25.fejezet: Cry
(ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=DksSPZTZES0)
-Becky szemszöge-
Mikor Niall megcsókolt elsírtam
magam. Elgyengültem, majdnem visszacsókoltam, mert fáj a szívem
érte. Aztán elfutott, és akkor egy autó jött felé, és
elütötte. Elordítottam magam, és odafutottam hozzá. Letérdeltem
hozzá, megfogtam a kezét és nevét ordítva sírtam. A sofőr
kiszállt, de mondtam neki, hogy ne maradjon. Eszembe jutott, hogy
kéne tennem valamit, ezért egyik kezemmel elengedtem Niall-ét, és
Zayn számát kezdtem tárcsázni.
~Hol vagytok kicsim?-kérdezte
aggódva a telefonban Zayn
~Zayn...Niall.... egy autó...
gyertek!-ennyit bírtam a sírástól szaggatottan kibökni.
~Hol vagytok?-kérdezte
feszülten
~A..park..bejáratától..nem
messze.-mondtam még mindig sírva
~Ne mozdulj!-mondta, és letette
a telefont. Visszaraktam a zsebembe a telefont, és Niall kezét
kezdtem ismét szorongatni.
~Niall kérlek, kelj
fel!-könyörögtem neki, kezét szorítva, de ő csak feküdt ott
eszméletlenül. ~Ne csináld ezt velem, kérlek!-de nem történt
semmi. Csak sírtam fölötte, nem tudtam abbahagyni.
Nemsokára megérkeztek a fiuk,
és hamarosan a mentők is. Nem tudtam magamtól felállni annyira
sírtam, így Zayn és Louis segítettek. Beszálltunk a kocsiba, és
a mentő után mentünk. Még mindig sírok, nem hiszem el, ez az
egész az én hibám. Niall-t bevitték egy kórterembe, mi pedig itt
ülünk és várunk. A sírásomat halkabbra vettem, de könnyeim
folyamatosan utat törtek maguknak. A fiuk folyamatosan nyugtatni
próbálnak, de egyszerűen nem tudok lenyugodni, az egész az én
hibám.
~Louis.-szipogtam egyet.
~Beszélhetnénk egy kicsit?-néztem rá, mire bólintott, átkarolt,
és ki sétáltunk a kórház kertjébe.
~Louis annyira sajnálom, ez az
egész az én hibám.-mondtam neki, és megint utat törtek a
könnyeim.
~Honnan veszed ezt a
hülyeséget?-kérdezte Louis.
~Onnan, hogy miután elmentünk,
megcsókolt, és én nem csókoltam vissza, csak sírni kezdtem, ő
pedig emiatt elfutott, és nem figyelt, és ezért ütötte el az
autó.-mondtam, és összerogytam a földre. Louis rögtön utánam
kapott, és segített felállni.
~~Becky, ez nem a te hibád, még
csak ne is gondolj ilyenekre.-mondta Louis, miközben szorosan
átölelt, és hátamat simogatta. Nem tudom meddig állhattunk így,
de kezdtem megnyugodni, hála Louis-nak. ~Gyere, hátha be tudunk már
menni hozzá.-mondta kedvesen, majd megfogta a kezem, és úgy
mentünk vissza. Visszaültünk, Louis végig fogta az egyik kezem, a
másikat Zayn, Liam és Harry pedig elöttem térdeltek, és a
lábamat simogatták nyugtatás képpen, de láttam rajtuk, hogy ők
is idegesek barátjukért.
~Jónapot, önök Mr. Horan
hozzátartozói?-jött ki egy orvos, mi pedig bólogattunk. ~Rendben,
akkor egyesével be tudnak menni hozzá.
~Had menjek elöször én
srácok!-kérte Liam, mi pedig bólogattunk, és már ment is el az
orvossal.
~Lehetek utolsó?-kérdeztem
halkan, mire bólogattak. Liam után Harry ment, aztán Louis, Zayn
és végül én. Beléptem a szobába, és megláttam. Pont úgy
fekszik most, mint amikor elütötte az autó, némán és fehéren.
Szokásos kedves mosolya most nincs az arcán, és mozogni sem mozog.
Leültem az ágy melletti székre, megfogtam kezét, és ismét
könnybe lábadt a szemem.
~Niall, annyira sajnálom, én
ezt nem akartam, én azt akarom, hogy boldog legyél.-mondtam
miközben kézfejét simogattam. ~Tényleg szeretlek Niall, de meg
kell értened, hogy nem ugyanolyan értelemben, mint te
engem.-folytattam, de annyira nehéz volt. ~Eszméletlen fontos vagy
nekem, belepusztulnék ha elveszítenélek, tényleg, azt nem élném
túl, kérlek Niall kelj fel!-sírtam el magam ismét, és fejemet
kezünkre hajtottam. Teljes csönd volt a szobában, csak a
szipogásomat és a monitorok egyenletes pittyegését lehetett
hallani...
-Zayn szemszöge-
Becky teljesen magába zuhant,
én meg nem tudok mit tenni. Próbálom nyugtatni, de szinte
képtelenség. Most, hogy bent van, talán kicsit megnyugszik.
~Zayn beszélhetnénk?-kérdezte
Louis, én pedig bólogattam, és kimentünk a hátsókertbe
~Becky-ről lenne szó.-kezdte
Louis, majd vett egy mély levegőt, és folytatta. ~És
Niall-ről.-itt kifújta, én pedig kiváncsian néztem rá.
~Figylej, én ezt nem akartam, hogy megutdd, fpleg nem tőlem, de
jelenesetben nem tudok mást tenni sajnos.-nézett rám
kétségbeesetten
~Louis az ég szerelmére bökd
már ki.-kértem barátomat
~Niall szerelmes Becky-be, és
el is mondta neki.-mondta végül, én meg leblokkoltam. ~Most azért
is zuhant ennyire magába Becky, mert magát okolja a történtek
miatt. -folytatta
~De hát miért?-szólaltam meg
szinte alig hallhatóan
~Mert először is elmondta,
hogy nem tudja viszonozni a szerelmét, de nem bírná ha elvesztené,
aztán miután Niall után ment Niall megcsókolta őt, de ő nem
viszonozta, csak elsírta magát, és ezután futott el
Niall..-mondta el Louis a történetet. Nem tudtam szóhoz jutni.
Niall szerelmes Becky-be?! Mi?!
~De akkor Becky nem szerelmes
belé, ugye?-néztem segélykérően barátomra
~Nem, téged szeret, nagyon is,
csak tetszett neki az elején Niall, de már nem, viszont nem bírná
ki, ha most elveszítené.-mondta Louis.
~Azt mi se.-borultam barátom
nyakába. Egyformán fontos nekünk a másik élete, nem tudnánk
elviselni a másik hiányát.
~Fel fog épülni.-mondta
nyugtatóan
~Erős gyerek tudom, és Becky
túl lesz rajta?-kérdeztem
~Felébred Niall, és jobban
lesz ő is.-bíztatóan rám mosolygott Louis
~Köszönöm Louis, igazi barát
vagy!-mondtam neki hálásan miközben a folyosón mentünk vissza.
~Mi mindig itt leszünk
egymásnak!-mondta vállamat megveregetve
~Srácok, Becky még nem jött
vissza?-néztem körbe, mire nem-et intettek. Elindultam Niall
szobája felé, és halkan benyitottam. Ott ült Becky az ágya
mellett, és fejét a fiu kezére hajtotta. Odaültem mellé, mire
felnézett és hozzám bújt.
~Ugye fel fog épülni?-kérdezte
hozzám bújva
~Persze, mi itt vagyunk neki, és
elég erős.-nyugtattam, és tényleg így is gondoltam. Nem
haragszom Niall-re, megértem hogy neki nehéz. Megérdemli a
boldogságot, és biztos vagyok benne, hogy meg is fogja. Bejött az
orvos, hogy menjünk ki egy kicsit, amíg elvégeznek néhány
vizsgálatot. Így tettünk, és mikor kiértünk nem csak a fiukat
láttuk meg. Demi Lovato is ott volt. Oké, tudtam, hogy
találkozgatnak, de Demi-t elnézve, ahigy aggódik, itt többről
lesz szó. Na ő az, aki Niall-nek igazán kell, Demi teljesen az
esete.
~Szia Demi!-köszöntem kedvesen
~Sziasztok, be tudok menni
Niall-höz?-kérdezte
~Egy picit később, most
vizsgálják.-válaszoltam lágyan, mire bólintott. Leültünk
Becky-vel, Demi pedig fel-alá járkált.
~Jaj de bunkó vagyok!-állt meg
hirtelen Becky. ~Szia Demi Lovato vagyok.-nyújtotta kezét kedvesen
Becky felé.
~Szia, Becky Johnson, örülök,
hogy megismerhetlek, csak kár, hogy ilyen körülmények közt,
egyébként nagy példaképem vagy!-válaszolta kedvesen Becky.
~Megtisztelő, én is sajnálom,
hogy ilyen körülmények közt ismerhetlek meg.-húzta el a száját
Demi. ~Nem akarsz kicsit kijönni a levegőre?-kérdezte Becky-től,
aki bólogatott, és elmentek, gondolom a hátsókertbe..
-Becky szemszöge-
Hihetetlen, hogy találkoztam
Demi-vel, de nem értem miért van itt. Ennyire jóban lenne a
fiukkal?
~Egyébként hogy-hogy itt
vagy?-kérdeztem, mikor kiértünk a kertbe
~Hát tudod, Niall-el mostanában
találkozgatunk, és elég jól elvagyunk, én pedig nagyon
megkedveltem, és fontos nekem, nagyon megijedtem mikor meghallottam
hogy kórházban van.-mondta Demi, és látszott rajta, hogy tényleg
ideges.
~Ó, nem is tudtam.-kezdtem. ~De
akkor gratulálok vagy sok sikert nektek!-mondtam lelkesen, mert
annyira örültem, hogy van egy ilyen lány Niall mellett.
~Köszönjük, de nekem kéne
gratulálnom Zayn-hez, elég jól megvagytok, nem?-kérdezte kedvesen
~Hát igen, köszönjük.
Tulajdonképpen megkérte a kezem.-simítottam végig a gyűrűmön
~Uristen, akkor tényleg
gratulálok!-ölelt meg. ~Mikor?-kérdezte gyűrűmet kémlelve
~Hát ma, vagyis tegnap
este-mondtam. Teljesen elvesztettem az időérzékem.
~Ez fantasztikus! Nagyon édesek
vagytok együtt.-mondta mosolyogva Demi, mire én is rámosolyogtam.
~Nem megyünk vissza? Hátha be
tudsz hozzá menni.-kérdeztem Demi-től, ő pedig bólogatott és
így visszamentünk. Demi be tudott menni, én pedig leültem
Zayn-hez, és hozzábújtam
~Annyira szeretlek.-mondtam neki
~Mindennél jobban,
örökre.-mondta ő
~Örökre.-ismételtem
Niall még nem ébredt fel, így
hazamentünk, és Demi is tartott velünk. Egy szót se szóltunk
egész úton. Végig Zayn és Demi kezét fogtam. Egymást
erősítettük. Mindenki ment a saját szoobájába, Demi pedig
Niall-éba. Nagy nehezen, de végül Zayn jelenlétének köszönhetően
elnyomott az álom.
Reggel mikor felkeltem Zayn nem
volt mellettem, de gondoltam, hogy lent van. Kikeltem az ágyból, és
átmentem Demi-hez, aki épp akkor kelt.
~Szia.-nyitottam be
~Szia gyere csak.mondta
~Köszi, csak azt szerettem
volna kérdezni, hogy hozzak-e valami ruhát?!-kérdeztem kedvesen
~Azt nagyon
megköszönném.-mondta, én pedig mentem is a szobámba
Mivel elég meleg van kint,
kivettem neki egy farmer short-ot, egy laza fehér pólót, és adtam
neki a biztonság kedvéért egy kardigánt. Átvittem neki, majd
elmentem készülődni. Felvettem egy feliratos újjatlant, egy
short-ot, elraktam egy farmer dzsekit, a Zayn-től kapott
nyakláncomat, és felvettem egy fullcap-et, mert elég szépen fest
a szemem a sok sírástól. Miután mind készen lettünk elindultunk
a kórházba. Azt mondták most mind bemehetünk, mert éjjel felkelt
egyszer. Ott ültünk mind a hatan, és arra vártunk, hogy Niall
felébredjem, és szerencsére kb. 10 percre érkezésünkre
megtörtént a csoda. Niall felébredt. 10 percig beszélgettünk, és
látszott, hogy Niall jobban van.
~Srácok, kicsit beszélhetnék
Becky-vel?-kérdezte Niall, mire bólogattak, és kimentek
~Annyira sajnálom Niall, ez az
egész az én hibám..-kezdtem, de Niall lenyugtatott
~Becky ss nyugi. Ne mondj ilyen
ostobaságokat.-mondta mosolyogva
~Szeretlek Niall.-mondtam
kedvesen
~Én is téged, örökre! Gyere
ide.-mondta, én pedig megöleltem
~Egyébként nagyon édesek
vagytok Demi-vel, ott aludt a szobádban éjjel, itt volt és itt
idegeskedett velünk.-mondtam, miután visszaültem
~Igen?-kérdezte meglepődve,
mire bólogattam. ~Nagyon kedvelem őt.-mondta kedvesen
~Ő is téged, hidd el. Nagyon
örülök nektek!-mondtam vidáman
~Köszönöm.-mondta kedvesen.
~Be hívnád nekem?-kérdezte, én pedig bólogattam, és miután
megöleltem, beküldtem Demi-t. Megálltam a hangszigetelt ablak
előtt, és néztem őket. Végre visszatért Niall mosolya,
vidámsága, életteltelisége, és ezt Demi-nek köszönheti.
Hirtelen valaki átkarolt hátulról, és mikor megfordultam Zayn-nel
találtam szembe magam
~Édesek, nem?-kérdeztem tőle
Niall-ékre mutatva
~Igen.-mondta kedvesen, majd
magához húzott.
Visszamentünk a többiekhez,
majd Demi-vel együtt még bementünk kicsit Niall-hoz, és azt
mondták holnap napközben már hazajöhet. Nagyon megörültünk.
Délután mikor hazamentünk eléggé fáradt voltam, így ledőltem
az ágyba, és hirtelen álmaimba csöppentem..
A régi táncsulimnál
voltunk. Ott álltam az öltözőnél, és megláttam Cole-t, a
legjobb barátomat. El se hittem, hogy látom, odafutottam hozzá, és
a nyakába ugrottam, ő pedig szorosan megölelt. Szemébe néztem,
és láttam hogy vörösek. Kérdeztem mi történt, de mindig csak
azt mondta semmi.
~Cole, tudom, hogy történt
valami, mond el kérlek, megoldjuk együtt.-kérleltem már
sokadszorra.
~Hidd el Becky, semmi
nincs.-mondta mosolyogva, de én tudtam, hogy ez nem így van.
~Cole, ne csináld ezt
kérlek!-mondtam, de csak felnevetett, és megölelt, ám mikor
elengedett valami történt. Szeme fölfelé nézett, kezei erőtlenek
lettek, és éreztem, hogy már alig áll a lábain. Megfogtam, ám
együtt elestünk a földre. Kérleltem, hogy keljen föl, de nem
történt semmi, csak zokogtam, és segítségért üvöltöztem, de
nem történt semmi....
Becky szerelése:
Demi szerelése:
Sziasztok! :)
Itt is az új rész, bocsi hogy ilyenkor, elöbb nem tudtam :S
Itt is az új rész, bocsi hogy ilyenkor, elöbb nem tudtam :S
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))
xoxo <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése