2012. július 27., péntek

25. fejezet: Cry


                                                                                           25.fejezet: Cry
                                          (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=DksSPZTZES0)

-Becky szemszöge-

Mikor Niall megcsókolt elsírtam magam. Elgyengültem, majdnem visszacsókoltam, mert fáj a szívem érte. Aztán elfutott, és akkor egy autó jött felé, és elütötte. Elordítottam magam, és odafutottam hozzá. Letérdeltem hozzá, megfogtam a kezét és nevét ordítva sírtam. A sofőr kiszállt, de mondtam neki, hogy ne maradjon. Eszembe jutott, hogy kéne tennem valamit, ezért egyik kezemmel elengedtem Niall-ét, és Zayn számát kezdtem tárcsázni.

~Hol vagytok kicsim?-kérdezte aggódva a telefonban Zayn
~Zayn...Niall.... egy autó... gyertek!-ennyit bírtam a sírástól szaggatottan kibökni.
~Hol vagytok?-kérdezte feszülten
~A..park..bejáratától..nem messze.-mondtam még mindig sírva
~Ne mozdulj!-mondta, és letette a telefont. Visszaraktam a zsebembe a telefont, és Niall kezét kezdtem ismét szorongatni.

~Niall kérlek, kelj fel!-könyörögtem neki, kezét szorítva, de ő csak feküdt ott eszméletlenül. ~Ne csináld ezt velem, kérlek!-de nem történt semmi. Csak sírtam fölötte, nem tudtam abbahagyni.
Nemsokára megérkeztek a fiuk, és hamarosan a mentők is. Nem tudtam magamtól felállni annyira sírtam, így Zayn és Louis segítettek. Beszálltunk a kocsiba, és a mentő után mentünk. Még mindig sírok, nem hiszem el, ez az egész az én hibám. Niall-t bevitték egy kórterembe, mi pedig itt ülünk és várunk. A sírásomat halkabbra vettem, de könnyeim folyamatosan utat törtek maguknak. A fiuk folyamatosan nyugtatni próbálnak, de egyszerűen nem tudok lenyugodni, az egész az én hibám.

~Louis.-szipogtam egyet. ~Beszélhetnénk egy kicsit?-néztem rá, mire bólintott, átkarolt, és ki sétáltunk a kórház kertjébe.
~Louis annyira sajnálom, ez az egész az én hibám.-mondtam neki, és megint utat törtek a könnyeim.
~Honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdezte Louis.
~Onnan, hogy miután elmentünk, megcsókolt, és én nem csókoltam vissza, csak sírni kezdtem, ő pedig emiatt elfutott, és nem figyelt, és ezért ütötte el az autó.-mondtam, és összerogytam a földre. Louis rögtön utánam kapott, és segített felállni.
~~Becky, ez nem a te hibád, még csak ne is gondolj ilyenekre.-mondta Louis, miközben szorosan átölelt, és hátamat simogatta. Nem tudom meddig állhattunk így, de kezdtem megnyugodni, hála Louis-nak. ~Gyere, hátha be tudunk már menni hozzá.-mondta kedvesen, majd megfogta a kezem, és úgy mentünk vissza. Visszaültünk, Louis végig fogta az egyik kezem, a másikat Zayn, Liam és Harry pedig elöttem térdeltek, és a lábamat simogatták nyugtatás képpen, de láttam rajtuk, hogy ők is idegesek barátjukért.

~Jónapot, önök Mr. Horan hozzátartozói?-jött ki egy orvos, mi pedig bólogattunk. ~Rendben, akkor egyesével be tudnak menni hozzá.
~Had menjek elöször én srácok!-kérte Liam, mi pedig bólogattunk, és már ment is el az orvossal.
~Lehetek utolsó?-kérdeztem halkan, mire bólogattak. Liam után Harry ment, aztán Louis, Zayn és végül én. Beléptem a szobába, és megláttam. Pont úgy fekszik most, mint amikor elütötte az autó, némán és fehéren. Szokásos kedves mosolya most nincs az arcán, és mozogni sem mozog. Leültem az ágy melletti székre, megfogtam kezét, és ismét könnybe lábadt a szemem.

~Niall, annyira sajnálom, én ezt nem akartam, én azt akarom, hogy boldog legyél.-mondtam miközben kézfejét simogattam. ~Tényleg szeretlek Niall, de meg kell értened, hogy nem ugyanolyan értelemben, mint te engem.-folytattam, de annyira nehéz volt. ~Eszméletlen fontos vagy nekem, belepusztulnék ha elveszítenélek, tényleg, azt nem élném túl, kérlek Niall kelj fel!-sírtam el magam ismét, és fejemet kezünkre hajtottam. Teljes csönd volt a szobában, csak a szipogásomat és a monitorok egyenletes pittyegését lehetett hallani...

-Zayn szemszöge-

Becky teljesen magába zuhant, én meg nem tudok mit tenni. Próbálom nyugtatni, de szinte képtelenség. Most, hogy bent van, talán kicsit megnyugszik.

~Zayn beszélhetnénk?-kérdezte Louis, én pedig bólogattam, és kimentünk a hátsókertbe
~Becky-ről lenne szó.-kezdte Louis, majd vett egy mély levegőt, és folytatta. ~És Niall-ről.-itt kifújta, én pedig kiváncsian néztem rá. ~Figylej, én ezt nem akartam, hogy megutdd, fpleg nem tőlem, de jelenesetben nem tudok mást tenni sajnos.-nézett rám kétségbeesetten
~Louis az ég szerelmére bökd már ki.-kértem barátomat
~Niall szerelmes Becky-be, és el is mondta neki.-mondta végül, én meg leblokkoltam. ~Most azért is zuhant ennyire magába Becky, mert magát okolja a történtek miatt. -folytatta
~De hát miért?-szólaltam meg szinte alig hallhatóan
~Mert először is elmondta, hogy nem tudja viszonozni a szerelmét, de nem bírná ha elvesztené, aztán miután Niall után ment Niall megcsókolta őt, de ő nem viszonozta, csak elsírta magát, és ezután futott el Niall..-mondta el Louis a történetet. Nem tudtam szóhoz jutni. Niall szerelmes Becky-be?! Mi?!
~De akkor Becky nem szerelmes belé, ugye?-néztem segélykérően barátomra
~Nem, téged szeret, nagyon is, csak tetszett neki az elején Niall, de már nem, viszont nem bírná ki, ha most elveszítené.-mondta Louis.
~Azt mi se.-borultam barátom nyakába. Egyformán fontos nekünk a másik élete, nem tudnánk elviselni a másik hiányát.
~Fel fog épülni.-mondta nyugtatóan
~Erős gyerek tudom, és Becky túl lesz rajta?-kérdeztem
~Felébred Niall, és jobban lesz ő is.-bíztatóan rám mosolygott Louis
~Köszönöm Louis, igazi barát vagy!-mondtam neki hálásan miközben a folyosón mentünk vissza.
~Mi mindig itt leszünk egymásnak!-mondta vállamat megveregetve

~Srácok, Becky még nem jött vissza?-néztem körbe, mire nem-et intettek. Elindultam Niall szobája felé, és halkan benyitottam. Ott ült Becky az ágya mellett, és fejét a fiu kezére hajtotta. Odaültem mellé, mire felnézett és hozzám bújt.
~Ugye fel fog épülni?-kérdezte hozzám bújva
~Persze, mi itt vagyunk neki, és elég erős.-nyugtattam, és tényleg így is gondoltam. Nem haragszom Niall-re, megértem hogy neki nehéz. Megérdemli a boldogságot, és biztos vagyok benne, hogy meg is fogja. Bejött az orvos, hogy menjünk ki egy kicsit, amíg elvégeznek néhány vizsgálatot. Így tettünk, és mikor kiértünk nem csak a fiukat láttuk meg. Demi Lovato is ott volt. Oké, tudtam, hogy találkozgatnak, de Demi-t elnézve, ahigy aggódik, itt többről lesz szó. Na ő az, aki Niall-nek igazán kell, Demi teljesen az esete.

~Szia Demi!-köszöntem kedvesen
~Sziasztok, be tudok menni Niall-höz?-kérdezte
~Egy picit később, most vizsgálják.-válaszoltam lágyan, mire bólintott. Leültünk Becky-vel, Demi pedig fel-alá járkált.
~Jaj de bunkó vagyok!-állt meg hirtelen Becky. ~Szia Demi Lovato vagyok.-nyújtotta kezét kedvesen Becky felé.
~Szia, Becky Johnson, örülök, hogy megismerhetlek, csak kár, hogy ilyen körülmények közt, egyébként nagy példaképem vagy!-válaszolta kedvesen Becky.
~Megtisztelő, én is sajnálom, hogy ilyen körülmények közt ismerhetlek meg.-húzta el a száját Demi. ~Nem akarsz kicsit kijönni a levegőre?-kérdezte Becky-től, aki bólogatott, és elmentek, gondolom a hátsókertbe..

-Becky szemszöge-

Hihetetlen, hogy találkoztam Demi-vel, de nem értem miért van itt. Ennyire jóban lenne a fiukkal?

~Egyébként hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem, mikor kiértünk a kertbe
~Hát tudod, Niall-el mostanában találkozgatunk, és elég jól elvagyunk, én pedig nagyon megkedveltem, és fontos nekem, nagyon megijedtem mikor meghallottam hogy kórházban van.-mondta Demi, és látszott rajta, hogy tényleg ideges.
~Ó, nem is tudtam.-kezdtem. ~De akkor gratulálok vagy sok sikert nektek!-mondtam lelkesen, mert annyira örültem, hogy van egy ilyen lány Niall mellett.
~Köszönjük, de nekem kéne gratulálnom Zayn-hez, elég jól megvagytok, nem?-kérdezte kedvesen
~Hát igen, köszönjük. Tulajdonképpen megkérte a kezem.-simítottam végig a gyűrűmön
~Uristen, akkor tényleg gratulálok!-ölelt meg. ~Mikor?-kérdezte gyűrűmet kémlelve
~Hát ma, vagyis tegnap este-mondtam. Teljesen elvesztettem az időérzékem.
~Ez fantasztikus! Nagyon édesek vagytok együtt.-mondta mosolyogva Demi, mire én is rámosolyogtam.
~Nem megyünk vissza? Hátha be tudsz hozzá menni.-kérdeztem Demi-től, ő pedig bólogatott és így visszamentünk. Demi be tudott menni, én pedig leültem Zayn-hez, és hozzábújtam
~Annyira szeretlek.-mondtam neki
~Mindennél jobban, örökre.-mondta ő
~Örökre.-ismételtem
Niall még nem ébredt fel, így hazamentünk, és Demi is tartott velünk. Egy szót se szóltunk egész úton. Végig Zayn és Demi kezét fogtam. Egymást erősítettük. Mindenki ment a saját szoobájába, Demi pedig Niall-éba. Nagy nehezen, de végül Zayn jelenlétének köszönhetően elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem Zayn nem volt mellettem, de gondoltam, hogy lent van. Kikeltem az ágyból, és átmentem Demi-hez, aki épp akkor kelt.

~Szia.-nyitottam be
~Szia gyere csak.mondta
~Köszi, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy hozzak-e valami ruhát?!-kérdeztem kedvesen
~Azt nagyon megköszönném.-mondta, én pedig mentem is a szobámba
Mivel elég meleg van kint, kivettem neki egy farmer short-ot, egy laza fehér pólót, és adtam neki a biztonság kedvéért egy kardigánt. Átvittem neki, majd elmentem készülődni. Felvettem egy feliratos újjatlant, egy short-ot, elraktam egy farmer dzsekit, a Zayn-től kapott nyakláncomat, és felvettem egy fullcap-et, mert elég szépen fest a szemem a sok sírástól. Miután mind készen lettünk elindultunk a kórházba. Azt mondták most mind bemehetünk, mert éjjel felkelt egyszer. Ott ültünk mind a hatan, és arra vártunk, hogy Niall felébredjem, és szerencsére kb. 10 percre érkezésünkre megtörtént a csoda. Niall felébredt. 10 percig beszélgettünk, és látszott, hogy Niall jobban van.

~Srácok, kicsit beszélhetnék Becky-vel?-kérdezte Niall, mire bólogattak, és kimentek
~Annyira sajnálom Niall, ez az egész az én hibám..-kezdtem, de Niall lenyugtatott
~Becky ss nyugi. Ne mondj ilyen ostobaságokat.-mondta mosolyogva
~Szeretlek Niall.-mondtam kedvesen
~Én is téged, örökre! Gyere ide.-mondta, én pedig megöleltem
~Egyébként nagyon édesek vagytok Demi-vel, ott aludt a szobádban éjjel, itt volt és itt idegeskedett velünk.-mondtam, miután visszaültem
~Igen?-kérdezte meglepődve, mire bólogattam. ~Nagyon kedvelem őt.-mondta kedvesen
~Ő is téged, hidd el. Nagyon örülök nektek!-mondtam vidáman
~Köszönöm.-mondta kedvesen. ~Be hívnád nekem?-kérdezte, én pedig bólogattam, és miután megöleltem, beküldtem Demi-t. Megálltam a hangszigetelt ablak előtt, és néztem őket. Végre visszatért Niall mosolya, vidámsága, életteltelisége, és ezt Demi-nek köszönheti. Hirtelen valaki átkarolt hátulról, és mikor megfordultam Zayn-nel találtam szembe magam
~Édesek, nem?-kérdeztem tőle Niall-ékre mutatva
~Igen.-mondta kedvesen, majd magához húzott.
Visszamentünk a többiekhez, majd Demi-vel együtt még bementünk kicsit Niall-hoz, és azt mondták holnap napközben már hazajöhet. Nagyon megörültünk. Délután mikor hazamentünk eléggé fáradt voltam, így ledőltem az ágyba, és hirtelen álmaimba csöppentem..

A régi táncsulimnál voltunk. Ott álltam az öltözőnél, és megláttam Cole-t, a legjobb barátomat. El se hittem, hogy látom, odafutottam hozzá, és a nyakába ugrottam, ő pedig szorosan megölelt. Szemébe néztem, és láttam hogy vörösek. Kérdeztem mi történt, de mindig csak azt mondta semmi.
~Cole, tudom, hogy történt valami, mond el kérlek, megoldjuk együtt.-kérleltem már sokadszorra.
~Hidd el Becky, semmi nincs.-mondta mosolyogva, de én tudtam, hogy ez nem így van.
~Cole, ne csináld ezt kérlek!-mondtam, de csak felnevetett, és megölelt, ám mikor elengedett valami történt. Szeme fölfelé nézett, kezei erőtlenek lettek, és éreztem, hogy már alig áll a lábain. Megfogtam, ám együtt elestünk a földre. Kérleltem, hogy keljen föl, de nem történt semmi, csak zokogtam, és segítségért üvöltöztem, de nem történt semmi....

Becky szerelése:


Demi szerelése:


Sziasztok! :)
Itt is az új rész, bocsi hogy ilyenkor, elöbb nem tudtam :S
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése