One Shot. II.

Sziasztok! :)
Hát igen, egy új One Shot, remélem tetszik, és olvassátok majd! :))
Köszönöm a több, mint 1500 kattintást, és a 3 rendszeres olvasót! :))

Imádlak titeket! :))<3

Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :))

Jó olvasást! :)

xoxo <3

                                                                        You saved my life

                               (ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=Tn_grzj41Ns)

Hello, Lana Collins vagyok, 18 éves. Már egy éve, hogy a szüleim meghaltak autóbalesetben, így egyedül maradtam, pontosabban a bácsikámmal. Nehéz időszak volt, mikor elvesztettem a szüleimet, így az alkoholba, a cigibe, és a vágdosásba menekültem. A drogokhoz gyáva voltam bevallom, de nem bántam, öngyilkos nem akartam lenni, csak enyhíteni akartam a fájdalmat. A bácsikámat azelőtt kb. kétszer láttam, nem tudtam róla kb. semmit, de miután hozzáköltöztem sokat segített nekem, bár az elején nagyon nehéz lehetett velem. Elzártam magam a külvilág elől, senkivel sem akartam beszélni. Volt egy barátom, Derek. Rossz társaság, folyton együtt ittunk, és sajnos megtette velem azt. Rögtön szakítottam vele, de folyamatosan zaklatott. Ez még több vagdosást eredményezett. Bulikról bulikra jártam, igaz barátaim nemigen lettek. Egyedül voltam, és ha úgy vesszük, a bácsikám mentett meg. Egyébként a bácsikám neve Paul Higgins, ismerős név?! Nos, nekem fogalmam sem volt róla pontosan ki is ő, egészen néhány hónappal ezelöttig..

Néhány hónappal ezelőtt...

~Paul bácsi, pontosan mit is dolgozol?-kérdezem tőle már a kocsiban. Épp a munkahelyére megyünk. Kb. az első alkalom, hogy ennyi időre emberek közé merészkedek. Igen, ezt mind Paul-nak köszönhetem. Hihetetlen milyen hatással van az emberekre. Viszont sajnos azt még nem sikerült elérnie, hogy bízzak az emberekben, csak benne bízom. Elérte, hogy kevesebbet, és okosabban bulizzak, de a vágásos dolgot nem tudja, mindig karkötőkkel takarom. Sajnos a vágásokról nem olyan könnyű leszokni..

Azt is neki köszönhetem, hogy úgy öltözök, mint egy normális lány, mert eddig vagy úgy öltöztem, mint egy lotyó, vagy nem érdekelt, és csak egy bő pulcsit és egy nadrágot vettem fel. Most viszont egy világoskék ig, egy világos farmer, és egy fekete magassarkú van rajtam. Szeretek magassarkút hordani, ugyanis a 156 centimmel nem tartozok a magasak közé, viszont szeretek kicsi lenni.

~Majd meglátod.-kacsint rám. ~Itt is vagyunk.-kanyarodik be egy parkolóba.

Kicsit ideges vagyok, mert mondta, hogy számítsak emberekre, és huzamosabb ideig kell velük lennem, és ez nem könnyű. Bemegyünk, és már szinte régi ismerősként köszöntik Paul-t, aki kedvesen köszön vissza. 

Kezdek egyre idegesebb lenni, de átkarol, és így megnyugtat kicsit. Bemegyünk az irodájába, de még mindig karol. Szembe találom magam 5 fiúval. Egy világosbarna hajúval, aki kedvesen mosolyog, egy göndör hajúval, aki kacéran (?) mosolyog, egy fekete hajúval, aki féloldalasan mosolyog, egy másik barna hajúval, akinek hatalmas vigyor van az arcán, és egy szőkével... és a felismerés csak úgy belém hasít..

~Derek ne könyörgöm..-könyörögtem, de csak megpofozott.

~Maradj nyugton, egyszer már megtettem, másodszor is menni fog.-mondja, és kezdi ruháimat levenni.

Próbálok sikítani, menekülni, de ő erősebb. Csak fekszek tehetetlenül, és várom, hogy megtegye, mikor egyszer csak eltűnik. Szememet egy kis idő után kinyitom, és egy angyallal találom szembe magam. Hófehér bőre, és szőke haja van.. de várjunk csak, vérzik. Óvatosan orrához érintem kezemet, mire elmosolyodik, és ölébe vesz. Nem tudom hova megyünk, de nem félek. Olyan melegséggel tölt el a közelsége, hogy csak ő és én vagyunk, senki más, és minden olyan nyugodt.

Egy kórházba vitt. Megvizsgáltak... soha többet! A váróteremben ismét meglátom őt. Már nem vérzik. Közeledik hozzám, a szívem hevesebben ver.

~Jobban vagy?-kérdezi mosolyogva, mikor elém ért.

~Igen, köszönöm. Te?-válaszolom félve

~Én is.-mosolyog. ~Egyébként Niall vagyok.-nyújtja felém kezét.

~Lana.-fogadom el. Tehát az angyalom neve Niall, és valóságos.

~Öm.-kezdi tarkóját vakarva. ~Megadod a telefonszámodat?

Nem tudom mit feleljek. Derekben is megbíztam, és rosszul tettem. De érzem, hogy ő más. Tehetetlenül lehajtom a fejem.

~Hé semmibaj, gondolom a volt barátod volt ez a fickó.-mondja kedvesen, én pedig még jobbsn elszégyellem magam.

~Ne haragudj.-nézek rá könnyes szemekkel.

~Megértelek.-mosolyog rám.

~Mi lenne ha megadnád nekem, és felhívlak, ha készen állok?-kezdem ~Najó, ez hülyeség, miért várnál rám..

~Hé, ez nagyon jó ötlet.-mosolyog rám. ~Odaadod a telefonod?-kérdezi, én pedig kezébe adom. Beírja a számát, majd végig simít a karomon

~Várni fogok rád.-mondja, és már ment is el.

Soha nem volt bátorságom felhívni, de nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Minden álmomban őt láttam. Egyik nap elmentem egy tetováló szalonba, és felirattam a derekam vonalánál függőlegesen, hogy angel, de úgy, hogy az összes betű kicsi, kivéve az N betű, Niall neve miatt. Tehát így néz ki: aNgel, és egy apró szívecske is van mellette.

Emlékeimből visszatérve rögtön a tetoválásomra kapom a kezem, és mélyen gyönyörű kék szemeibe nézek.

~Srácok, ő itt az unokahúgom, Lana Collins, Lana, ők itt a One Direction, Liam Harry Zayn Louis és Niall.

Niall... csak ez a név ismétlődik a fejemben

~Sziasztok.-mosolygok erőtlenül rájuk.

~Szia.-állnak fel, és ölelnek meg egyesével.

Az ő ölelésénél ismét kellemes melegség jár át. Vajon emlékszik rám?! Vajon várt rám?!

Paul-ék megbeszélést tartanak, nem nagyon figyelek, legtöbbször Niall-t nézem, de nem túl feltünően.

Szünetet tartanak, így elindulok megkeresni a büfét, mert már majdnem szomjan halok. Már a folyosón jártam, mikor meghallom a nevemet.

~Lana.-ér utol a fiú.. a fiú, aki megmentette az életemet. ~Szia.-mosolyog rám zavartan

~Szia.-teszek hasonlóképpen

~Öm, figyelj Lana.. emlékszel rám?-kérdezi

~Igen Niall, nem telt el őgy nap, hogy ne gondoltam volna rád.-vallom be lehajtott fejjel

~De akkor miért nem hívtál?-kérdezte, de láttam szemében a csillogást.

~Mert féltem.-mondtam. Hihetetlen, senkinek nem mertem megnyílni, de ő annyira más. ~Hisz nem tudhattam kíváncsi vagy-e még rám, vagy hogy egyáltalán egy ilyen lány mint én, és egy ilyen fiú mint te.. annyira lehetetlennek hangzik.-mondom lehajtott fejjel.

~Hé Lana.-fogta meg államat így kényszerítve, hogy rá nézzek. ~Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád, hogy ne vártam volna a hívásod. Azon voltam, hogy kikeresem a számod, de soha nem tettem, mert azt hittem nem vagy kíváncsi rám.-mondta, én pedig elszégyelltem magam.

Nem tudom mikor öleltem meg utoljára valakit Paul-on kívül, de szükségem volt Niall ölelésére, így kezemet szorosan átfontam nyaka körül, arcomat pedig nyakába fúrtam. Éreztem, hogy meglepődik, de hamarosan derekam körül érzem kezeit, és ő is nyakamba fúrja arcát.

~Úgy sajnálom Niall, pedig akkora szükségem van rád.-mondom nyakában.

Elenged, de közel maradunk egymáshoz. Megfogja kezeimet, és arca közeledik felém, míg végül ajkaink összeérnek. Egész testem megborzong, és a szokásos melegség járja át a testem. Miután elválnak ajkaink csak nézzük egymást mosolyogva, majd feleszmélünk, és visszamegyünk a többiekhez.

A székem helyett Niall felajánlja a combjait, így a megbeszélés további részét az ölében töltöm.

Mikor vége van a megbeszélésnek a fiúk meghívnak hozzájuk medencézni, így odamegyünk, csak előtte hozzánk, a fürdőruhámért.

~Várjunk csak Lana...-kezdi a kocsiban Paul, ahol egyébként a fiúk is vannak. ~N betű, Niall az?-kérdezi

~Igen.-mosolyodok el

~Micsoda?-kérdezi Niall

~Majd meglátod.-mosolygok rá

Igen, Paul-nak elmondtam az egész dolgot, csak azt nem, hogy Niall-nak hívják, csak hogy N-el kezdődik a neve

~Ez durva, ez a sors.-mosolyog Paul

~Akkor a sors most szeret.-mondom Niall-ra mosolyogva

Otthon gyorsan felszaladok a szobámba, és előkeresem az ezer éve nem használt kék-fehér csíkos bikinimet. Felveszem, majd rá egy újjatlant és egy short-ot is. Sajnos karkötőimet nem vehetem le a vágások miatt, de hátha nem lesz feltünő...

~Na mi is az a dolog, amiről a kocsiban beszéltetek?-kérdezi Harry mikor megérkeztünk hozzájuk.

~Meglátjátok ha fürdőruhában leszek.-kacsintok rájuk, ők pedig felmennek a szobájukba, én pedig kiülök a medencéhez.

Hihetetlen. Először is az, hogy találkozom Niall-al, másodszor pedig, hogy a fiúkkal ilyen könnyű minden, biztonságban érzem magam, pedig még csak nem is ismerem igazán őket..

~Min gondolkozol?-hallok meg egy kellemes hangot a fülemben. Felállok, és Niall-el találom szembe magam.

~Hogy biztonságban vagyok.-mosolygok rá, mire megölel.

~Mellettem senki nem bánthat, érted?-kérdezi ölelés közben

~Köszönöm.-ölelem még szorosabban.

Hamarosan megjön az összes fiú egyszál fürdőnadrágban és törölközőben, amit nekem is hoztak.

~Na mutii.-kérlel Louis, én pedig elmosolyodom.

Először leveszem a nadrágom, majd a felsőm. Rögtön észreveszik és odajönnek.

~Niall neve miatt nagy az N betű?-kérdezi mosolyogva Liam, mire bólintok.

~Ezt mikor csináltad?-kérdezte Niall

~Nem sokkal a történtek után.-mondom neki, ő pedig jó szorosan megölel.

~Még soha nem tett ilyet senki miattam.-mondta nyakamnak

Ezután nagyon jól éreztük magunkat. Már ezer éve nem úsztam, nagyon jól esett.

~Hé Lana, nem veszed le a karkötőidet soha?-kérdezte vacsi közben -amit a medencénél eszünk- Zayn

~Öm nemigazán.-mondtam kicsit zavarban.

Most mit mondhattam volna?! Ja nem, mert elég csúnya vágások vannak rajta.. na persze, aztán kidobnának. Eskü, én most belepusztulnék, ha el kéne hagynom Niall-t..

~Lana.-szólit Niall már vacsora után. ~Nem szeretnék erőltetni semmit, de nem akarsz itt aludni ma este?-kérdezi félve Niall

~De, szívesen.-mosolygok rá, ő pedig megkönnyebülten sóhajt egyet, majd megölel.

Este kaptam Niall-tól egy alsónadrágot és egy pólót. Olyan jó illata volt.

~Jól érezted magad ma?-kérdezte az ágyban ülve Niall

~Nagyon, köszönöm.-mosolygok rá öléből. Viszonozza mosolyomat, majd megcsókol. ~Valamit el kell mondanom Niall.-hajtom le a fejemet a csók után.

~Nekem bármit elmondhatsz.-mosolyog bíztatóan

Vettem egy mély lélegzetet, és szépen elkezdtem leszedni az összes karkötőt a kezemről. Nem mertem Niall-ra pillantani, csak elkezdtek folyni a könnyeim. Niall megfogta a csuklómat, de nem mertem szemébe nézni.. Azonban megfogta államat, így belenéztem gyönyörű kék szemeibe, amik most az aggodalomtól csillogtak.

~Miért?-csak ennyit kérdezett

~Mert..-és elmondtam neki az egész történetet a szüleim halálától fogva Derek-en át mindent. Soha senkinek nem mondtam el.-és már annyira bánom. Sajnálom Niall.

~Ugye többet nem csinálod?-kérdezte aggódva

~Nem, mert te már itt vagy nekem.-mondtam, és hozzábújtam, ő pedig szorosan megölelt. ~Ígérd meg, hogy nem hagysz el.-kértem

~Soha semmiért nem hagynálak el.-mosolygott, majd megcsókolt..

Néhány hónappal később...

Nos igen, ez a mi történetünk Niall-el.

Most már itt lakom vele, és minden lehető percet együtt töltünk, én pedig újra boldog vagyok, hiszen itt van nekem, és örökre itt is lesz.. ! :)