Sziasztok! :)
Szeretném elmondani, hogy ma egész nap a barátnőimmel volta, és úgy terveztem nem lesz ma új rész, mivel még ötletem se nagyon volt a folytatáshoz, viszont átgondoltam, és nem szeretnélek titeket olvasókat cserbenhagyni, ezért összehoztam egy új részt, remélem örültök és tetszik is! :))
A történetben szó esik egy dalról, na ha valaki nem ismerné fel, akkor az "ajánlott zene" résznél itt az elején megtalálhatja! :)
Szeretném elmondani, hogy ma egész nap a barátnőimmel volta, és úgy terveztem nem lesz ma új rész, mivel még ötletem se nagyon volt a folytatáshoz, viszont átgondoltam, és nem szeretnélek titeket olvasókat cserbenhagyni, ezért összehoztam egy új részt, remélem örültök és tetszik is! :))
A történetben szó esik egy dalról, na ha valaki nem ismerné fel, akkor az "ajánlott zene" résznél itt az elején megtalálhatja! :)
továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
Jó olvasást! :) xoxo <3
16.fejezet: Go run..
(ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=r_8ydghbGSg)
-Becky szemszöge-
Miután befeküdtünk Zayn-el az
ágyba, elég sokáig csak gondolkoztam. Tyler-en, Niall-en,
mindenen. Nem tudom mi üthetett Tyler-be, soha nem volt
ilyen...ilyen erőszakos. Nagyon fáj amit tett. Be kell látnom,
elveszítettem őt valószínűleg. És ott van Niall. Nos igen,
nehezen tudom kezelni ezt a dolgot, hiszen számomra Niall nagyon
fontos, de persze csak mint egy barát. Bevallom, az elején nekem is
tetszett, édes volt, figyelmes, vicces, és mert a szőkék a gyengéim,(;D) de a Zayn iránt érzett
szerelmem hihetetlen erős. Azt mondta nem bírná ki, ha kevesebbet
lennék a közelébe, bevallom én se. Nagyon szeretem őt, de csak
mint barátot. Most mit csináljak?! Nem akarom elveszíteni őt is
mint Tyler-t. Nem bírtam tovább, valakivel beszélnem kell. Nos, ez
nem lehet Zayn logikusan, ahogy Niall sem. Liam-el mindent meg tudok
beszélni, és tud Tyler-el is, viszont Niall-ről nem, és
akármennyire is megbízom bennem, nem akarom ha többen megtudják.
Harry és Lou is olyan mintha a bátyáim lennének, viszont Lou már
úgy is tud róla, és multkor is vele beszéltem, így hát irány
Louis szobája! Óvatosan ki keltem Zayn mellől, és mentem is
Lou-hoz. Kopogás nélkül benyitottam és halkan becsuktam magam
mögött az ajtót. Leültem az ágyára és ébresztgetni kezdtem.
~Louis kérlek kelj fel, muszáj
beszélnünk!-már-már könyörögtem, mire Lou végre kinyitotta a
szemeit.
~Mi történt Becky?-kérdezte
álmosan miközben felült az ágyában.
~Beszélnünk kell!-mondtam,
majd nagy levegőt vettem, és elkezdtem mindazt, amit magamban
mondtam a szobámban. ~És fogalmam sincs mit csináljak, érted Lou?
Nem veszíthetem el!-mondtam és már nem bírtam könnyeimmel.
~Becky ss ne sírj!-mondta Lou
és az ölébe húzott. ~Szerintem el kéne mondanod az érzéseidet
Niall-nek.
~Szerintem képtelen lennék
rá.-mondtam még mindig könnyeimmel küzködve.
~Tudom, hogy nagyon nehéz lesz,
de sokkal jobb lesz ezután minden, hidd el!- mondta Lou, és kicsit
megnyugottam. Ott ültünk a szobájába, én meg az ölébe és a
hátamat simogatta. Nagyon hálás vagyok Lou-nak.
~Louis, te vagy a legjobb bátty
a világon, nem is kívánhatnék nálad jobbat!-mondtam erősen
hozzábújva.
~Imádlak hugi, és tudod hogy
rám bármikor számíthatsz!-mondta Lou, majd belepuszilt a hajamba.
Nem akartam elmenni, olyan
nyugtató Louis társasága. Éreztem hogy egyre nehezebb nyitva
tartani a szemem, míg egyszer csak elnyomott az álom.
-Louis szemszöge-
Éreztem hogy Becky légzése
megváltozik, és elkezd szuszogni. De aranyos. Óvatosan felemeltem
és az ölemben visszavittem a szobájába. Felőlem aludhatott volna
velem, de nem akartam hogy valami bonyodalom legyen, így jobbnak
láttam visszavinni a szobájába. Miután visszafeküdtem az ágyamba
végig Becky szavai jártak a fejembe. Nagyon nehéz lehet most neki.
Mondjuk szerintem jobb lesz ha elmondja Niall-nek az érzéseit. Ezen
gondolkodva nyomott el az álom.
Reggel Becky ébresztgetésére
keltem.
~Louis gyere, erről nem szabad
lemaradnod!-kuncogott Becky. Kimentem és mindegyik fiu kint állt,
kivéve Harry. Elmentünk a szobájáig, ahol egy hatalmas vödör
várt minket tele vízzel.
~Szóval Liam muszáj venned,
rendben?! A lényeg hogy halkak maradjunk!-mondta Becky és bementünk
a szobájába. Mi a fiukkal megálltunk az ajtóban, míg Becky
közelebb ment az alvó Harry-hez. Liam beindította a kamerát,
Becky pedig elkezdett beszélni.
~Hölgyeim és Uraim! Nem olyan
régen ez az édesen alvó fiu még félálomban felkapott és
lefutott velem a medencéhez, ahova szépen be is dobott. Most
viszont eljött az én időm. Sajnos bedobni nem tudom, de itt egy
hatalmas hideg vízzel teli vödör, amit ráöntök a mi drága
Harold-unkra.-mondta Becky kicsit halkabban, majd a következő
pillanatban ráborította Harry-re a vízet, aki ijedtében fel akart
ülni, ám legurult az ágyról. Egy emberként tört ki belőlünk a
szakadás. Harry azonban pár másodpercre rá felkelt, és elkezdte
üldözni Becky-t. 10 percig kergette, míg végül elbújt, majd
hirtelen elkapta Becky-t, és beledobta a medencébe. Ismét
röhögtünk egy jót. Harry épp indult volna befele, mikor Becky
intett, és a következő pillanatban Zayn belelökte a medencébe
Harry-t. Liam leállította a kamerát, és nekünk se kellett több
beugrottunk hozzájuk a vízbe.
~Na most már béke
Beck?-kérdezte Harry mikor már a konyhában reggeliztünk.
~Béke!-mondta Becky majd
megölelték egymást.
A délelőtt jól telt, szokásos
bohockodások.
Aztán egyszer csak Becky rám nézett, jelezve, hogy
most jött el az idő hogy beszéljen Niall-el. Bíztatóan
rámosolyogtam, mire ő is.
~Niall beszélhetnénk?-állt
fel Becky, mire a szöszi bólintott és felmentek az emeletre.
Nagyon szurolok Becky-nek....
-Becky szemszöge-
Itt ülünk Niall ágyán, és
arra vár hogy mondjak valamit, de nem megy. Miért ilyen nehéz?!
~Becky minden
rendben?-zökkentett ki Niall gondolkodásomból.
~Nem. Figyelj, szeretném
elmondani neked az érzéseimet.-mondtam egy sóhaj kíséretében.
~Nagyon szeretlek Niall, de mint egy barátot. Nagyon fontos vagy
nekem, de ugyanígy fontos nekem Harry Liam és Louis is. Bevallom,
amikor elöször találkoztunk, te is tetszettél nekem, vicces
voltál segítőkész, és a szőkék a gyengéim. Viszont ami
Zayn-hez köz, az nagyon erős szerelmi szál, hozzád pedig egy
nagyon erős baráti-testvéri szál köt, és most vesztettem el
Tyler-t, aki nagyon fontos volt az életemben, nem bírnám ki ha
téged is elvesztenélek!-fejeztem be monológomat és sajnos megint
a könnyeimmel kellett kűzdenem.
~Becky, most úgy
visszaforgatnám az időt.-törte meg a csendet Niall. ~Ha akkor az
elején elég bátorságom lett volna elhívni valahova téged, most
talán más lenne a helyzet. Talán az én ágyamban aludnál minden
éjjel, engem köszöntenél mindig csókkal, nekem mondanád hogy
szeretlek. Talán én lennék neked a szerelem, ahogy nekem most
te.-mondta Niall, és ekkor már teljesen ki tört belőlem a sírás.
Nem tudtam megszólalni sem. Csak sírtam, és hagytam hogy Niall az
ölébe húzzon és a hátamat simogassa.
~Sajnálom Niall.-ennyit bírtam
kibökni.
~Nem a te hibád Beck!-mondta,
belőlem meg megint kijött a sírás. Már zokogtam, és nem bírtam
abbahagyni. Még az is csak kicsit segített, hogy Niall próbált
nyugtatni.
~Szerintem menj vissza a
többiekhez, és megmondanád nekik hogy elmentem aludni?-kérdeztem
Niall-t.
~Rendben, és persze!-mondta, én
meg hálásan rá néztem. Gyönyörű kék szemei tele voltak
fájdalommal. És minden fájdalom miattam volt. Felálltam, és
bementem a szobámba, Niall pedig a többiekhez. Még csak este 9 óra
volt, de jobbnak láttam, ha elteszem magam holnapra, ráadásul nem
tudtam volna Niall szemébe nézni. Elmentem zuhanyozni, majd mikor
befeküdtem az ágyba könnyeim megint előjöttek, így álomba
sírtam magam.
Még félálomban hallottam
mikor Zayn befekszik mellém, és ad a homlokomra egy puszit, de
hamar elnyomott az álom.
Reggel nagyon korán keltem, még
csak fél 6 volt. Kimentem a fürdőbe és mintha nem magamat láttam
volna. Szemeim vörösek voltak a sok sírástól, alatta karikák.
Sápadt volta. Nem voltam önmagam. Gyorsan próbáltam kezdeni
magammal valamit. Megmosakodtam, felvettem egy kis fekete sortot, egy
sima szürke ujjatlant, rá pedig a kedvenc 1D-s pulcsimat. Lazán
összefogtam a hajamat, felvettem az egyik sport cipőmet, bedugtam a
telefonomba a fülhallgatót és elindultam futni.
Fogalmam sem volt
merre futok, csak futottam és próbáltam kizárni a külvilágot.
Elkezdődött az a szám, ami nagy hatással volt rám, és nem csak
azért, mert az énekesnő az egyik példaképem, hanem mert a
szövegét teljesen át tudom élni, érzem mindazt, ami benne van.
Go
run, run, run
I'm gonna stay right here
Watch you disappear, yeah
Go run run run
Yeah its a long way down
But I'm closer to the clouds up here
I'm gonna stay right here
Watch you disappear, yeah
Go run run run
Yeah its a long way down
But I'm closer to the clouds up here
Ennél
a résznél magamban üvöltöttem, és a könnyeim is eleredtek.
Azonban nem csak azok. Az eső is eleredt. Nem érdekelt, csak futni
akartam, menekülni, kizárni a külvilágot. Már egy ideje
futottam, mikor nagyon megszomjaztam. Fogalmam sem volt merre
lehetek, de megláttam egy kis boltot. Bementem és vettem egy kis
üveg vizet, majd mikor kimentem sétálva iszogattam. Megnéztem a
telefonomat. Már 9 óra volt. Hamar elment az idő, viszont még nem
akartam hazamenni. Megittam a vizet majd ismét futni kezdtem. Az eső
már szakadt, rég esett már így, de nekem jól esett. Egyszer csak
telefonom csörgésére lettem figylemes. Zayn volt az. Nem akartam
senkivel sem beszélni, most pedig főleg nem vele, így hát
visszatettem a zsebembe. Zayn legalább még 20szor próbálkozott.
Ezután jöttek szépen sorban a fiuk. Elöször Liam, legalább
10szer, aztán Harry ugyanígy, Niall is. Aztán
jött Louis. Nem bírtam ki, kb. az ötödik próbálkozásra
felvettem.
~Louis
könyörgöm ne mond a fiuknak hogy én vagyok csak menj
arrébb!-szólaltam bele rögtön a telefonomba
~Srácok,
Lottie az a hugom, ha nem baj felmennék.-mondta Louis a fiuknak, és
pár másodperc múlva ajtócsapodást hallottam.
~Becky mi van
veled? Hihetetlenül aggódunk, eltűntél!-mondta kicsit idegesen
Louis
~Sajnálom
Louis, de most nem tudok hazamenni. Nem tudok se Niall se Zayn
szemébe nézni.-mondtam
~De
miért? Történt valami?-kérdezte aggódva
~Hát
elmondtam mindent Niall-nek, és azt mondta az ő hibája, mert ha
akkor az elején lép máshogy éreznék iránta. És lehet igaza
van, és ezért nem tudok egyikőjük szemébe se nézni.-mondtam, és
próbáltam visszafojtani a sírást.~Becky
semmibaj, gyere haza, Zayn már azon van hogy végig telefonálja az
összes kórházat és a rendőrséget.-mondta Louis
~Meg
sem érdemlem Zayn-t.-kezdtem ~De hazamegyek.-mondtam ~Nem akarok még
nagyobb fájdalmat okozni Zayn-ek, és nektek sem.-fejeztem be.
~Nagyon
örülök hogy beláttad-mondta Louis, és hallottam hangján hogy
megkönnyebbül.
~Viszont
nem tudom hol vagyok, értem tudnál jönni? -kérdeztem
~Persze,
de keress valami táblát hogy megtudd, merre vagy. Viszont ha
elindulok 100 hogy a fiuk is jönni fognak.-mondta Louis.
~Sajnos
tudom, de nem tudok mit csinálni.-mondtam, és kerestem egy táblát.
Találtam is, bediktáltam Lou-nak, és azt mondta max 15 perc és
ott vannak.
Mivel
már nem futhattam, mert jönnek a fiuk, megálltam egy helyben, de
ez 2 perc után unalmas lett, így körbe-körbe, oda-vissza kezdtem
sétálgatni, aztán hirtelen megremegett a lábam, és hirtelen
elsötétült minden...
Becky futós szerelése:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése