2012. július 23., hétfő

21.fejezet: Baby?!


Sziasztok! :)
Hát, ez egy kicsit érzelgős rész lett, de mostanában kicsit ilyen a hangulatom bocsi :') Próbálom ezentúl visszafogni magam:D
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo <3

                                                                                             




                                                                                           21.fejezet: Baby?!
                                       (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=HBxt_v0WF6Y)

Reggel nagyjából egyszerre ébredtünk Zayn-nel.
~Jó reggelt cica, hogy érzed magad?-kérdezte kedvesen
~Jó reggelt nyuszi, hát megvagyok.-mondtam, de abban a percben ki kellett rohannom, mert azt éreztem hányni fogok, de szerencsére nem.
~Kicsim, szeretném ha elmondanánk a fiuknak.-jött oda hozzám Zayn, miután kijöttem a fürdőből.
~De mégis mit? Még nem biztos.-mondtam
~Tudom, de szeretném ha felkészülnének rá, ha mégis.-mondta, és elkezdte hasamat nézni.
~Rendben, legyen.-sóhajtottam egyet, ő meg elmosolyodott, így lementünk a nappaliba, ahol már mind lent voltak,és tv-ztek.
~Srácok figyeljetek egy kicsit.-kezdte Zayn, majd hátulról átkarolt,és hasamat kezdte simogatni. ~Lehet, hogy Becky gyereket vár.-mondta ki Zayn, mire egyszerre 4 áll koppant. Ezután hosszú csönd következett.
~Idióták!- áll felt Louis, és felrohant az emeletre.
~Beszélek vele!-mondtam, és futottam fel utána. Még fél füllel hallottam, hogy elkezdik Zayn-t kérdezgetni, de én most inkább Louis-ra koncentráltam. Bekopogtam, de semmi válasz. Ezt még 2x eljátszottam, és inkább benyitottam.
~Louis, kérlek beszéljünk!-mondtam neki miután benyitottam.
~Gyere.-mondta, de rám se nézett. Leültem vele szemben az ágyára.
~Louis miért borultál ki ennyire? Még egyébként se biztos.-kezdtem
~Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? -nézett végre rám
~ Igazából inkább az én hibám, elfelejtettem bevenni a bogyókat.-hajtottam le a fejem
~Nem, ebben mindketten hibásak vagytok, Zayn-nek figyelnie kellett volna a védekezésre.
~Sajnálom Louis.-mondtam, és eleredtek a könnyeim. ~Nem akarlak elveszíteni emiatt.
~Jaj te buta, gyere ide.-mondta, és az ölébe húzott. ~Engem soha nem fogsz, érted? Én mindig itt leszek neked!-mondta, és adott a hajamba egy puszit.
~Szeretlek Louis.-mondtam pólóját áztatva.
~Én is téged!-mondta ő. ~De végül is ez most biztos? És Zayn mit mondott?-kérdezte
~Nem biztos, és Zayn meg akarja tartani, mert azt mondta velem akar lenni örökre, és egy család leszünk.-idéztem fel Zayn szavait, amik nagyon jól estek.
~Hú,nem hittem volna, hogy a mi „BradfordBadBoy”-unk apuka akar majd lenni.-mosolygott Louis,és én is felnevettem kicsit. Csak ültünk ott, mikor ajtónyitódásra lettünk figyelmesek.
~Minden rendben?-jöttek be a srácok, és mind leültek az ágyra
~Persze, sajnálom az elöbbi kirohanásomat.-mondta Louis,mire a fiuk csak legyintettek.
~Becky, Mike hozott neked terhességi tesztet, megcsinálod?-nézett rám Zayn.
~Lehet egy kicsit később? Még nem vagyok rá képes.-mondtam lehajtott fejjel
~Persze, amikor szeretnéd!-nézett rám mosolyogva.
Lementünk a nappaliba tv-zni. Zayn ölében ültem háttal, és végig a hasamat simogatta. Nagyon édes volt. Délután 3 körül azt mondtam a fiuknak készen állok, így felmentem a fürdőnkbe és megcsináltam a tesztet. Az a pár perc, amit várni kellett több órásnak tűnt, idegtépő volt. Ez alatt az idő alatt elgondolkoztam mit is szeretnék. Szeretnék gyereket, de még nem most. Nagyon jól estek Zayn szavai, hogy velem akar lenni, hogy egy család leszünk, és láttam a szemén, hogy komolyan gondolja, és nem csak amolyan : „Jaj jön a gyerek, akkor pánik, valamit mondok” dolog. Hihetetlen, hogy mennyire szeretem, megváltoztatta az életemet. A sors nagyon rendes volt, hogy összehozott minket. Még soha nem szerettek ennyire, még soha nem törődtek velem ennyire, még soha nem éreztem magam ilyen biztonságban, és ilyen jól. Zayn mellett igazán boldog lehetek, és a fiuk a hab a tortán. Olyanok, mintha a bátyáim lennének.Ők is törődnek velem, szeretnek, elfogadnak, és annyit hülyülünk. Ráadásul szereztem két legjobb barátnőt Eleanor ésDanielle személyében. Náluk jobbat nem is kívánhatnék. Visszatérve Zayn-hez, én is vele képzelem el a jövőmet. Ő a mindenem! És most, eljött az idő,és megtudom...

-Zayn szemszöge-

Itt ülünk a srácokkal a nappaliban, és várjuk, hogy Becky végezzen a teszttel.
Ez alatt az idő alatt sokat gondolkoztam. Amit reggel mondtam Becky-nek, azt komolyan gondolom. Igaz, még nagyon fiatalok vagyunk, de úgy gondolom nekem ő az igazi. Már mikor megpillantottam legelőször, akkor éreztem valamit, valami olyat, amit addig még soha. Rögtön megfogott. Aztán egyre jobban megismertem, egyre jobban megkedveltem, aztán beleszerettem.. végérvényesen és visszavonhatatlanul. Annyira boldog vagyok vele. Egyébként tényleg nagyon furcsa, és erős dolog az, amihez Becky fűz. Amikor baja esett, akkor rögtön éreztem. Éreztem valami fájdalmat, mintha a részem lenne, és ha neki fáj, azt én is érzem. Soha nem voltam még ennyire szerelmes. Igen, vele akarok lenni örökre. Vele akarok felnőni, tőle akarok családot, és vele akarok megöregedni! Elég furcsa, egy 19 éves srác szájából hallani ezt, de így van. Nekem Ő a jövőm, érzem, tudom! Ekkor jött le Becky...

-Becky szemszöge-

Mikor meg lett az eredmény lementem a fiukhoz. Megálltam elöttük, és 5 kíváncsi szempár figyelt rám.
~Negatív.-mondtam, és mindegyik fiu engedett feszült ülésén. Zayn rögtön felállt és szorosan megölelt, ahogyan én is őt.
~Legközelebb jobban figyelünk, de nem örökre.-suttogta fülembe, én meg adtam egy puszit nyakára.
Ezután mindegyik fiu odajött és megölelt. Leültünk tv-zni, és úgy mint délelött, Zayn a hasamat simogatta, miközben ölében ültem.
~Egyébként annyira jó rátok nézni.-mondta mosolyogva Hazza. Elmosolyodtunk, és adott Zayn az arcomra egy puszit.
A délután/este további része nyugisan telt. Mondjuk olyan 6 fele egy futár jött egy csokor virággal, és egy levéllel, és az az oldal küldte bocsánatkérés képpen, akik a kihasználással gyanúsítottak. Azért jól esett, hogy küldtek ajándékot. 9 fele elfáradtam, és elköszöntem a fiuktól, és mentem fel. Zayn is mondta hogy jön, de mondtam neki, hogy nyugodtan maradjon. Épp kijöttem a fürdőből, mikor megcsörrent a telefonom. Tyler. Tejóég, de rég láttam, és de rég hallottam a hangját. Azt hiszem készen állok felvenni a telefont.
~Igen?-szólaltam megbeszéljük
~Becky?! De jó hallani a hangod!-mondta megkönnyebűlten Tyler
~Szia Tyler, a tiedet is!-mondtam, mert tényleg jó volt.
~Képzeld, láttalak az interneten, a Victoria's Secret újságjának a borítóján vagy! Nem is tudtam, hogy modellkedsz.-mondta Tyler
~Hogy hol vagyok?!-kérdeztem meglepve
~Hát a Victoria's Secret újságjának a borítóján. Majd holnap jelenik meg, csak hirdették, de azt hittem tudod.-mondta meglepődve Tyler
~Hát tudod, tegnap volt a fotózás, és nem mondták, hogy újságba fogok kerülni.-mondtam még mindig döbbenten
~Hát pedig ott vagy!-nevetett Tyler. Ja de hiányzik istenem ~Viszont meséld csak el mi van.-mondta
~Hát az úgy volt..-kezdtem bele a mesébe. Mindent elmeséltem neki, az elejétől a végéig. ~És most az újságban vagyok.-fejeztem be
~Hu, ez nagyon jó!-mondta mosolyogva. ~Mondjuk azt nem értem, miért kezdték el pletykálni, hogy kihasználnád őket.-mondta
~Azt én se. -mondtam én is.
~Becky, nem találkozunk holnap? Elmehetnénk egy Starbucks-ba, vagy sétálni, bármi!-mondta Tyler
~Nem is tudom Tyler...-kezdtem bele
~Nem csinálok semmi ostobaságot becsszó!-mondta, és hallottam hangján, hogy vigyorog.
~Legyen!-mondtam én is vigyorogva
~ Szuper! 3-kor a legközelebbi Starbucks-nál?-kérdezte lelkesen
~Oké, akkor holnap! Szia!-mondtam én is mosolyogva
~Várom, Jóéjszakát!-köszönt el Tyler is.
Ez jól esett. Jó volt végre Tyler-el beszélgetni. Az egyik legjobb barátom volt, vagy még most is az, nem tudom. Viszont most túl fáradt vagyok ezen gondolkozni, ugyhogy kényelembe helyeztem magam, és elég hamar elnyomott az álom...

-Zayn szemszöge-

Miután Becky elment aludni kicsit elgondolkoztam.
Oké, tényleg jobban kéne figyelnünk, egyébként ezt meg kaptam Louis-tól is, de igaza van, na mindegy, viszont tényleg ő kell nekem. Komolyan vele akarom leélni az életem. Nekem tőle kellenek gyerekek, hogy vele éljem át a felnőtt élet minden percét kezdettől fogva. Hogy vele tanuljak meg pelenkázni, ötltöztetni, elaltatni egy gyereket, megetetni, megvigasztalni, felnevelni. Vele kell, hogy ezt mind átéljem. Hogy együtt lássuk meg az unokáinkat, a dédunokáinkat, és így tovább. Együtt nézzük, ahogy a fiuk nevelik a gyereküket, együtt éljünk át mindent. Nekem ő kell. Senki másra nem vágyom. Senki másra nincs szükségem! Ha a közelemben minden olyan jó, nyugodt békés, mégis pörgős. Nekem erre az életre van szükségem. Még soha senki nem váltotta ezt ki belőlem. Azt érzem, hogy megtaláltam a másik felem, mi ketten leszünk egyek. Amikor vidám, vagy mosolyog, nekem is muszáj mosolyognom, még akkor is, ha nincs is olyan kedvem, de látom vidámnak, és átérzem. Amikor szomorú, azt nehéz végignézni. Szörnyű úgy látni, és nekem is rosszabb kedvem lesz. Ráadásul nagyon jó, hogy együtt vagyunk a színpadon a koncerten, így még jobban megosztjuk egymással az érzéseinket. Soha nem hittem volna, hogy valaha valaki ki tud majd ilyeneket váltani belőlem. Megváltoztatta az életemet. Szükségem van rá, mindennél jobban szeretem őt!
~Zayn minden oké? Kicsit elbambultál.-zökkentett ki gondolatmenetemből Liam.
~Srácok, azt hiszem megkérem Becky kezét!-mondtam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése