2012. július 26., csütörtök

24. fejezet: A Special Night, or a Nightmare


                                                                 24.fejezet: A Special Night, or a Nightmare
                                             (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=KP86Rcs2j14)

-Becky szemszöge-

~Becky Johnson, az életemnél is jobban szeretlek, hozzám jössz?-kérdezte Zayn, én pedig levegőt is elfelejtettem venni.

Ami abban a pillanatban lejátszódott bennem, arra nincsenek szavak. Életem szerelme itt térdel elöttem, és össze akarja kötni az életét velem. Gondolhatnátok: Akkor miért nem felelsz már?! Ez nehéz. Nem csak a kor miatt, mert az csak egy szám, hanem bevillant Tyler arca, Niall arca, és Zayn arca is. Zayn-hez kötődöm a legjobban, de Tyler-t ezzel valószínűleg nagyon megbántom, és lehet elvesztem, nos Niall-t is. Mondta, hogy túl akar lenni rajtam, de ez most biztos nehéz neki, hiszen miután elmondtam neki, hogy az elején nekem is tetszett, így meg is nehezítettem, az eleve nehéz dolgát. Jó voltam. Niall-höz tényleg nagyon erős szál köt, de nem szerelmi, azonban néha azt érzem több, mint baráti, de tényleg nem szerelmi. Viszont itt áll elöttem álmaim fiuja, aki csak rám vár, hogy összekössük az életünket. Valóban akarom én ezt? Igen, de nehéz. Biztos vagyok benne, hogy szeretem Zayn-t, hogy ő az igazi, és hogy vele akarok lenni mindig, de ott van az az érzés, amikor bevillan főként Niall arca. A mindig vidám, mosolygós kis szőke ír fiúcska, aki ha lép az elején, talán ő térdelne itt elöttem. De nem így lett. Talán a sors akarta. Igen, a sors Zayn-t szánta nekem, és nem Niall-t, és tudom, hogy ezt ő is tudja. Akkor miért nem válaszolok?! Mert félek. Félek elveszíteni embereket. Annyi embert vesztettem el életemben, kezdve apámmal, akiről még Zayn előtt is nehezemre esett beszélni, pedig vele könnyebb. Aztán a legjobb barátomat, aki már szinte a testvérem volt, Cole. Róla nem beszéltem Zayn-nek, mert nagyon fáj. Rögtön a sírás kerülget, ha csak eszembe is jut. Aztán Tyler. Nos, azt hiszem a kapcsolatunk soha nem lesz olyan, mint régen. Most pedig ha Niall-t is elveszteném, szerintem belepusztulnék. Viszont, Niall Zayn-nek és nekem is a barátja, szóval támogat minket, nem?! És ha támogat, akkor elfogad minket, és túl lesz rajtam, megigérte. Jó, ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de mégis. Még soha senki iránt nem éreztem ilyet, mint Zayn iránt. Boldog vagyok vele, nagyon szeretem, nekem ő kell, a sors is őt szánta nekem, és ezért hálás is vagyok neki. Sőt, azért is, hogy megismerhettem a fiukat, El-t és Dani-t is. Csak nézem Zayn arcát, ahogy egyre elgyötörtebb lesz, ahogy telnek a másodpercek, viszont nekem szükségem volt erre a kis gondolkodási időre, hogy átértékeljem a dolgokat.

~Zayn.. én mindennél jobban szeretlek..-kezdtem, és láttam arcán, hogy megijedt. ~Nagyon örülnék, ha hozzád mehetnék, igen!-mondtam elmosolyodva, mire kifújta a bent tartott levegőjét, elmosolyodott, felállt, és az újjamra húzta a gyűrűt, megcsókolt, és szorosan megölelt. Igen ez volt a legjobb döntés... Azonban, mielött ismét belemerültem volna gondolataimba, hirtelen tapsolást és füttyögést hallottam meg, majd előjött egy csomó ember, és a boldog szülinapot kezdték el énekelni. Bekönnyeztem. Annyira édesek, különösen Zayn. A fiuk rögtön odafutottak hozzám, és közösen megöleltek, aztán egyesével is.

~Annyira örülök nektek!-ölelt meg elöször Liam
~Üdv a családban hivatalosan is!-emelt fel Louis.
~Mint húgom, hivatalosan is belökhetlek bármikor is a vízbe!-mondta vigyorogva Harry.
~Mintha eddig nem voltál halál nyugodt, miközben beledobtál!-mondtam nevetve, mire csak adott az arcomra egy puszit.
~Gratulálok nektek!-jött oda mosolyogva Niall, és szorosan megölelt.
~Köszönöm Niall, szeretlek.-mondtam ölelése közben a fülébe.
~Én is téged.-mondta, majd elengedett, és még egyszer rám mosolygott.
~Na akkor nézd meg mit kapsz tőlünk!-csapta össze tenyereit vidáman Hazza, és Lou felém nyújtott egy nagy dobozt. Kinyitottam és tele volt mindennel, ruhákkal táskával, cipőkkel, kiegészítőkkel. Tejóég.
~Srácok tejóég, ezek fantasztikusak!-mondtam és csoportos ölelésbe törtünk ki.
~Dejó telefon tokok, egyet kölcsön adsz majd?-nevett Zayn
~Na Mr. Egó, inkább csináljunk egy közös képet!-vette elő telefonját Harry
~Hé, neked Louis-os a telefon hátuljad?-néztem rá, de közben szakadtam a nevetéstől.
~Igen, nekem meg Harry-s!-vette elő büszkén a telefonját Louis, én pedig már alig kaptam levegőt.
~Na ne nevess, inkább kép! Csíz!-kattintott Harry, belőlem meg megint kitört a röhögőgörcs.
~Becky! Boldog szülinapot és gratulálunk!-ugrott a nyakamba El és Dani.
~Jaj lányok köszönöm, imádlak titeket!-mondtam kicsit már megkönnyezve
~Mi is, de bontsd ki az ajándékod!-ugrált El
~Várj, azt a fiuktól kaptad?-nézett rám kiváncsian Dani, mire bólintottam. ~Hogy a fenébe hoztatok ilyen jót össze?-nézett már a fiukra, akik csak elnevették magukat. A lányoktól ruhát, és cipőket kaptam, amik eszméletlenül néztek ki!
~Na azt hiszem én jövök.-jött felém idegesen Zayn
~Kicsim, nekem az a legnagyobb ajándék, hogy vagy nekem!-mondtam, már a sírás határán, ő pedig megölelt. Kaptam tőle egy pilótaszemcsit, de aranyos, emlékszik, hogy ilyet akartam! És egy eszméletlen jó pólót.
Ezután anya, és a hugom közeledtek. Rögtön a nyakukba borultam.
~Annyira szeretünk kicsim, és örülünk nektek!-mondta anya, és szipogott. Hálásan rá mosolyogtam
~Gyere ide Zayn egy kicsit.-mondta anya, Zayn pedig már mellettem is volt, anya pedig rögtön megölelte, ahogy a húgom is.
Ezután jött Zayn-ék családja, ahol engem is végig ölelgettek.
Nagyon jól telt a buli, mindenki jól érezte magát, aztán valamikor elindultunk Zayn-el ott a parkban sétálni. Kézen fogva sétáltunk, nem beszéltünk, de szerintem ez így volt tökéletes, aztán megálltunk szembe egymásnak, majd homlokát az enyémnek döntötte.
~Köszönöm!-szólalt meg hirtelen Zayn
~De hát mit?-néztem rá kiváncsian
~Hogy az enyém vagy.-mondta mosolyogva, mire én is elmosolyodtam, majd megcsókoltam.
~Visszamegyünk? Ahogy hallom a fiuk beinditották a partit, most hogy a szülők elmentek.-mondtam nevetve, mert meghallottam a Sexy and I know it számot. Zayn elmosolyodott, és visszamentünk. Ahogy sehtettem, a fiuk ott táncoltak össze-vissza néhány barátjukkal. Nekem se kellett több, Zayn-t magammal rángatva mentem beljebb, és kezdtünk el táncolni. Nagyon jól éreztük magunkat. Beálltunk egy körbe, és mindig ment be valaki, vagy valakik táncolni. Nos mi Danielle-el bedobtuk a tánctudásunkat, de utánunk jött Zayn az ő kis seggrázásával, és a Larry Stylinson páros is, akik kitudja milyen táncot folytattak, de én már a hasamat fogtam a röhögéstől. Kb. 2 órán keresztül még táncoltunk, amikor úgy döntöttünk leülünk, és iszunk valamit. Láttam, hogy Niall elindul valamerre, én pedig késztetést éreztem arra, hogy kövessem, ezért elnézést kértem a többiektől, és Niall után indultam..

-Niall szemszöge-

Tényleg jól éreztük magunkat Becky buliján, kicsit próbáltam kizárni a világot, és csak szórakozni, és ez sikerült is szerencsére, azonban, előjöttek a fejembe a gondolatok, így elindultam valamerre. Nem figyeltem, hogy merre megyek, és nem is érdekelt, csak ki akartam szellőztetni a fejem. Annyira nehéz elfelejteni Becky-t. Csak barátként szabad rá gondolnom. Egy nagyon jó barát, igen...aj. Miért vagyok ilyen hülye?! Miért nem léptem akkor?! Most az enyém lehetne, engem szeretne, nem nekem kedvezett a sors most. Viszont Zayn a barátom, így természetesen örülök, hogy boldog, és támogatom mindenben, és mellette vagyok mindig, de még kell egy kis idő, hogy fel tudjam dolgozni a történteket.

~Niall!-hallottam meg nevem hangját, és mikor megfordultam Becky-t láttam közeledni.
~Becky, hát te?-kérdeztem tőle, mikor odaért elém.
~Láttam hogy elindultál, minden rendben?-kérdezte, és láttam rajta, hogy aggódik, miattam.
~Öm, persze, csak kiszellőztetem a fejem.-mondtam neki
~Hát jó, akkor hagylak.-mondta, és épp fordult meg, de karja után nyúltam
~Várj, maradhatsz, ha szeretnél.-mondtam neki kedvesen
~Rendben.-mondta mosolyogva. Csak álltunk ott, és meg se szólaltunk. Egymás szemeit kémleltük. Teljesen elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Magával ragadt. Fogalmam sincs mióta állhattunk ott, de arcom közeledni kezdett az övéhez.
~Niall, kérlek.-mondta, mikor arcunkat kb. 2 centi választotta el.
~Sajnálom...-mondtam, és akkor számat az övére tapasztottam. Nem tudom mi vezérelt, de végre megtettem, sokkal elöbb kellett volna. Éreztem puha ajkait, azonban sajnos nem csókolt vissza, és éreztem, ahogy könnyei folynak le. ~Sajnálom..-mondtam ismét, miután elváltak ajkaink. Ezután futni kezdtem. Menekültem. Nem merek még egyszer a szemébe nézni. Csak mentem, nem mertem hátra nézni, hogy tehettem ezt?! Idióta vagyok. Igazából az a nagy kérdés, hogy miért most tettem meg, és miért nem akkor, mikor még lett volna esélyem. Nem vagyok normális.
~Niall!-hallottam meg Becky síros hangját. ~Neee!-itt már sikított. Azonban többre nem emlékszem, mert mikor oldalra fordultam egy hatalmas duda hangot hallottam meg, fényszórókat láttam, és utána minden elsötétült...

Becky a fiuktól kapott ajándékai:


Becky, Eleanor-tól és Danielle-től kapott ajándékai:


A One Direction ruhái:


A gyűrű:


Sziasztok! :)
Nem tudok mit hozzáfűzni a részhez, remélem tetszik! :))
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése