2012. augusztus 18., szombat

32. fejezet: First Day


                                                                                       32.fejezet: First Day
                                             (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=X9_n8jakvWU)

Zayn-nel, a fiúkkal, El-el és Danielle-el a lehető összes időt együtt töltöttük, mert tudtuk, ha elkezdem a sulit, -még ha csak magántanulóként is,- kevesebb időnk lesz egymásra. Nagyon nem vártam ezt az időszakot...

~Holnaptól hivatalosan is végzős leszel, milyen érzés?-kérdezte már az ágyban Zayn
~Durva, öregnek érzem magam. -nevettünk. ~De egyébként félek.-vallottam be
~Elhiszem.-ölelt szorosabban.
~Ugye tudod, hogy így kevesebbet tudunk majd együtt lenni?-néztem fel rá, mire arca elszomorodott.
~Igen, de minden rendben lesz!-mondta bíztatóan, majd egy csók után elringattuk magunkat álomvilágba.

Másnap reggel az órám csörgésére keltem, mivel be kell mennem egy iskolába, hogy elintézzük a papírokat meg mindent.
Felvettem egy fehér csipkés felsőt, egy szürke csőnadrágot, és egy szandált. El raktam a telefonom, pénztárcám, irataimat, és egyéb szükséges dolgot, majd írtam a fiúknak egy cetlire. Kiraktam a konyhába, és elindultam a sulihoz.
Kicsit ideges voltam, mert szerintem elég durva magántanulónak lenni, én szeretem a nyüzsgést, a hülyéskedést, a tanárok szerint puskázást, szerintünk pedig nagyszerű csapatmunkát. Egyedül lenni durva lehet.
Hát ideértem, és ahogy hallom épp tanítás van, mert nem szűrődik ki semmilyen nyüzsgés. Szép nagy épület volt, nagy folyosókkal, amik most kongtak az ürességtől. 10 perce keresem azt a … igazgatóit, de semmi. És megszólalt a csengő. Oké Becky, semmi pánik, nem fognak megenni. Végül is tovább mentem. Páran megbámultak, de nem tulajdonítottam nekik különösebb figyelmet. 

Épp a kis cetlimet olvastam, amire a portás készségesen próbálta ábrázolni merre is menjek, mikor neki mentem valakinek, és majdnem elestem.
~Jaj, bocsi, jól vagy?-nézett rám egy nálam legalább egy fejjel magasabb barna hajú, barna szemű. Tipikus szépfiú. Mr. Mindenlányodaáigvanérte. Jó, tényleg helyes.
~Igen, minden rendben.-mondtam
~Új vagy itt? Segítsek?-kérdezte mosolyogva
~Hát ha úgy vesszük igen, és a segítséged jól jönne.-néztem rá hálásan.
~Mit keresel?-vigyorgott. Na tuti ezzel a vigyorával teszi tönkre lányok százait.
~Az igazgatóit, de már legalább negyed órája.-húzom el a számat.
~Gyere, elkisérlek.-és ezzel elindultunk. Nem is kell mondanom, hogy teljesen más irányba, mint ahogy eddig haladtam. Éljen a tájékozódási készségem!
~Hogy értetted, hogy ha úgy vesszük, akkor úgy vagy?-kérdezte a srác, akinek még mindig nem tudom a nevéét. ~Jaj bocsi, egyébként Dan vagyok.-mosolygott rám a kis gondolatolvasó.
~Becky. Hát úgy, hogy végül is ide leszek bejelentve, meg itt is fogok érettségizni, de magántanuló leszek.-mondtam
~Értem, és hogy-hogy? Nem bírod a sulis életet, vagy mi?-kérdezte vidáman
~Nem, ellenkezőleg. Csak táncos vagyok, és a fellépések miatt nem tudnék nagyon bejárni, és így egyszerűbb lesz elvileg.-mondtam
~Hoppá.-nevetett. ~És mindenféle híres énekesek mögött táncolsz meg minden?-kérdezte
~Hát igazából csak egy csapat mögött táncolok, nem tudom hallottál-e róluk, a One Direction.-mondtam, és rögtön Zayn jutott az eszembe, amitől el is mosolyodtam.
~Nem az a csapat, amelyikben 5 fiú énekel? -kérdezte, mire bólogattam. ~A húgom odáig van értük, csak erről tud beszélni.-mondja ~De ahogy mosolyogtál, te is bírhatod őket.-mondta vidáman
~Igen.-nevettem. ~Hány éves a húgod?-kérdezem kedvesen
~14, és azt hiszem a kis göndörkéért van oda a legjobban most.-nevet
~Most? Hetente váltja?-kérdezem nevetve
~Hát kb.-mondja ~Eddig a fekete hajú volt a kedvence, de megtudta, hogy barátnője van.-mondja, én pedig elmosolyodtam ~Na miaz, neked is ő tetszik?-kérdezi
~Hát mondhatjuk.-kacsintok rá.
~Kis titokzatos.-mondja még mindig kicsit nevetve. ~Nos itt vagyunk, örülök, hogy megismerhettelek.-mosolyog rám. Oké, tuti ezzel a vigyorral hódít. Jól áll neki, nem mondom, de Zayn közelében nincs.
~Köszönöm tényleg, és én is örültem.-mondom én is mosolyogva.
~Esetleg, ha nem veszed tolakodásnak, megadnád a telefonszámodat?-kérdezi fejét lejjebb hajtva tarkóját dörzsölve, de szemei nem szakadtak el az enyéimtől.
Megadtam neki a számom, majd megköszöntem még egyszer, hogy segített, amikor Zayn hívott.
~Bocsi, ezt föl kell vennem, köszi mégegszer.-és ezzel fel is vettem a telefont. Ő még intett, és ment is tovább.

~Szia cica, minden oké?-hallom meg szerelmem még fáradt, rekedtes hangját
~Szia kicsim, persze, épp most találtam meg az igazgatóit.-mondtam
~Mennyi időbe telt?-kérdezi nevetve
~Kicsivel több mint negyed órába!-mondom én is nevetve
~Hihetetlen vagy.-mondta kedvesen
~Ugye?!-kérdezem neevtve
~Mikor jössz haza?-kérdezi
~Kicsim még csak most találtam meg az igazgatóit.-felelem nevetve, mire ő is felnevet kicsit.
~De hiányzol.-mondta, nekem meg elszorul a szívem, ha csak belegondolok, hogy kevesebb időt kell majd együtt töltenünk..
~Ne csináld.. te is nekem.-mondtam
~Siess haza!-kérte
~Futni fogok!-mondom mosolyogva
~Azért óvatosan!-mondja nevetve
~Igyekszem! Viszont muszáj bemennem, annál elöbb végzem!-mondom
~Oké, hívj hogy mikor jössz, szeretlek!-mondja
~Oké, én is, szia.-köszönök el én is, majd a táskámba csúztatom a telefonom, és bekopogok.

~Igen?!-hallok meg egy női hangot az ajtó túloldaláról, így veszem a bátorságot, és benyitok.
~Jónapot, Becky Johnson vagyok..-kezdem, de ő feláll, és elém jön.
~Á szervusz Becky! Janett Cross vagyok, az iskola igazgatónője.-nyújtja kezét a lb. 40-es éveiben járó csinos mosolygós nő.
~Nagyon örülök.-mosolygok, és rázok vele kezet, majd leülünk.
~Nos, akkor meg kéne beszélnünk néhány dolgot...-kezdi. ~Ugye magántanuló lennél, de nagyobb témazárókat, vizsgákat, és természetesen az érettségit itt az iskolában fogod véghez vinni.-mondja ~Viszont a rendes tanórákat egy közösen megbeszélt helyen kell véghez vinni, természetesen az időpontot is közösen kell megbeszélni.
~Rendben, értem.-mosolygok rá kedvesen
~Nos, akkor holnap reggel 9-kor kezded első napodat, akkor találkozol a tanárral, és ha elmondod, hol lenne alkalmas a tanulásra, én írnék a tanárodnak.-mondja kedvesen
~Igazából nem is tudom, hol lenne jó.-gondolkozom el. ~Megengedne nekem egy gyors telefont?-kérdezem, mire kedvesen bólint, így kimegyek a folyosóra, és tárcsázni kezdek.

~Becky cica, miújság, már most nem bírod a sulit?-kérdezi nevetve a mi drága Harry-nk
~Milyen humoros kedvedben vagy ma is Harold..-mondom neki pöpp szarkazmussal a hangomban, mire felnevetett. ~Na, szükségem van a segítségedre!
~Na mi van?-kérdezi
~Szükségem lenne a Louis-val közös lakásotokra kb. minden hétköznap 4-5 órára!-mondom reménykedve
~Ebből nekem mi a hasznom?-kérdezi, és hallom hangján hogy mosolyog.
~Mondjuk, hogy nem bukok meg, és nem verlek meg.-mondom „kedvesen”
~Nem győztél meg.-mondja, és tuti, hogy még mindig vigyorog.
~Mit akarsz Styles?-kérdezem
~Majd meglátod! Légy jó kislány!-mondja, és már le is tette..

~Bocsánat, szóval a cím..-vissza ültem, és bediktáltam a Larry Stylinson páros lakásának címét.
~Nagyon jó, akkor 9-től 2-ig hétfőtől péntekig! Ha változás lenne kérem engem is tájékoztassanak.-mondja kedvesen
~Ez csak természetes, és köszönöm szépen!-mosolygok rá
~Nem szeretne körbe nézni az iskolában? Most lesz szünet, szólhatok az egyik diáknak, hogy vezessen körbe.-ajánlja fel kedvesen
~De, köszönöm.-egyezem bele, majd szól a titkárnőjének, aki elmegy, és hamarosan egy diákkal tér vissza. Nem is akármelyikkel, Dan-el. Húha.
~Becky, ő itt Dan, ő is végzős. Dan, ő pedig Becky, ha megkérhetnélek körbe vezetnéd őt az iskolában?-kérdezi az igazgatónő
~Ez csak természetes.-mondja kedvesen, és már megyünk is ki az irodából. ~Szóval újra találkozunk.-mondja mosolyogva, mikor elindulunk a folyosón.
~Hát igen.-mondom én is mosolyogva

Megmutatott szerintem mindent az iskolában. 3 emelet. Áldom magamat, hogy nem magassarkút vettem!
~Köszi, hogy megmutattad a sulit.-mosolygok rá már a kijáratnál.
~Nincs mit.-mosolyog. ~Örülök, hogy körbevezethettelek.
~Nos, akkor majd még találkozunk.-mosolygok rá.
~Máris mész?-néz rám
~Hát muszáj.-mondom neki kedvesen
~Akkor még találkozunk.-ölel meg. ~Szia
~Szia!-köszönök el, és már megyek is.
Írtam Zayn-nek egy sms-t, hogy elindultam hazafele, de előtte beugrok még a boltba.
Miközben vásároltam Harry-n járt az agyam, pontosabban, hogy mire készül, mert mindig készül valamire...
Vettem egy rakat csokit, energiaitalt, gumicukrot, pudingot. Felkészülök a végzős évemre.
Beugrottam még a Nando's-ba is, hogy legyen normális kajájuk is a fiúknak.

Mikor hazaértem mindenki punnyadt a tv előtt. Eskü ezek mindig ezt csinálják..
~Srácok hoztam kaját, a konyhában vagyok!-üvöltöttem nekik, mire mind az öten a konyhába termettek.
~Szia Becky!-köszöntek kb. egyszerre, és a kajának estek
~Köszi a kaját.-nézett rám kedvesen Liam, mire a többiek bólogattak
~Na mi volt cica?-ült le mellém egy csók után Zayn
~Semmi extra, kedves az igazgatónő, körbe vezettek a suliban, holnap kezdek 9-kor.-mondtam neki
~Holnap megbeszélésünk lesz.-mondta Zayn
~Miről?-érdeklődöm
~Nem tudom, Paul titokzatos volt.-mondja, mire elnevettem magam. ~Mi az?-mosolyodik el
~Semmi, csak elképzeltem Paul-t titkos ügynökként.-nevetek immáron Zayn-nel együtt.

A nap további része nyugisan telt. Tod hívott, hogy holnapután fotózásom lesz. Harry még mindig nem bökte ki mit akar, én pedig egyre idegesebb vagyok a végzős évem miatt.
Végül még este lefekvés előtt felmentem twitter-re.

@Becky_J _ Srácok nagyon parázok a végzős évemtől! :s

Ezzel eltettem a telefonomat, odabújtam Zayn-hez, és hagytam, hogy elvigyen az álommanó..

Reggel órám csörgésére ébredtem. Hihetetlen, hogy Zayn nem ébred erre fel... na mindegy.
Felvettem egy cicanadrágot, egy fekete ujjatlant, egy kék inget, és egy bakancsot. Elraktam a füzeteimet, és a tolltartómat, és már indultam is. Szerencsére nem volt olyan messze, de mivel csak egyszer voltam itt, és akkor sem tömegközlekedéssel, sikeresen eltévedtem, de aztán hála egy aranyos néninek sikeresen odataláltam.
Gyorsan körbenéztem a házba. Rend volt. Épp Harry szobájában nézelődtem mikor csöngettek. Gyorsan lefutottam, és egy kb. 30-as pasival találtam szembe magam.

~Jónapot, Derek Jones vagyok, Becky Johnson-t keresem.-nézett rám
~Jónapot, én vagyok, jöjjön beljebb.-üdvözöltem kedvesen ~Esetleg egy teát?-kérdeztem
~Az jól esne, köszönöm.-mondja, én pedig gyorsan csináltam 2 teát, majd leültünk a konyha asztalhoz.
Elkezdtünk tanulni.. Jól magyaráz, és nem egy beposhadt vén idióta, aki tuti pikkelne rám. Még mindig nem szeretem a matekot annyira, de tényleg jól magyaráz, és nem félek a bukástól... még! (:D)
Délután 2-kor elment, én pedig elkezdtem összeszedni a cuccaimat, mikor valaki belépett az ajtón...

Becky első szerelése:


Becky második szerelése:


Dan:


Sziasztok! :)
Hát most nem tudom mit mondhatnék :D
Köszönöm az 1200 kattintást az oldalon! :))
Ha érdekel titeket, a srácot Francisco Lachowski-nak hívják, és szerintem nagyon durván irtó helyes! :$ :D :)
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :)))
xoxo <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése