2012. július 29., vasárnap

27.fejezet: Mindenki


                                                                                        27.fejezet: Mindenki
                                   (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=UJtB55MaoD0)

-Becky szemszöge-

Miközben Harry szobája felé mentem elgondolkoztam, hogy mégis miért neki mondom el. Nos nem tudom. Zayn-t és Niall-t nem akartam ezzel terhelni, eddig oké. Viszont Liam-mel annyi mindent, köztük ilyeneket is megbeszélek, bízom benne, de valamiért most nem akartam ezzel foglalkoztatni. Louis az egyetlen aki tudott a Niall-os dologról, bízom benne, de szerintem neki bőven elég volt ennyi. Harry olyan, mint én, csak fiu. Nagyon könnyen szót értünk egymással. Halkan benyitottam, becsuktam magam mögött az ajtót, és leültem Harry mellé az ágyra.

~Harry, ébredj kérlek.-kezdtem simogatni haját, mire felém fordult, és megölelt, de még mindig aludt. ~Harry.-mondtam nevetve, mire kinyitotta a szemeit.
~Jaj, bocsi.-engedett el, majd ült fel. ~Minden oké?-kérdezte
~Nem, beszélhetünk?-kérdeztem félve
~Hát persze, bármikor itt vagyok neked-mondta kedvesen, én meg elmosolyodtam
~Tudod, amikor egyik reggel sírtam az álmom miatt, emlékszel?-kérdeztem, mire bólogatott.
~Nos Cole, a legjobb barátom. Amikor a régi tánciskolámba jártam, akkor ismertük meg egymást. Nem mondanám, hogy rögtön jóban lettünk, de aztán mégis. Legjobb barátok lettünk, szinte testvérek voltunk. Mindent meg tudtuk beszélni, vagyis majdnem. Tudod egy táncos élete nem mindig habos torta. Amikor a színpadon vagy, akkor jó, de amik előtte történnek, nos azok idegtépőek. Cole egy idő után elkezdett furcsán viselkedni. Először azt mondta szerelmi csalódás, de itt több volt. Hirtelen hangulatváltozásai lettek. Azelött is hangulatember volt, de ez durva lett. Aztán egyik nap megláttam a kezét. Azelött ölelt meg, mielött fölvette volna a csuklószorítóját. Nem mertem megkérdezni tőle, de egy idő után, még mindig voltak vágások. Egyik nap félre hívtam, és megkérdeztem mi történt. Azt mondta semmi, nyugodjak meg, tud magára vigyázni. Mondtam, hogy nem hiszem, erre azt mondta, hogy csalódott bennem. Mondtam neki, hogy én is benne, erre ott hagyott. 2 nap múlva félre hívott, és adott egy plüss állatot, hogy ne haragudjak, megbocsájtottam neki, ráadásul megigérte, hogy nem bántja többet magát. Egy ideig tényleg nem látszott a kezén semmi, és újra a régi volt. Aztán egy nap, félre hívott, elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy legjobb barátok vagyunk, és nagyon szeret, majd megölelt, és mikor megölelt azt suttogta a fülembe, hogy sajnálom. Nem értettem, de aztán elengedett, szemei felfele kezdtek nézni, kezei remegtek, ahogy lábai is, készült összeesni, megfogtam, de együtt elestünk a földre. Láttam a kezén a vagdosást, nem értettem miért csinálta. Ott ültem fölötte, és sírtam. Bevitték a kórházba, és azt mondták találtak a szervezetében drogot. Azt tudtam, hogy cigizik, de ezt nem. Azt is mondták, hogy nagyon sok vért vesztett. 2 napig volt kómában, és az orvosok azt mondták, nem tudnak mit tenni, többet nem ébredt fel..-fejeztem be már zokogva a történetet. Harry egy ideig csak döbbenten meredt maga elé, majd ölébe húzott, és nyugtatni próbált.
~Jobban kellett volna figyelnem rá.-mondtam még mindig sírva
~Ez nem a te hibád.-mondta nyugtatva Harry
~Ráadásul gyáva és gyenge voltam. A temetést végig zokogtam, és utána csak egyszer voltam képes elmenni a sírjához.-mondtam
~Becky könyörgöm ne gyötörd magad.-kérlelt Harry
~Megkérhetlek valamire?-néztem fel rá, mire bólogatott. ~Eljönnél velem a hétvégén a temetőbe Párizsba?-kérdeztem
~Ha ezt szeretnéd, akkor természetesen.-válaszolta kedvesen. ~De csak mi?-kérdezte
~Igen, nem szeretném ha Zayn még ennél is gyengébbnek lásson, a fiuknak meg még nem merem elmondani, majd ha visszajöttünk.-mondtam kicsit már nyugodtabban
~Rendben.-válaszolta lágyan
~Köszönöm, hogy meghallgattál.-bújtam oda hozzá.
~Bármikor.-válaszolta mosolyogva, mire én is mosolyogtam, adtam az arcára egy puszit, elköszöntünk, én pedig mentem vissza Zayn-hez. Vissza feküdtem az ágyba, és szorosan Zayn-hez bújtam, és nagy nehezen elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem Zayn még aludt, én inkább lementem a konyhába, ahol Liam épp kakaót csinált.

~Jó reggelt.-köszöntem kedvesen
~Neked is, kakaót?-kérdezte még mindig a kakaóval ügyködve
~Kérek, köszi.-ültem le az egyik székre. Elém rakta a kakaót és nagyot nézett
~Becky minden rendben?-kérdezte aggódva, én meg nem tudtam miről beszél. ~Nagyon vörösek és karikásak a szemeid.-mondta
~Öm, igen.-hazudtam ~Egyébként hogy-hogy ilyen korán? Még csak 7 óra.-kérdeztem
~Futni indultam, nem jössz?-kérdezte kedvesen
~De, egy perc!-mondtam. Gyorsan megittam a kakaómat, felvettem egy sortot, egy újjatlant, az edző cipőm, összefogtam a hajam, és indultunk is Liam-el. Egy parkba mentünk futni. Már 2 órája futottunk, mikor megszólalt Liam telefonja, így megálltunk.

~Szia!... Igen...Futunk.. Mindjárt.. Okés, szia!-tette le a telefont. ~Haza kéne lassan mennünk.-mondta Liam
~Futás hazáig?-kérdeztem lelkesen, mire elmosolyodott, és futottunk.
~Nyertem!-lépett be a házba Liam
~Persze, ha megfogsz hátulról, felemelsz és arrébb raksz te tisztességesnek nevezed..-mondtam nevetve
~Nem mondtam, hogy tisztességesen!-mondta nevetve Liam, és a többiek pont akkor jöttek ki.

~Jó reggelt csipkerózsikák!-köszöntem nekik kedvesen, majd odamentem Zayn-hez és megcsókoltam.
~Nektek is, minden oké?-kérdezte Louis, mire bólogattunk
~Persze, megyek fürdeni.-mondtam, és elindultam felfele
~Jövök én is!-jött utánam Zayn, mire megforgattam a szemem, de megfogtam a kezét, és így mentünk be.
~Együtt vagy külön?-kérdeztem mikor beértünk a szobába
~Ez kérdés?-nevetett, majd felkapott, és vitt be a fürdőszobába. Letett, és megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt, folyamatosan kerültek le a ruhák, ahogy haladtunk be a zuhanyzóba. Levegőhiánynál megengedtem a vizet.
~Ja, hogy te zuhanyozni akarsz.-mondta Zayn, de elröhögte a végét.
~Nem, hobbiból járok be a zuhanyzóba.-mondtam nevetve. Gyorsan lefürödtünk, majd törölközőben visszamentünk a szobába.
~Megyünk valamerre?-kérdeztem gardróbomat nézegetve
~Öm, milyen nap van?-kérdezte
~Csütörtök.-válaszoltam nevetve
~Akkor ma rádiózunk!-válaszolta lelkesen
~Na miért lettél ilyen lelkes?-kérdeztem mosolyogva
~Mert a múltkori interjún nem mondtam konkrét választ, hogy megkértem-e a kezed, mert nem voltál ott, de most ott leszel, így mindenki megtudja!-csókolt meg a végén Zayn.
~Akkor készülődjünk!-mondtam nevetve, és szinte belemásztam a szekrényembe.

Felvettem egy fehér ujjatlant, egy szép kék csőnadrágot, egy bézs színhez hasonlító magassarkút, és egy szürke kardigánt. Miután kész lettünk elindultunk a fiukkal a rádióba. Az interjú elég jó hangulatban telt, nagyon sokat röhögtünk.

~Nos Zayn, miujság a barátnőddel?-kérdezte az egyik rádiós műsorvezető
~Köszönöm, minden rendben vele.-válaszolta kedvesen
~Hallom mostanában volt a 18. szülinapja, ugye?-kérdezte
~Igen.-mondta még mindig kedvesen Zayn
~Először is boldog szülinapot neki, másrészt mit adtál neki?-kérdezte vidáman
~Köszi, és sok mindent.-mondta titokzatosan Zayn
~Na Zayn, gondolom hallottad, hogy felröppent a pletyka, miszerint megkérted a kezét. Nos, mi az igazság?-kérdezte a műsorvezető
~Igen, hallottam, és szeretném megerősíteni, ugyanis tényleg megkértem, és igen-t mondott!-válaszolta mosolyogva Zayn
~Gratulálok! Emberek élő egyenesebe hallhatták, Zayn Malik eljegyezte barátnőjét!-mondta be a műsorvezető
~Köszi hogy itt voltatok srácok, remélem még találkozunk!-mondta
~Mi is, és mi köszönjük!-mosolygott Liam
Miután kijöttek Zayn rögtön odajött hozzám és megcsókolt, majd megölelt.
~Végre mindenki tudja, hogy csak az enyém vagy.-mondta fülembe, én meg felkuncogtam.
Mikor hazaértünk mindenki leült a tv elé.

~Becky beszélhetnénk?-nézett rám Harry, mire bólogattam, és kimentünk a konyhába. ~Ugye tudod, hogy valahogy el kell mondanod Zayn-nek meg a többieknek a tervedet a hétvégéről?!-nézett rám Harry
~Igen, de csak holnap, még át kell gondolnom hogy mit hogyan mondjak.-válaszoltam, mire megölelt, és visszamentünk. A nap további része nyugisan telt. Kb. minden második tv bemondás rólunk szólt. Este felmentünk a szobánkba, szorosan hozzábújtam Zayn-hez, és azon gondolkoztam, hogyan fogom nekik elmondani holnap.

Reggel szinte egyszerre ébredtünk Zayn-el, rögtön megcsókolt, és mikor kelt volna ki, utána szóltam.

~Várj Zayn, beszélhetnénk?-kérdeztem félve
~Persze, minden rendben?-ült vissza mellém aggódva
~Multkor amikor sírva ébredtem, akkor Cloe-ról, a legjobb barátomról álmodtam. Még nem állok készen elmesélni az egész történetet, de a lényeg, hogy már több mint másfél éve, hogy meghalt, nekem pedig csak egyszer volt erőm elmenni. Arra gondoltam, hogy holnap visszautazom, hogy elmenjek a sírjához. Egy embernek meséltem el az egész történetet, és az Harry. Tegnap este mondtam el neki, és kértem, hogy jöjjön el velem. Vasárnap már jönnénk is haza, ugye megengeded?-néztem rá könnyes szemekkel.
~Kicsim persze, menjél.-húzott magához. ~De miért nem nekem mondtad?-kérdezte halkan
~Mert nem akartam, hogy még ennél is gyengébbnek láss.-válaszoltam ugyanolyan halkan
Kezei közé vette az arcom, majd adott egy csókot.
~Te így vagy tökéletes, bárhogy látlak ugyanúgy szeretni foglak!-mondta kedvesen
~Szeretlek!-mondtam mosolyogva
~Én is téged!-mondta kedvesen
~Miután visszajöttünk, megígérem hogy elmesélem nektek a történetet Cole-ról.-mondtam hozzábújva
~Nem kell, ha nem akarod.-mondta kedvesen
~De, szeretném ha tudnád, meg a fiuk is.-mondtam. ~Viszont éhen halok!-álltam fel mosolyogva, mire felnevetett, és lementünk a konyhába, ahol már mind lent voltak. Leültünk reggelizni, majd Zayn közelebb hajolt.
~Hánykor akartok indulni holnap?-kérdezte halkan
~Még reggel.-válaszoltam
~Ha 9 körüli gépre foglalok, az jó?-kérdezte
~Köszönöm!-adtam egy csókot szájára.
Délután elmondtam Harry-nek hogy hánykor megyünk, így még ma bepakoltunk. A srácoknak elmondtam azt, amit reggel Zayn-nek, mire mind megölelgettek. Este mikor befeküdtünk az ágyba egyikünk se tudott elaludni.

~Zayn, én félek.-vallottam be.
~Én is.-mondta ő is, mire felültem
~De hát te mitől?-kérdeztem
~Nem leszek ott veled, hogy megvédjelek bármitől is.-mondta
~De Harry ott lesz, meg véd ő, hidd el!-próbáltam nyugtatni
~Tudom, de nehéz elengedni.-vallotta be
~De nem engedsz el, csak egy éjszaka, mindig velem leszel.-fogtam meg nyakláncomat.
~Ígérd meg, hogy mindig rajtad lesz!-fogta meg azt a kezemet, amelyik a nyakláncomat fogta
~Megigérem!-adtam neki egy csókot, majd visszafeküdtünk. Éreztem, hogy Zayn addig nem fog elaludni míg én ébren vagyok, ezért erőt vettem magamon és belevetettem magam álomországba...

Becky szerelése:


Sziasztok! :)
Először is szeretném megköszönni a több mint 500 oldalmegjelenítést! :'))
Másodszor holnap reggel elutazom egy hétre, így nem most kedden, hanem utána való kedden vagy szerdán lesz csak új rész :S
Harmadszor úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha utána nem naponta, hanem 2-3 naponta hoznám a részeket,egyrészt hátha ki jön belőletek néhány komment :$ Másrészt mostanában ihlet hiány van, és nem szeretnék halál unalmas részeket, harmadrészt így talán hosszabb is lesz a történet! :)
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))))
Nemsokára találkozunk, addig is szép nyarat! :))
xoxo<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése