötte el magát hamarosan Louis. ~Mármint Supermaaaaan-es póló, légyszii tuti tetszeni fog neki!-hozott felém egy fehér superman-es pólót, én pedig bólogattam, és rámosolyogtam, mert tényleg jól nézett ki. Tovább mentünk, és megláttam egy világoskék short-ot, ami nagyon jól nézett ki. Megmutattam Lou-nak, ő rábólintott, így lett még egy szerzeményünk. Lou nem volt normális, mint valami idióta,úgy ugrándozott a ruhák között, én pedig mögötte sétáltam, de szakadtam a röhögéstől, szóval vicces látvány lehettünk.
~Uu, ezt a szoknyát nézd!-akadt meg a szemem egy rövidebb fehér szoknyán.
~Ez jól néz ki, de menjünk, mert már Liam-ék ott állnak a kasszánál!-mondta Lou, és a szoknyával együtt beálltunk hozzájuk. Vettek egy kék csőnadrágot, és egy nagyon jó szürke bajuszos pulcsit. Miután kifizettük késznek nyilvánítottuk magunkat, így elindultunk hazafele.
~Szerintem eszméletlenek voltunk!-mondtam, miután ledobtuk magunkat a kanapéra
~Teljesen!-helyeselt Louis is.
~Srácok ezt el kéne dugni!-nézett a szatyrokra
~Rakjuk az én szobámba, ott legalább a lányok se látják.-mondta Niall, mi pedig bólintottunk, ő pedig elrakta a szatyrokat, majd visszaült hozzánk...

Jelen

-Zayn szemszöge-

Elmondhatatlanul idegesen álltam ott középen, hátam mögött a rózsákkal, és zsebemben a gyűrűvel. Megpillantottam a fiukat, ahogy futnak felém, és egy csoportos ölelés után ők is elbújtak. Egyre idegesebb lettem, már hallottam lépteit, és akkor megpillantottam. Gyönyörű volt, a szívem hevesebben vert ahogy közeledtünk egymáshoz.
~Gyönyörű vagy!-mondtam mikor pár centire megálltunk egymás előtt. Elpirult, és elmosolyodott. ~Boldog szülinapot szerelmem!-nyújtottam át a rózsát.
~Köszönöm kicsim, ez gyönyörű!-mondta, és megcsókolt.
~Valami még mondani szeretnék.-kezdtem. ~Tudod annyira nehéz szavakba foglalni, hogy mit érzek irántad, hogy mennyire szeretlek, ezért inkább énekelek, ha nem baj.-néztem rá félve, neki meg felcsillant a szeme. Kezeit nyakam köré tettem, az enyémeket pedig derekára csúsztattam, és elkezdtünk mozogni, én pedig elkezdtem énekelni..

Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try

Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this hard girl
And the tears stream down my face

If we could only have this life for one more day
If we could only turn back time

You know I'll be
Your life, your voice, your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this moment 
In time I'll find the words to say
Before you leave me today


~Zayn ez gyönyörű volt, köszönöm!-mondta végül Becky, én pedig halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam.
~Van még valami...-kezdtem, és kibontakoztam öleléséből, mire kiváncsian nézett. Kivettem a zsebemből a dobozkát, kicsit kinyitottam, és letérdeltem elé.
~Becky Johnson, az életemnél is jobban szeretlek, hozzám jössz?-kérdeztem...


Becky Louis-tól kapott szerelése:


Becky esti szerelése:


Sziasztok! :)
Hát, el kell mondjam most ezzel a fejezettel eléggé elégedett vagyok! :')
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))))
xoxo <3