32.fejezet: First Day
(ajánlott zene:http://www.youtube.com/watch?v=X9_n8jakvWU)
Zayn-nel, a fiúkkal, El-el és
Danielle-el a lehető összes időt együtt töltöttük, mert
tudtuk, ha elkezdem a sulit, -még ha csak magántanulóként is,-
kevesebb időnk lesz egymásra. Nagyon nem vártam ezt az
időszakot...
~Holnaptól hivatalosan is
végzős leszel, milyen érzés?-kérdezte már az ágyban Zayn
~Durva, öregnek érzem magam.
-nevettünk. ~De egyébként félek.-vallottam be
~Elhiszem.-ölelt szorosabban.
~Ugye tudod, hogy így
kevesebbet tudunk majd együtt lenni?-néztem fel rá, mire arca
elszomorodott.
~Igen, de minden rendben
lesz!-mondta bíztatóan, majd egy csók után elringattuk magunkat
álomvilágba.
Másnap reggel az órám
csörgésére keltem, mivel be kell mennem egy iskolába, hogy
elintézzük a papírokat meg mindent.
Felvettem egy fehér csipkés
felsőt, egy szürke csőnadrágot, és egy szandált. El raktam a
telefonom, pénztárcám, irataimat, és egyéb szükséges dolgot,
majd írtam a fiúknak egy cetlire. Kiraktam a konyhába, és
elindultam a sulihoz.
Kicsit ideges voltam, mert
szerintem elég durva magántanulónak lenni, én szeretem a
nyüzsgést, a hülyéskedést, a tanárok szerint puskázást,
szerintünk pedig nagyszerű csapatmunkát. Egyedül lenni durva
lehet.
Hát ideértem, és ahogy hallom
épp tanítás van, mert nem szűrődik ki semmilyen nyüzsgés. Szép
nagy épület volt, nagy folyosókkal, amik most kongtak az
ürességtől. 10 perce keresem azt a … igazgatóit, de semmi. És
megszólalt a csengő. Oké Becky, semmi pánik, nem fognak megenni.
Végül is tovább mentem. Páran megbámultak, de nem
tulajdonítottam nekik különösebb figyelmet.
Épp a kis cetlimet
olvastam, amire a portás készségesen próbálta ábrázolni merre
is menjek, mikor neki mentem valakinek, és majdnem elestem.
~Jaj, bocsi, jól vagy?-nézett
rám egy nálam legalább egy fejjel magasabb barna hajú, barna szemű. Tipikus szépfiú. Mr. Mindenlányodaáigvanérte. Jó, tényleg helyes.
~Igen, minden rendben.-mondtam
~Új vagy itt?
Segítsek?-kérdezte mosolyogva
~Hát ha úgy vesszük igen, és
a segítséged jól jönne.-néztem rá hálásan.
~Mit keresel?-vigyorgott. Na
tuti ezzel a vigyorával teszi tönkre lányok százait.
~Az igazgatóit, de már
legalább negyed órája.-húzom el a számat.
~Gyere, elkisérlek.-és ezzel
elindultunk. Nem is kell mondanom, hogy teljesen más irányba, mint
ahogy eddig haladtam. Éljen a tájékozódási készségem!
~Hogy értetted, hogy ha úgy
vesszük, akkor úgy vagy?-kérdezte a srác, akinek még mindig nem
tudom a nevéét. ~Jaj bocsi, egyébként Dan vagyok.-mosolygott rám
a kis gondolatolvasó.
~Becky. Hát úgy, hogy végül
is ide leszek bejelentve, meg itt is fogok érettségizni, de
magántanuló leszek.-mondtam
~Értem, és hogy-hogy? Nem
bírod a sulis életet, vagy mi?-kérdezte vidáman
~Nem, ellenkezőleg. Csak táncos
vagyok, és a fellépések miatt nem tudnék nagyon bejárni, és így
egyszerűbb lesz elvileg.-mondtam
~Hoppá.-nevetett. ~És
mindenféle híres énekesek mögött táncolsz meg minden?-kérdezte
~Hát igazából csak egy csapat
mögött táncolok, nem tudom hallottál-e róluk, a One
Direction.-mondtam, és rögtön Zayn jutott az eszembe, amitől el
is mosolyodtam.
~Nem az a csapat, amelyikben 5
fiú énekel? -kérdezte, mire bólogattam. ~A húgom odáig van
értük, csak erről tud beszélni.-mondja ~De ahogy mosolyogtál, te
is bírhatod őket.-mondta vidáman
~Igen.-nevettem. ~Hány éves a
húgod?-kérdezem kedvesen
~14, és azt hiszem a kis
göndörkéért van oda a legjobban most.-nevet
~Most? Hetente váltja?-kérdezem
nevetve
~Hát kb.-mondja ~Eddig a fekete
hajú volt a kedvence, de megtudta, hogy barátnője van.-mondja, én
pedig elmosolyodtam ~Na miaz, neked is ő tetszik?-kérdezi
~Hát mondhatjuk.-kacsintok rá.
~Kis titokzatos.-mondja még
mindig kicsit nevetve. ~Nos itt vagyunk, örülök, hogy
megismerhettelek.-mosolyog rám. Oké, tuti ezzel a vigyorral hódít.
Jól áll neki, nem mondom, de Zayn közelében nincs.
~Köszönöm tényleg, és én
is örültem.-mondom én is mosolyogva.
~Esetleg, ha nem veszed
tolakodásnak, megadnád a telefonszámodat?-kérdezi fejét lejjebb
hajtva tarkóját dörzsölve, de szemei nem szakadtak el az
enyéimtől.
Megadtam neki a számom, majd
megköszöntem még egyszer, hogy segített, amikor Zayn hívott.
~Bocsi, ezt föl kell vennem,
köszi mégegszer.-és ezzel fel is vettem a telefont. Ő még
intett, és ment is tovább.
~Szia cica, minden
oké?-hallom meg szerelmem még fáradt, rekedtes hangját
~Szia kicsim, persze, épp
most találtam meg az igazgatóit.-mondtam
~Mennyi időbe telt?-kérdezi
nevetve
~Kicsivel több mint negyed
órába!-mondom én is nevetve
~Hihetetlen vagy.-mondta
kedvesen
~Ugye?!-kérdezem neevtve
~Mikor jössz haza?-kérdezi
~Kicsim még csak most
találtam meg az igazgatóit.-felelem nevetve, mire ő is felnevet
kicsit.
~De hiányzol.-mondta, nekem
meg elszorul a szívem, ha csak belegondolok, hogy kevesebb időt
kell majd együtt töltenünk..
~Ne csináld.. te is
nekem.-mondtam
~Siess haza!-kérte
~Futni fogok!-mondom
mosolyogva
~Azért óvatosan!-mondja
nevetve
~Igyekszem! Viszont muszáj
bemennem, annál elöbb végzem!-mondom
~Oké, hívj hogy mikor
jössz, szeretlek!-mondja
~Oké, én is, szia.-köszönök
el én is, majd a táskámba csúztatom a telefonom, és bekopogok.
~Igen?!-hallok meg egy női
hangot az ajtó túloldaláról, így veszem a bátorságot, és
benyitok.
~Jónapot, Becky Johnson
vagyok..-kezdem, de ő feláll, és elém jön.
~Á szervusz Becky! Janett Cross
vagyok, az iskola igazgatónője.-nyújtja kezét a lb. 40-es éveiben
járó csinos mosolygós nő.
~Nagyon örülök.-mosolygok, és
rázok vele kezet, majd leülünk.
~Nos, akkor meg kéne beszélnünk
néhány dolgot...-kezdi. ~Ugye magántanuló lennél, de nagyobb
témazárókat, vizsgákat, és természetesen az érettségit itt az
iskolában fogod véghez vinni.-mondja ~Viszont a rendes tanórákat
egy közösen megbeszélt helyen kell véghez vinni, természetesen
az időpontot is közösen kell megbeszélni.
~Rendben, értem.-mosolygok rá
kedvesen
~Nos, akkor holnap reggel 9-kor
kezded első napodat, akkor találkozol a tanárral, és ha elmondod,
hol lenne alkalmas a tanulásra, én írnék a tanárodnak.-mondja
kedvesen
~Igazából nem is tudom, hol
lenne jó.-gondolkozom el. ~Megengedne nekem egy gyors
telefont?-kérdezem, mire kedvesen bólint, így kimegyek a
folyosóra, és tárcsázni kezdek.
~Becky cica, miújság, már
most nem bírod a sulit?-kérdezi nevetve a mi drága Harry-nk
~Milyen humoros kedvedben
vagy ma is Harold..-mondom neki pöpp szarkazmussal a hangomban, mire
felnevetett. ~Na, szükségem van a segítségedre!
~Na mi van?-kérdezi
~Szükségem lenne a
Louis-val közös lakásotokra kb. minden hétköznap 4-5
órára!-mondom reménykedve
~Ebből nekem mi a
hasznom?-kérdezi, és hallom hangján hogy mosolyog.
~Mondjuk, hogy nem bukok meg,
és nem verlek meg.-mondom „kedvesen”
~Nem győztél meg.-mondja,
és tuti, hogy még mindig vigyorog.
~Mit akarsz Styles?-kérdezem
~Majd meglátod! Légy jó
kislány!-mondja, és már le is tette..
~Bocsánat, szóval a
cím..-vissza ültem, és bediktáltam a Larry Stylinson páros
lakásának címét.
~Nagyon jó, akkor 9-től 2-ig
hétfőtől péntekig! Ha változás lenne kérem engem is
tájékoztassanak.-mondja kedvesen
~Ez csak természetes, és
köszönöm szépen!-mosolygok rá
~Nem szeretne körbe nézni az
iskolában? Most lesz szünet, szólhatok az egyik diáknak, hogy
vezessen körbe.-ajánlja fel kedvesen
~De, köszönöm.-egyezem bele,
majd szól a titkárnőjének, aki elmegy, és hamarosan egy diákkal
tér vissza. Nem is akármelyikkel, Dan-el. Húha.
~Becky, ő itt Dan, ő is
végzős. Dan, ő pedig Becky, ha megkérhetnélek körbe vezetnéd
őt az iskolában?-kérdezi az igazgatónő
~Ez csak természetes.-mondja
kedvesen, és már megyünk is ki az irodából. ~Szóval újra
találkozunk.-mondja mosolyogva, mikor elindulunk a folyosón.
~Hát igen.-mondom én is
mosolyogva
Megmutatott szerintem mindent az
iskolában. 3 emelet. Áldom magamat, hogy nem magassarkút vettem!
~Köszi, hogy megmutattad a
sulit.-mosolygok rá már a kijáratnál.
~Nincs mit.-mosolyog. ~Örülök,
hogy körbevezethettelek.
~Nos, akkor majd még
találkozunk.-mosolygok rá.
~Máris mész?-néz rám
~Hát muszáj.-mondom neki
kedvesen
~Akkor még találkozunk.-ölel
meg. ~Szia
~Szia!-köszönök el, és már
megyek is.
Írtam Zayn-nek egy sms-t, hogy
elindultam hazafele, de előtte beugrok még a boltba.
Miközben vásároltam Harry-n
járt az agyam, pontosabban, hogy mire készül, mert mindig készül
valamire...
Vettem egy rakat csokit,
energiaitalt, gumicukrot, pudingot. Felkészülök a végzős évemre.
Beugrottam még a Nando's-ba is,
hogy legyen normális kajájuk is a fiúknak.
Mikor hazaértem mindenki
punnyadt a tv előtt. Eskü ezek mindig ezt csinálják..
~Srácok hoztam kaját, a
konyhában vagyok!-üvöltöttem nekik, mire mind az öten a konyhába
termettek.
~Szia Becky!-köszöntek kb.
egyszerre, és a kajának estek
~Köszi a kaját.-nézett rám
kedvesen Liam, mire a többiek bólogattak
~Na mi volt cica?-ült le mellém
egy csók után Zayn
~Semmi extra, kedves az
igazgatónő, körbe vezettek a suliban, holnap kezdek 9-kor.-mondtam
neki
~Holnap megbeszélésünk
lesz.-mondta Zayn
~Miről?-érdeklődöm
~Nem tudom, Paul titokzatos
volt.-mondja, mire elnevettem magam. ~Mi az?-mosolyodik el
~Semmi, csak elképzeltem Paul-t
titkos ügynökként.-nevetek immáron Zayn-nel együtt.
A nap további része nyugisan
telt. Tod hívott, hogy holnapután fotózásom lesz. Harry még
mindig nem bökte ki mit akar, én pedig egyre idegesebb vagyok a
végzős évem miatt.
Végül még este lefekvés
előtt felmentem twitter-re.
@Becky_J _ Srácok nagyon
parázok a végzős évemtől! :s
Ezzel eltettem a telefonomat,
odabújtam Zayn-hez, és hagytam, hogy elvigyen az álommanó..
Reggel órám csörgésére
ébredtem. Hihetetlen, hogy Zayn nem ébred erre fel... na mindegy.
Felvettem egy cicanadrágot, egy
fekete ujjatlant, egy kék inget, és egy bakancsot. Elraktam a
füzeteimet, és a tolltartómat, és már indultam is. Szerencsére
nem volt olyan messze, de mivel csak egyszer voltam itt, és akkor
sem tömegközlekedéssel, sikeresen eltévedtem, de aztán hála egy
aranyos néninek sikeresen odataláltam.
Gyorsan körbenéztem a házba.
Rend volt. Épp Harry szobájában nézelődtem mikor csöngettek.
Gyorsan lefutottam, és egy kb. 30-as pasival találtam szembe magam.
~Jónapot, Derek Jones vagyok,
Becky Johnson-t keresem.-nézett rám
~Jónapot, én vagyok, jöjjön
beljebb.-üdvözöltem kedvesen ~Esetleg egy teát?-kérdeztem
~Az jól esne, köszönöm.-mondja,
én pedig gyorsan csináltam 2 teát, majd leültünk a konyha
asztalhoz.
Elkezdtünk tanulni.. Jól
magyaráz, és nem egy beposhadt vén idióta, aki tuti pikkelne rám.
Még mindig nem szeretem a matekot annyira, de tényleg jól
magyaráz, és nem félek a bukástól... még! (:D)
Délután 2-kor elment, én
pedig elkezdtem összeszedni a cuccaimat, mikor valaki belépett az
ajtón...
Becky első szerelése:
Becky második szerelése:
Dan:
Sziasztok! :)
Hát most nem tudom mit mondhatnék :D
Köszönöm az 1200 kattintást az oldalon! :))
Köszönöm az 1200 kattintást az oldalon! :))
Ha érdekel titeket, a srácot Francisco Lachowski-nak hívják, és szerintem nagyon durván irtó helyes! :$ :D :)
Továbbra is várom az olvasókat like-okat kommenteket feliratkozásokat! :)))
xoxo <3
xoxo <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése