Reggel az órám csörgésére ébredtem.Jellemző,3 órával az indulás elött-re állítottam az órámat,hogy mindenképp elkészüljek.
Elvégeztem reggel szokásos dolgaimat,és a gardróbom felé vettem az irányt.Arra gondoltam hogy kicsit csinosabb leszek mint máskor,mégis csak nagy nap remélhetőleg,így úgy döntöttem szoknyát veszek.
Összepakoltam a tánccuccomat,és már indultam is.Nagyon jó idő volt,hmm hátha ez egy jel;D
Mikor az ajtóhoz léptem kicsit vártam,és elfogott az idegesség és az izgatottság.Kis idő után már be is mentem,és az öltöző felé vettem az irányt. Gyorsan átöltöztem és már a terembe is voltam,még a táncosokon kívül senki nem volt,nos ez kicsit megnyugtatott,de nem sokkal később már be is jött a tanárnőnk,oldalán egy hölgy és egy férfi. A hölgy nagyon csinos volt,vékony nagyjából 170 cm,és úgy gondoltam hogy ő is táncos lehet. Az egyik férfire is ezt saccoltam,hiszen folyamatosan ki volt húzva,mint egy balett táncos,elegáns volt,és jól nézett ki korához képest,bár nem mondanám többnek sokkal mint 30,de akkoris.A másik férfinál biztos voltam abban hogy nem táncos,sokkal inkább mint egy ügynök,vagy mi..:D elegáns volt ő is,kezében pedig folyamatosan a telefonját szorongatta. Gondolatmenetem a tanárnő szakította félbe azzal,hogy bemutatta őket.
~Kedveskéim,bemutatnám a vendégeinket. Ő itt Mariotte Dalanse,a Londoni tánciskola igazgatónője,és táncos.
-áhh ahogy sejtettem,eddig jó vagyok,mondtam magamban.
~Az úr James Monsen, a Londoni opera szólótáncosa, és a tánciskola igazgatóhelyettese.
-eszméletlen vagyok,mondtam ismét magamban.
~És a másik úr,Paul Higgins,egy Londoni énekes-csapat menedzsere,azért ő jött,mert eldöntötték,az ő csapatukhoz kellenek főként táncosok.
-hmm,hol hallhattam már ezt a nevet...mindegyis,elég jól tippeltem az emberekkel kapcsolatban:D,mondtam természetesen magamban,és büszke is voltam az itélőképességemre.
~Hát akkor,sok sikert mindenkinek a tánchoz!- mondta a tanárnő,majd odament a lejátszóhoz és elindította.
Elöször csoportosan mindanyiunknak el kellett táncolni,de aztán egyesével is. Eszméletlen ideges voltam,a csoport tánc szerintem elég jól sikerült,de most jön a mély víz. Meghallottam a nevem,és ezzel elindultam befel. A gyomrom görcsben,de próbáltam nem figyelni rá,csak a ráncra.
~Jónapot!- köszöntem mikor beléptem a terembe. Ezt viszonozták,majd azt kérték hogy mutatkozzak be röviden...tejóég.
~Bencky Johnson vagyok,17 éves. 10. gimnáziumi évemet fejeztem be idén. Mióta az eszemet tudom csak táncolok,és ezzel is szeretnék foglalkozni hátralevő életemben is.- mondtam kis mosolyt eröltetve magamra. Ők is mosolyogtak,nem is rossz,eddig jónak tűnök.
~Hát akkor kedves Becky,mutassa mit tud!- mondta mosolyogva a hölgy.
Elkezdődött a zene,és mindenemet átjárta,ekkor elkezdtem táncolni. Fantasztikus,felemelő érzés volt,kizártam mindent és mindenkit,csak én voltam és a zene. Leírhatattlan érzés volt,mindent beleadtam. Mikor végeztem rájuk pillantottam,és mintha mosolyogtak volna,de inkább nem bízom el magamat.
~Köszönjük Becky,nagyszerű volt.-mondta a hölgy,és a többiek is bólogattak.
Megköszöntem,köszöntem és kimentem. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor kiléptem a teremből,de tudom még nincs vége. Utánam már csak ketten voltak,és az idő egész hamar telt,nemsokára már újra a teremben voltunk,és vártuk hogy kimondják a neveket.
~Nos,gratulálok mindenkinek,nagyszerűek voltatok,és mind nagyon tehetségesek vagytok- kezdte monológját mosolyogva a hölgy. ~Azonban tudjátok,sajnos nem vihetjük mind a hatotokat magunkkal Londonba.-folytatta,és gyomrom már megint görcsben volt.
~Tehát akikekt viszek magammal,azok : Miranda Torres,Becky Johnson,Peter Roberts. Gratulálok nektek,ti bizonyultatok a legjobbaknak.
Uramisten! El sem hiszem! Lefagytam,végem van! Nem bírom tovább,belül hatalmasat sikítottam,és kivülről csak valami hatalmas vigyor látszódhatott.
Kimentek,mi pedig elindultunk az öltözőbe. Kicsit lemaradtam a többiektől,lassabban mentem mint szoktam a meglepődöttségtől. Gondolatmenetemet egy férfi hang szakította félbe,aki egy ajtó mögött telefonált. Az egyik férfi volt az,a menedzser,kis részt kihallottam a beszélgetésből.
~Igen,itt vagyok Franciaországban,mindjárt indulok haza Liam,nyugodjatok meg.
Itt szünetet tartott,gondolom épp beszéltek a másik oldalon.
~Nem Louis,neem! Najó,hozok hazafele répát,de akkor kérdezd meg a többieket kell-e nekik más is.
Itt is szünetet tartott.
~Mond meg Harry-nek hogy ezerszer megmondtam nem hozok neki macskát! Jó,taco-t hozok neki. Jólvan,próbáljatok viselkedni,hamarosan találkozunk!
Ezzel letette a telefont,én pedig ismét az öltöző felé vettem az irányt,ám ekkor meghallottam a nevemet,és hátrafordultam.
~Bencky? - bólintottam. ~Nagyszerű voltál,azonnal mondtam hogy neked ki kell jutnod hozzánk. -mondta,én pedig alig akartam hinné a fülemnek.
~egyébként Paul vagyok,a One Direction menedzsere!-mutatkozott be,és akkor rájöttem honnan volt olyan ismerős a név,hát persze One Direction! Milyen hülye vagyok!-Csaptam arcomra. Mivel ezt a belső mondológomat nem hallottam,nem értette miért csaptam meg az arcom és kérdően rám nézett.
~Jaj,bocsánat,csak olyan ismerős volt a neve,és most hpgy mondta leesett miért.-mondtam kicsit zavartan.
~ÁÁ szóval ismered a One Direction-t!-kezdte. ~Biztos jól kijönnétek- mosolygott,mire én is.
~Hát akkor gondolom nemsokára találkozunk.-mondta.
~Igen-igen,már nagyon vérom Londont! - mondtam mosolyogva.
~El hiszem,mikor is jössz? - kérdezte.
~Holnap 3 körül landol a gépem.- mondtam
~Hmm,szerintem akkor lesz egy kis meglepetésem számodra!- mondta mosolyogva,majd elköszönt és elment.
Én meg csak álltam ott. Vajon milyen meglepetésről beszélt?! És tejóég Londonba megyek holnap! És One Direction! Mondjuk én nem az az őrült fanatikus rajongó vagyok aki mindig mindenhova követné őket,de szeretem a zenéjüket,és hát mit ne mondjak,eléggé jól néznek ki. Erre elmosolyogtam magam
Beértem az öltözőbe,átöltöztem és már indultam is. Mikor hazaértem mindent elmeséltem,és mind a nyakamba ugrottak,és együtt elmentünk bepakolni.
Másnap reggel nem az órámra keltem,hanem a napfényre. Hirtelen eszembe jutott hova is megyek ma. LONDONBA! Kiugrottam az ágyból,bementem a fürdőbe,és utána reggelizni. Nyugodtan telt a délelött,csak én ültem tűkön már. Felöltöztem,elbúzsúztam anyától és a hugomtól és már mentem is a reptérre. Ott voltak már a többiek,és mint kiderült,valamiért,ők egyel késöbbi géppel mennek. Hmm nem értettem,dehát ha ez kell csinálni ez van. Elköszöntem tőlük,és beszélltam a gépbe. Az út nyugodtan telt,és nem is tűnt olyan hosszúnak,bár azért kicsit elgémberedtem. Elkezdtem leszállni a gépről,és mikor már a kijáraton is túl voltam valami olyat pillantottam meg amit sose hittem volna....
Becky szerelése:
Becky táncos szerelése:
Becky utazós szerelése:
.jpg)
Köszönöm a megtekintéseket,gyűlnek egyenlőre,de inkább lekopogom:D
Na de várom a kommenteket is,köszi,és remélem tetszik a történet! :))
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése